A világ egyik legritkább betegségében szenved, mégis boldog

2016-05-14

Claudio anyjának azt tanácsolták az orvosok, hagyja meghalni a fiát, mégis felnevelte. Ma diplomás könyvelő, és tömegek előtt tart előadásokat életéről.

Claudio Vieira de Oliveira deformálódott végtagokkal és szinte száz százalékosan hátranyakló fejjel jött a világra. Kiderült, hogy veleszületett, többszörös artrogripózisban szenved, amely során az ízületek összenőnek, nem hajlíthatóak. A kezek és lábak eldeformálódnak ugyan, de a betegek tudata ép.

A kis Claudio édesanyjának azt tanácsolták az orvosok, hogy hagyja a gyereket meghalni, ha nem ad neki enni, előbb-utóbb vége lesz. Maria Jose Vieira Martinst azonban kemény fából faragták, úgy döntött, hogy nem hallgat az orvosokra, hazavitte a kisbabát. Claudio fityiszt mutatott a sorsnak és most könyvet is írt életéről.

VIDEÓ: a fiúról

TÖBB LÁTOGATÓT SZERETNE A GOOGLE KERESŐBŐL?
A Kulcsszo.hu csapata gyors segítséget tud adni, hogy a helyezései a keresőben pozitívan változzanak és több megrendelője legyen.

„Egészen kicsi korom óta szerettem elfoglalni magam. Nem szeretek másoktól függeni” – meséli.

Gyerekként hamar rájött, hogy ha egy tollat fog a szájába, annak segítségével tud gépelni, a szájával tudja mozgatni a számítógép egerét és telefonálni is képes. Később a Feira de Santana-i Állami Egyetemen kitanulta a könyvelőséget és beszédeket tart.

„Megtanultam bekapcsolni a tévét, felveszem a mobilomat, bekapcsolom a rádiót, használom az internetet és a számítógépet. Könyvelői és kutatómunkát végzek az ügyfeleim számára, és tanácsadást is folytatok.
Az édesanyja hozzáteszi: „Soha nem próbáltuk meggyógyíttatni, hiszen nem lehet, de azt nagyon szerettem volna, ha mindenre képes, amire a többiek. Ezért lett Claudio ilyen magabiztos. Simán kimegy az utcára, táncol és énekel.”

Claudio nyolc éves volt, amikor megunta, hogy mindenhová cipelni kell, megtanult a térdén járni. A család kicserélte a padlót, nehogy megsérüljön. Az ágyát, a konnektorokat és a villanykapcsolókat lejjebb szerelték, hogy ő is elérhesse őket. Szokatlan deformitásai miatt nem használhat kerekesszéket, ami a függetlenségét nagyban korlátozza, ennek ellenére kikunyerálta, hogy hadd mehessen iskolába a többi gyerekkel.

„Egész életemben azon dolgoztam, hogy a testemet a világhoz idomítsam. Már egyáltalán nem látom magam másnak. Hétköznapi ember vagyok. Mindig elmondom az előadásaimon, hogy bár fejjel lefelé, de nem fordítva látom a dolgokat. Mostanában könnyebben beszélek nagy nyilvánosság előtt, már nem rettegek tőle, és elmondhatom, hogy profi szónok lettem, akit a világon mindenhová hívnak.