A lassan már 50 éve lezártnak hitt abortusz-dosszié újra megnyílt az USA-ban. Egyes tagállamok újabban rendkívül szigorú korlátozásokat vezettek be, de ezek egyelőre még fennakadtak a szövetségi bíróságok szűrőjén.
Most sem valószínű, hogy teljesen visszagombolnák az 1973 előtti tiltó szabályozást, de az a puszta tény, hogy az ügy ismét eljuthatott a Legfelsőbb Bíróságig, nem sok jóval kecsegtet a döntéspártiak számára. A testület – mint legtöbb esetben – most sem fog rohanni a döntéshozással, ami legkorábban nyár elejére várható, de bele is ütközhet a jövő ősszel esedékes időközi kongresszusi választásokba.
A Roe kontra Wade történelmi alapkő – de a Délről jövő ellennyomás igen erős
A legfelsőbb igazságszolgáltatás december első napjára tűzte ki az első meghallgatásokat azokban a beadványokban, amelyek megrengetnék saját 1973-as döntését, amiben kimondta a terhesség megszakításának országos jogát. Ezt a jogot az utóbbi 2-3 évben több déli államban, főként Mississippiben és Texasban helyi szabályokkal korlátozni kezdték. Mississippi azt is kéri a bíróságtól, hogy helyezze hatályon kívül a ‘Planned Parenthood kontra Casey’ ügyben hozott 1992-es ítéletet is, ami tovább erősítette az 1973-as alaptételt.
Mississippi harciasságát az a felismerés támasztja alá, hogy Wyoming után itt hajtják végre a legtöbb művi beavatkozást, 100/17 arányban. A többi államban messzemenően jobb a helyzet, máshol pedig negatív változás, tehát csökkenés látható (például Marylandben, Új-Mexikóban és Michiganben). A növekvő elutasítottság leginkább a déli és középnyugati államokban jelentkezett az utóbbi években, nem teljesen mentesen a felfokozott politikai közhangulattól.
Mississippi példáján felbátorodva Texas kormányzója, a republikánus Greg Abbott olyan törvényt írt alá, ami gyakorlatilag betilt bármilyen terhességmegszakítást azután, hogy a magzat szívverése észlelhető. A rendelkezés hathetes szabadságot enged a várandós nőnek a döntés meghozatalára, tehát még az embrionális állapotban. A drákói texasi törvény annyiban is új más államokéhoz képest, hogy bárki pert indíthat egy orvos vagy klinika ellen, ha tudomására jut, hogy terhességmegszakítást végez vagy végzett.
Több államban extrém nyomás és korlátozás alá kerültek a terhességmegszakítást végző magánklinikák is, Mississippiben mindössze már csak egy működik közülük, és rendszeresek a személyzetet érő fenyegetések és a zavargások a környékén.
A legfőbb bírói testület még soha nem járult hozzá ahhoz, hogy a terhesség ilyen korai szakaszában (12-15 hét) betiltással kapcsolatos ügyet tárgyaljanak, de Donald Trump három kinevezett bírójának színre lépésével a helyzet alapvetően megváltozott. (Ők egyébként nem vettek részt a korábbi tájékoztatókon.)
A Legfelsőbb Bíróság soha nem volt politikailag tökéletes egyensúlyban (vagyis precízen kétpárti), mivel a főbírók megbízatása élethosszig tart, ezért a biológia a legnagyobb úr a testület életében. Most olyan helyzet állt elő, hogy a 6:3 arányban konzervatív többségű döntéshozói csoportból hárman is Donald Trump jelöltjei: Neil Gorsuch, Brett Kavanaugh és Amy Coney Barrett. Közülük Gorsuch számít igazán jogpozitivistának, vagyis az Alkotmány írott betűjéhez szó szerint ragaszkodó jogásznak, akinek ezen az eszmei alapon a nők döntési jogát kellene támogatnia, tekintettel a személyhez fűződő méltóság védelmére, vagyis a személy rendelkezési jogának elsőbbségére a saját teste felett. A jelek most mégis arra mutatnak, hogy van benne hajlandóság a Roe-Wade felülvizsgálatára, sőt akár eltörlésére is.
Barrett és Kavanaugh ingadozik, de nem túlzottan
A trumpi csoport harmadik tagja, vagyis Amy Barrett az elnök utolsó hivatali hónapjában került be a testületbe, a szuperveterán Ruth Bader Ginsburg halálakor megüresedett helyre. Tőle nem várhatnak túl sok megértést a döntéspártiak (abortusz-támogatók), mivel ő a jogrendet az isteni (alkotói) akarathoz köti és felfogásában erősek a vallási és erkölcsi elemek. Egyelőre még kerüli a túlzott konfliktusokat, és inkább a kisebb súlyú ügyekben hangoztat erőteljes konzervatív nézeteket, például a nyílt fegyverviselés dolgában.
