Kezdetét vette a fehér kérészek, más néven a dunavirágok rajzása a Dunán. Augusztus első napjaiban a Budapest központjában található hidaknál már megfigyelték a násztáncukat járó rovarokat. A rajzás akár két hétig is eltarthat.
Az 1960-as évek végére a környezetszennyezés miatt jelentősen visszaesett a fehér kérészek egyedszáma, ezért rajzásaik sem voltak olyan feltűnőek, mint a Tiszában és mellékfolyóiban élő „rokonaiknak”. Azonban az utóbbi években ismét növekedésnek indult a dunavirág állománya. A szakemberek úgy gondolják, hogy az újratelepülésben kulcsszerepet játszhattak a Dunában túlélő állományok mellett a mellékfolyókban – így a Rábában és az Ipolyban – fennmaradt populációk. Azonban mindezek jelenleg csak feltételezések, a pontos válasz megadásához genetikai vizsgálatok elvégzésére lenne szükség.
A dunavirág magyarországi tömegrajzásában csaknem negyven év után – a bécsi szennyvíztisztító üzem modernizálását követően – 2012-ben gyönyörködhettek újra először a Duna mellett élők. A víz tisztulása lehetőséget adott a dunavirág újbóli elterjedésének. Azóta évről évre változott a rajzások mérete, ami kapcsolatban állhat a lárvák számára hozzáférhető táplálék, elsősorban az aljzathoz kötődő algák mennyiségével. Ugyanis mindkét kérészfaj lárvái a folyók aljzatában élnek, ahol algákkal, más kisebb élőlényekkel és szerves törmelékkel táplálkoznak.
Rajzáskor a lárvák felúsznak a vízfelszínre, ahol szárnyas rovarrá vedlenek. A kikelt nőstények rögtön párzóképesek, míg a hímek – szubimágók – egy újabb vedléssel válnak szaporodóképessé. A vízfelszíni párzást követően a nőstények néhány kilométert repülnek folyásiránnyal szemben a folyó fölött, majd lerakják petéiket a vízbe és elpusztulnak.
A Duna mellett a Rábán, az Ipolyon és a Sajón egyaránt feltűnhetnek július második felétől augusztus végéig a fehér kérészek. Ahol a rajzás kialakul, ott általában 10–14 napig figyelhető meg a jelenség, megfelelő, esőmentes időjárás esetén az esti órákban.
forrás: hirado.hu, Ng.hu