Forrás: MTI | 2015. 04. 21. 20:00:00
Amerikai kutatók úgy vélik, a Neander-völgyi ember azért halhatott ki, mert nem ismerte fel a tűz jelentőségét, ellentétben a modern emberrel.
A tűz használata lehetővé tette volna a modern ember ősi rokonainak, hogy több kalóriához jussanak ugyanannyi eleségből, ami nem történt meg. Miközben a tűz használata következtében a modern ember populációja növekedett, a Neander-völgyié sorvadt, majd kihalt – mutatták ki számítógépes modellezéssel a Bostoni Egyetem szakemberei.
„A tűz használata kiemelkedő előnyt teremtett a modern embernek, és fontos tényező lehetett abban, hogy összeomlott a Neander-völgyi populáció, illetve elvegyült a modern emberével” – mondta Anna Goldfield, az egyetem régészeti tanszékének doktorandusza, aki eredményeiket az Amerikai Régészeti Társaság éves tanácskozásán mutatta be, San Franciscóban.
Az emberiség történetének egyik legrégibb rejtélye, hogy Európa nagy részén mintegy 40 ezer évvel ezelőtt miért halt ki a Neander-völgyi. Az ősember több százezer éven át itt élt, mielőtt 45 ezer éve megjelentek az első modern emberek. Viszonylag rövid idő leforgása alatt a Neander-völgyiek elenyésztek – hangoztatta Goldfield.
Illusztráció – Tábortűz (MTI-fotó: Vajda János)
„A modern emberek megjelenése valamiképp összefügg a Neander-völgyiek kihalásával” – mondta a Live Science tudományos-ismeretterjesztő hírportálnak. Ennek pontos oka régóta viták középpontjában áll. Néhányan feltételezik, hogy a Neander-völgyiek egyre nehezebben fértek hozzá a szükséges táplálékforrásokhoz, mivel kicsiny csoportokban éltek és csak helyben kereskedtek. Más tudósok még azt is felvetették, hogy a modern ember a szó szoros értelmében felfalta Neander-völgyi vetélytársait.
Goldfield és kollégája, Ross Booton, a brit Sheffieldi Egyetem matematikus-biológusa azt vizsgálta, szerepet játszhatott-e kihalásukban a tűz használata. A Neander-völgyiek és a modern emberek közötti egyik nagy különbség az, hogy utóbbiak tökélyre vitték a tűz használatát. Nemcsak meleget biztosítottak maguknak általa, de lehetővé vált az élelem sütése, főzése. Ezáltal elpusztították a baktériumokat, ami biztonságosabbá tette eledelüket, denaturálták a fehérjéket, vagyis, szervezetük több kalóriához juthatott ugyanannyi élelemből.
Ráadásul a Neander-völgyieknek több kalóriára volt szükségük, mert testtömegindexük átlagosan jóval nagyobb volt. A modern ember kevesebb táplálékigénye határozott előny volt neki az akkori hideg, élelemforrások szempontjából szegényes nyugat-európai környezetben – magyarázta Goldfield.
Néhány kövület arról tanúskodik, hogy a Neander-völgyiek felhasználták a tüzet, de valószínűleg nem gyakran és nem folyamatosan. Az ősemberek több tízezer évig éltek két délnyugat-franciaországi lelőhely, Roc de Marsal és Pech de l’Aze IV térségében is. Ezeken a helyeken több tízezer kőeszközt és állati csontot találtak, de nincs jele a tűz használatának – mondta a Live Science-nek Denis Sandgathe, a Simon Fraser Egyetem régésze, aki részt vett a lelőhelyek feltárásában.
Neander-völgyi koponyája. (Fotó: AFP)
A Neander-völgyiek tűz nélkül is boldogultak egy ideig – tette hozzá. Ahhoz, hogy megértsék a tűz használatának a Neander-völgyi populációra gyakorolt hatásait, a kutatók számítógépes modelleket alkalmaztak. A szimulációk jóvoltából megbecsülhették, miként változott a modern ember és a Neander-völgyi populációja, amikor a modern emberek egyre gyakrabban használták a tüzet a Neander-völgyieknél, és amikor a két csoport egyformán használta a tüzet. A szakemberek megvizsgálták a mindkét csoport fő táplálékául szolgáló rénszarvasállomány változását is mindkét esetben.
A kapott számadatok feltárták, hogy minél gyakrabban használta a modern ember Neander-völgyi rokonaihoz képest a tüzet, annál valószínűbb volt számszerű gyarapodása. Emiatt persze csökkent a Neander-völgyieknek elérhető rénszarvasok száma. Idővel a modern ember a forrásokat illetően egyszerűen „lekörözte” a Neander-völgyieket, ez vezethetett utóbbiak kiveszéséhez.
Mivel sok még a talány a Neander-völgyiek körül, nem lehet határozott végkövetkeztetéseket levonni kihalásuk okairól. Például hozzávetőlegesek a becslések arról, mennyi kalóriára volt szükségük a túléléshez. A tudósok abban sem értenek egyet, pontosan mivel táplálkozott a Neander-völgyi. Növényevő volt vagy markánsan húsevő – esetleg kannibál lehetett -, mindez ugyanis hatással lehetett arra, hogy a tűz milyen szerepet játszhatott túlélési esélyei alakulásában – magyarázta Sandgathe.