Legutóbb kissé meg is lepte a konzervatív közönséget, mégpedig a Fulton kontra Philadelphia-ügyben, ahol a tét az volt, hogy adható-e nevelőszülői jog LMBT személyeknek. Barrett nem csatlakozott a konzervatív csoporthoz és nem támogatta a katolikus felperes beadványát, vagyis az azonos nemű párok kizárását a gyermeknevelés jogából. Érvelése szerint ez túl nagy horderejű lépés, ezért lassan és óvatosabban kell haladni, és figyelni kell a társadalmi nézetek változásaira. Ezzel a téma visszakerült az alsóbb fokú bíróságok döntési körébe, vagyis egyedi határozatokra lesz lehetőség, mivel nem született általános tiltás.
Az abortusz-döntés esetében viszont erőteljesebb magatartás várható a részéről. Már 2006-ban közzétette véleményét arról, hogy a magzatelhajtást a Roe-Wade barbár következményének tartja és azóta sem hallani tőle más véleményt. Várhatóan nem fog ellenállni, ha a többség a tiltás vagy súlyosabb korlátozás pártját fogja, és megtörténhet, hogy az ő szavazata lehet a döntő, ha Kavanaugh és Gorsuch tétovázik.
Kavanaugh esetében a végső álláspont nehezen felmérhető. Viharos kinevezési procedúrája során, amikor hirtelen a szexuális erőszak vádját zúdították a nyakába és kis híján meg is akadályozták a kinevezését, még letette a garast a Roe-Wade mellett. Ha ettől most eláll, akkor a hazugság és gerinctelenség vádja lesz a legkevesebb, amivel illetni fogják.
Noha a testületet és döntéseit nem befolyásolhatja a közvélemény róla alkotott képe, mégis megeshet, hogy szerepet játszik az a tény, hogy a Legfelsőbb Bíróság iránti társadalmi bizalom egyetlen év alatt 18%-ot esett, és jelenleg 40 ponton áll. Ez nagyon rossz megítélésnek számít, mivel mindössze 10% mondja, hogy a bíróság kifogástalan munkát végez. A legendás emlékű Antonin Scalia főbíró hivatali idejében (1986-2016) még ez a testület vezette a bizalmi ranglistát (2006-ban 61 ponton állt). Viszont a már említett Ruth Bader Ginsburg és korábban Anthony Kennedy főbírók kiesésével a bíróság a kétpárti vitafórum szerepébe kezd süllyedni, és sokak szerint ezért nem is érdemel több tekintélyt, mint maga a Kongresszus, vagyis a ketrecharcos politikai aréna.
Az első napon ez történt
A december 1-i előkészítő ülésen elvileg még nem lehetett volna vitatkozni, de a bírók máris nyugtalannak mutatkoztak, és belementek konkrétumokba is. Samuel Alito bíró azt mondta, hogy „a magzat érdeke az, hogy éljen, és ez nem függhet az életképesség előtti vagy utáni pillanattól”. Neil Gorsuch bírálta azt a felfogást, hogy a gyermek felnevelése elviselhetetlen teher lehet sokaknak, mert ez a kifogás nem igazolható előre bizonyossággal.
Brett Kavanaugh bíró olyan kérdéseket tett fel, hogy vajon a bíróságot mennyire köthetik a választott hatalmi ágak döntései. Amy Coney Barrett bíró egyetértett Mississippi örökbefogadási érvelésével, és azt tudakolta, hogy az örökbeadás lehetőségeinek szélesítése és támogatása vajon mennyivel csökkentené az abortuszok számát.
A kormányt képviselő Elizabeth Prelogar vezető ügyvéd szerint nincs semmilyen lényeges társadalmi vagy tudományos újdonság azóta, hogy a Roe- és a Casey-döntések megszülettek, ezért a módosítás is szükségtelen. Kifejtette azt is, hogy az abortuszt nem válthatja fel teljesen a fogamzásgátlás, bár törekedni kell ezek hatékonyságának növelésére.
Sonia Sotomayor bíró vitatta Mississippi igényét, hogy a bíróság döntsön vallási színezetű kérdésekben. Szerinte a filozófusok az idők kezdete óta vitáznak arról, hogy mikor kezdődik az emberi élet, és ez a vita még mindig tart. Szerinte ez nem befolyásolhatja a jog működését, legfeljebb csak egy vallási államban, de nem egy szekulárisban.
