A Nobel-díj az a fajta elismerés, ami leginkább világraszóló hírnévvel és néha egész életre szóló ingyen sörrel jár.
Kivéve a második világháború alatt, amikor az arany plakett és rajta a név egyet jelenthetett a halálos ítélettel. De ha a tudósok összefognak, akkor a német katonák eszén is könnyen túljárnak. Ez történt akkor is, amikor két emlékérmét is „palackoztak” 1940 áprilisában Dániában.
Már évekkel Dánia megszállása előtt két tudós, Max Von Laue és James Franck jobbnak látta biztonságba helyezni a Nobel-díjukat. A két plakettet Niels Bohrra, a világhírű fizikusra bízták, tudták, hogy nála nagyobb biztonságban lesz, mintha elásnák valahova vagy egy biztosnak tűnő rejtekhelyet keresnének neki. Aranyat nem lehetett legálisan külföldre vinni Hitler Németországából, ezért amikor 1940 áprilisában a német hadsereg Koppenhágáig jutott, Bohrnak és munkatársainak gyorsan ki kellett találniuk, hogyan álcázzák a két plakettet, amibe a német tudósok neve bele volt gravírozva, ezért ha lebuknak, az valószínűleg a biztos halált jelentette volna.
Hevesy György palackozta az aranyat
Bohr munkatársa volt Hevesy György, akinek a fejéből kipattant a tökéletes elterelő hadművelet. A nemesfémek közül az aranyat csak a királyvíz oldja, ami a salétromsav és a sósav 1:3 mólarányú keveréke, de ezt sem egy kifejezetten gyors folyamatként kell elképzelni. A két plakett nem kicsi, egyenként 66 milliméter az átmérőjük, 200 grammot nyomnak, és 23 karátos aranyból készültek, ezért a tudósok versenyt futottak az idővel, hogy minél előbb fel tudják őket oldani. Végül sikerrel jártak, Hevesy két palackba tette a narancsos színű királyvizet, és a labor többi üvege közé rejtette, majd később ő is Svédországba menekült.
Csak átmenetileg tüntette el az aranyat
Mikor Hevesy a náci erők leverése után újra biztonságban visszatérhetett Koppenhágába, a laborban a két üveg ugyanott állt, ahol otthagyta. Neki is látott, hogy visszanyerje a palackokból az aranyat. Sikerrel járt, a Nobel-bizottság pedig újraöntette a két emlékérmét, így gyakorlatilag Laue és Franck a saját díjukat kapták vissza az 1952-es díjátadón.
Hevesy egyébként 1943-ban a radioaktív izotópok indikátorként való alkalmazásáért a kémiai kutatásban elért eredményei miatt kapott kémiai Nobel-díjat. Később azt nyilatkozta, hogy mindenki azt hiszi, a Nobel-díj a legnagyobb siker, amiről egy tudós álmodhat, de ő igazán büszke akkor volt, amikor a Copley-érmet kapta meg. A királyvíz és arany reakciója iskolás tananyag, persze az már nem, hogy vissza lehet-e nyerni a nemesfémet az oldatból, mindenesetre a két érme végig a németek szeme előtt volt, mégsem jöttek rá, hogy gyanakodniuk kellene.
index
