A világ egyik legtünékenyebb madarának, az éjjeli papagájnak a tollát találták meg kutatók Dél-Ausztráliában. Bő egy évszázada ez az első bizonyítéka jelenlétének a régióban.
Az éjjeli papagáj, írja a Híradó honlapja – a világ legritkább madárfajai közé tartozik, 2013-ig kihaltnak hitték. Akkor egy ausztrál természettudósnak sikerült lencsevégre kapnia az egyik élő példányát Queensland államban. Azóta már Nyugat-Ausztráliában is kiszúrták.
A queenslandi megfigyelést végző John Young, valamint Keith Bellchambers, az Ausztrál Vadvédelmi Felügyelőség ökológusa most feltárta, hogy a faj Dél-Ausztráliában is honos. Az apró, sárgászöld madár egyik tollát találták meg egy zebrapinty fészkében, a félreeső Eyre-tónál, miután korábban egy, a régióban kihelyezett kameracsapdával elmosódott fotót is készítettek.
A pinty viszonylag friss fészke Young szerint azt jelzi, hogy a tollat az elmúlt hetekben, egy néhány száz méteres sugarú körben gyűjthette be. A Nyugat-ausztráliai Múzeum ornitológusa megerősítette, hogy tényleg a papagájtól származik a toll.
A tünékeny madarat egyébiránt 1883-ban észlelték utoljára a tó környékén. A következő lépés lakókörzetének, valamint az állomány méretének feltérképezése.
A kutatók évtizedekig attól tartottak, hogy az éjszakai életmódú, sivatagot kedvelő papagájfaj kihalt, mivel 1912 és 1979 között egyáltalán nem látták, és azóta is csak maroknyi észlelést dokumentáltak a 2013-as, egyértelmű fotóbizonyítékig.
2012-ben a Smithsonian Magazine a világ öt legrejtélyesebb madara között az első helyre sorolta a papagájt.
Az Ausztráliában őshonos, a Nemzetközi Természetvédelmi Unió által veszélyeztetettnek nyilvánított faj állománya a becslések szerint 50-250 egyedre rúghat a vadonban, és ez a szám hanyatlik.
Egykor még hatalmas számban lakták Közép-Ausztráliát, mára ötvennél kevesebb példánya maradt. 1845-ben John Stuart látott először éjjeli papagájt. Egy 1990-ben elgázolva talált egyeden kívül a faj csak 22 múzeumi egyed alapján ismert. Ezek közül 21 még a 19. századbólszármazik. 1875-1885 körül többször látták, valószínűleg az ideális éghajlati viszonyok miatt.
A huszadik században egyetlen ismert egyedet 1912-ben lőtték véletlenül Nyugat-Ausztrália államban. Ezután a fajnak több meg nem erősített észlelése volt, többek között 1979-ben, amikor Shane A. Parker, a dél-ausztráliai múzeum ornitológusa látott egy egyedet Dél-Ausztrália állam északi részén.
1988-ban felkerült a Természetvédelmi Világszövetség vörös listájára. Ugyanebben az évben 50.000 ausztrál dolláros jutalmat tűztek ki annak, aki bizonyíthatóan tudósít a fajról.
1990-ben a Queenslandben találtak egy elpusztult példányt. Az egyedre Walter E. Boles, Max Thompson és Wayne Longmore ornitológusok bukkantak a Queensland északnyugati részén található Boulia közelében egy autóút mellett. Az egyedet minden kétséget kizáróan nem sokkal megtalálása előtt gázolta el egy autó. Ezzel bizonyítást nyert, hogy a rejtőzködő életmódú éjjeli papagáj még mindig életben van. Ezután az 1990-es években öt kutatóexpedíciót indítottak a faj után és nagy mérvű kampányt folytattak a faj élőhelyén, mely során a környéken élő embereket kérdezték meg, hogy mennyit tudnak a madárról. Ezek az akciók azonban nem hoztak látható eredményt. A madár feltételezett élőhelye környékén a farmerek egyáltalán nem ismerték a madarat és a kutatóexpedíciók sem akadtak a faj nyomára.
1994-ben pedig már a rendkívül veszélyeztetett fajok közé sorolták az éjjeli papagájt.
2005 áprilisában három egyedet sikerült megfigyelni Nyugat-Ausztráliában (ahol utoljára 1912-ben látták) a Pilbara-régióban a Fortescue-mocsár közelében. Sajnos bizonyító fényképfelvételek nem készültek a megfigyelésről. Az újabb 2005-2006-os kutatóexpedíciók a faj után ismét eredménytelenül zárultak le. 2006 novemberében a vadvédelmi hatóság emberei egy halott egyedre bukkantak a queenslandi Diamantina Nemzeti Parkban, mely legfeljebb egy héttel a megtalálása előtt pusztulhatott el.
2013 május 25.-én John Young, fiatal természetfotós lefényképezte az állatot ezzel bizonyítva a faj fennmaradását. Fotóit egy sajtókonferencia keretében mutatta be 2013 július 3.-án. A kép készításének helyéről csak anniyt árult el, hogy az Queensland államban készült, a pontos helyet titokban tartotta, nehogy sok amatőr fotós a helyszínre rajzva, zavarhassa a nagyon ritka fajt.
A fajt fenyegető veszélyek (melyek következtében a madár a kihalás küszöbére került) közül kiemelendő a betelepített emlős ragadozók (vörös róka, elvadult macskák) általi predációs hatás, mely ellen ez gyöngén röpképes faj alig tud védekezni. Emellett a szintén betelepített üregi nyulak által az őshonos vegetációra gyakorolt romboló hatás és közvetlen táplálék konkurencia és az elvadult tevék általi túlzott vízhasználat is káros irányba befolyásolta a faj állományait. A faj teljes eltűnése Innaminka és Alice Springs közeléből egyértelműen a túl sok elvadult macska következménye.
A BirdLife International becslése szerint a faj össz egyedszáma nagyon alacsony, feltehetően nagyjából 50 egyed körüli lehet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján a „kihalóban” kategóriába sorolja a fajt.
Forrás: MTI, wikipedia
Kép: KimvdLinde