Az abortuszdöntés súlyos hatással lehet az Egyesült Államok társadalmi viszonyaira
A meghallgatások első napja után az az uralkodó vélemény, hogy a Legfelsőbb Bíróság készen áll a Mississippi-törvény elfogadására, amivel felszámolnák az 1973-as határozat 23 hetes legfelső időkorlátját.
Ha a bíróság végül valóban utat engedne ennek a szabálynak, az a jövő évi félidős választások meghatározó kérdésévé emelné az abortuszjogot. Egy ilyen ítélet óriási hatással volna az abortuszokhoz való hozzáférésre az egész országban, sőt, legalább 20 állam számára megnyitná az utat ahhoz, hogy szinte minden művi vetélést valamilyen módon törvénytelenné tegyen vagy ellehetetlenítsen. Ennek társadalmi hatásai beláthatatlanok. (Az ügy azért is bizarr, mert eközben az Egyesült Államok Iránt bírálja, amiért ott szigorítják az abortuszhoz és a fogamzásgátlókhoz való hozzáférést.)
Cathy McMorris Rodgers washingtoni republikánus képviselő egyéni megközelítése szerint az abortusz nem csak orvosi, hanem társadalomlélektani kérdés is.
Ő azt reméli, hogy „az emberek majd figyelembe veszik a tudományt, a kutatást, a technológiát, és lassan bár, de egyre többen fogják felülvizsgálni álláspontjukat ebben a kérdésben” – mondta a Fox News kérdésre, hogy szerinte az amerikaiak többsége támogatja-e a Roe-Wade fenntartását. „Ez a legélesebb lélektani kérdés, ami a nemzet előtt áll. De ma már nem ugyanott vagyunk, mint 1973-ban, amikor a Roe-Wade döntés megszületett. A technológia áldásaként már benézhetünk az anyaméhbe, láthatjuk a babát napról napra, hétről hétre, és ez sokak érzelmeit meg fogja változtatni.” (McMorris egy Down-szindrómás gyermek édesanyja.)
Ugyanakkor a konzervatív hírcsatorna saját felmérése szerint is a szavazók kétharmada nem nyúlna a Roe-Wade döntéshez, tehát nem tekinti lélektani kérdésnek a döntést, hanem saját jogának. A megkérdezettek 65%-a ellenezte a Roe-határozat megsemmisítését, ami rekordnak számít a tavaly októberi 61%-os méréshez képest, ami szintén figyelmeztetően magas volt.
Korábbi határozataiban a bíróság az abortuszhoz való jogot a 14. alkotmánymódosítás azon szakaszába ágyazta be, amely szerint az államok „nem foszthatnak meg senkit életétől, szabadságától vagy tulajdonától megfelelő törvényes eljárás nélkül”. A döntéspártiak érvelése szerint több olyan jog is létezik, amelyek ugyan nem szerepelnek direkt szöveggel az alkotmányban, de mégis védelmet igényelnek. Ilyen például az azonos neműek házassága és más jogai, és ha a Roe és a Casey-döntések elesnek, akkor más női és emberi jogok is veszélybe kerülhetnek. Már amennyiben a Legfelsőbb Bíróság elfogadja Mississippi és az őt támogatók érvelését.
A jelen állás
Amíg végső döntés nincs, addig a texasi és a mississippi törvények hatályban maradhatnak, mert a főbírók nem voltak hajlandóak felfüggeszteni a jogszabályokat, amíg az ügy jogi felülvizsgálata zajlik. A döntéspártiak egyik fő érve szerint a vizsgálat teljesen szükségtelen és merő politikai hisztériakeltés, mert a Szövetségi Megelőzési Központ szerint az abortuszok több mint 90%-át a terhesség első 13 hetében végzik el, jóval az életképesség előtt. Ezért a drákói szigorítás gyakorlatilag értelmetlen, és inkább csak politikai erőfitogtatás. Viszont Mississippi szerint a hatályos szabály nem veszi figyelembe az államnak az abortusz szabályozásához fűződő érdekét. Érvként hozza fel azt is, hogy a tudományos fejlődés lehetővé tette egyes csecsemők túlélését, akik 24 hétnél korábban születtek.
A Biden-adminisztrációhoz csatlakozva az orvosi központ azt is közölte, hogy Roe-Wade óta a Legfelsőbb Bíróság következetesen úgy ítéli meg, hogy az Alkotmány garantálja „a nő jogát, hogy döntsön az abortusz mellett, mielőtt a magzat életképessé válik. Mississippi állam ezt hevesen tagadja, azt állítva, hogy az Alkotmány semmiféle olyan tételt vagy leírást nem tartalmaz, ami megalapoz egy ilyen jogot. (Igaz, az ellenkezőjét sem.)
Mégis, az első meghallgatások után úgy látszik, hogy egyedül Clarence Thomas főbíró állna egyértelműen az államok által bevezetni szándékozott tiltások és korlátozások útjába. De ez persze még messze nem végleges kép, hiszen többen még nem nyilvánítottak véleményt, és a vita során is felmerülhetnek erős új ellenérvek a szövetségi államot képviselő Igazságügyminisztérium részéről. Szakértők és orvosi kérdésekben jártas tekintélyek sorának meghallgatása is hátra van még.
A Jackson klinika esete is jelzi, hogy a főbíróságra hatalmas külső nyomás nehezedik, amit nagyon nehéz figyelmen kívül hagyni. Kristi Noem dél-dakotai kormányzó például olyan kompromisszumos megoldást pártol saját államában, hogy ne lehessen abortuszt végezni mindaddig, amíg a kérelmező nő nem járult a krízisterhességi központok konzultációs bizottsága elé, amelyek általában azt tanácsolják a nőknek, hogy ne végeztessenek el abortuszt. Ő is a Legfelsőbb Bíróság elé vitte az indítványát és azt hamarosan meg is vitatják. Ez elvileg egy közbenső álláspont, ami valamelyest korlátozza a teljesen szabad döntést, de még nem állít tilalmat.
Mégis, a helyi szövetségi bíróság úgy találta, hogy az abortuszhoz való hozzáférés joga semmilyen módon nem szűkíthető. A javaslat már 10 éve kering az állam törvényhozásában, de most, hogy a Legfelsőbb Bíróságban teljesen felborultak az erőviszonyok a konzervatív oldal javára, a beadvány nagyobb eséllyel kerülhet a testület elé.
Noem egyébként jelölt-esélyesnek számít a republikánusoknál a 2024-es elnökválasztási viadalban. Érdekes vonása, hogy miközben heves ellensége az abortuszjog fenntartásának, közben a nők jogainak legfőbb hirdetői között tartják számon.
Iowa kormányzója, a republikánus Kim Reynolds úgy tartja, hogy Mississippi küzdelme példamutató, és az eddig legjobb alkalom arra, hogy a szövetségi állam helyezze vissza a szabályozás jogát a tagállamokhoz. Ez a felhívás némileg ködszurkálás, mert a Roe-Wade sem tiltotta, hogy az államok maguk intézkedjenek a magzatelhajtás konkrét részleteiről és szabályzatáról, inkább az alapjogot fogalmazta meg.
Ezért is követeli a Biden-kormány a Kongresszustól, hogy alkosson szövetségi törvényt az abortusz alkalmazásának szabályzatáról, mert most országos káosz, sőt erőszakoskodás is fenyeget, ha az egyes államok gyökeresen eltérő rendelkezéseket alkalmaznak. Például beindulhat a tömeges ‘abortusz-turizmus’ (aminek már vannak is jelei, és ez feszültségekhez vezethet az államközi viszonyokban).
Szeptember elején, amikor Texas új abortusz-korlátozása életbe lépett, a környező államok nőgyógyászati klinikáinak telefonvonalait szinte lefagyasztották a texasi nőktől érkező időpont-kérések. Az új-mexikói Albuquerque egyik klinikáján már a texasi törvény hatályba lépése előtti napon minden online jelentkező páciens a keleti szomszédból származott. De persze a lehetőség nem áll nyitva minden texasi nő számára. Súlyos egyenlőtlenségek és igazságtalanságok fenyegetnek, mert hiába lehet elvileg elutazni Új-Mexikóba, Coloradóba vagy Nevadába, a színesbőrű vagy vidéki nők ezt sokkal nehezebben tudják majd igénybe venni. A 14. heti abortusz klinikai költsége, ha a terhes nőnek nincs semmilyen társadalombiztosítása, elérheti az 1 500 dollárt, amihez jön az utazás és a szállás kiadása, vagyis legkevesebb félmillió forintos tétellel kell számolni.
Az abortuszról szóló vita előtt már jelentős tömeg gyülekezett a Bíróság épületének környékén és kisebb összetűzések is akadtak, de inkább még csak szópárbajok. Néhány hevesebb aktivistát pár órára őrizetbe vettek mindkét oldalon. A tárgyalások nem nyilvánosak, és csak néhány ügyvéd és gondosan kiválasztott tudósító lehet jelen. Ebben a bíróság szigorú COVID-szabályzata is szerepet játszik.
Az érdeklődés viszont nyilván jóval nagyobb lesz a nyár elejétől kezdve, a választási kampány várható hevében.
euronews
