A hazai sportmuzeológia és a Magyar Testnevelési és Sportmúzeum hányattatott története
A magyarországi sportmúzeum-ügy, sportmuzeológia, már amennyiben beszélhetünk ilyenről, világviszonylatban is korán kezdte bontogatni a szárnyait. A nagy múzeumi gyűjtemények, általános, nemzeti történeti / régészeti múzeumok alapítási dátumait tekintve hazánk a Nemzeti Múzeum révén kis késéssel követte az európai úttörő nemzeteket. A szakmúzeumok levélgyűjteményét, alapítását tekintve már az európai élbolyban találhatjuk Magyarországot is.
A magyarországi szakmuzeológia kezdeteivel egyidős, a ma sport gyűjtőnévvel jelzett terület tárgyait, emlékeit gyűjtő és bemutató tevékenység, mellyel e dolgozat foglalkozni kíván.
Mielőtt a részletes történet tárgyalásába fognánk, le kell szögezni, hogy a muzeológia és a múzeum tág fogalmával fogunk dolgozni, nem ragaszkodva a négy alapfunkció együttes meglétéhez. Tesszük ezt azért, mert meggyőződésünk, hogy egy-egy funkció egyedüli megléte is beleillik, beleilleszthető a muzeológia történeti fejlődésébe, különösen igaz ez a kezdeti időszakra.
Az első gyűjtemény: a Kárpát Múzeum
A londoni Alpine Club mintájára 1873. augusztus 10-én alakult meg Késmárkon a Magyarországi Kárpát egyesület. Az egyesület a Kárpátok, és ezen belül is elsősorban a Magas Tátra turisztikai és idegenforgalmi népszerűsítését kívánta szolgálni. A kitűzött cél érdekében minden lehetséges eszközt igénybe kívántak venni, így többek között megkezdték a Magas Tátra természeti értékeinek tudományos feldolgozását is. A népszerűsítés, az idegenforgalmi figyelem felkeltése, és a tudományos eredmények bemutatása érdekében született meg a Kárpát Múzeum gondolata.
Már az alapításkor rendelkeztek múzeumi bemutatásra alkalmas tárgyakkal, azok számát vásárlással folyamatosan gyarapították. 1876-ban létrehozták az egyesület múzeumi bizottságát is, de az ügy mégsem akart haladni. Az egyre szaporodó gyűjteményt előbb a késmárki líceumban, majd a kinevezett múzeumőr lakásán tárolták. A múzeum elhelyezésére több elképzelés is született, két kastélyépület megvásárlásáról is tárgyalt, de ezek a kísérletek sikertelennek bizonyultak. A fordulatot Felka és Poprád, a turisztikai vezető szerep megszerzéséért folytatott vetélkedése hozta meg. Mindkét település székhelyként ajálkozott a múzeum számára. Az egyesület vezetése a kedvezőbb feltételek nyomán Poprád mellett döntött. 1883-ban kezdődött meg az építkezés, az átadásra 1886-ban került sor.
Azt, hogy az intézményes kezdet első dátumának ma 1882-t tartjuk, az magyarázza, hogy a mellőzött Felka ekkor megnyitotta az egyesülettől független saját állandó kiállítását.
A végülis 1886-tól működő Kárpát Múzeumnak három osztálya volt, melyekben külön gyűjtötték és állították ki a Tátra állat- és növényvilágát, ásványait, és a néprajzi-iparmüvészeti anyagot. A turistasággal, a mai értelemben vett sporttevékenységgel kapcsolatos anyagok a néprajzi-iparművészeti osztályba kerültek. Ezek elsősorban a turizmust, a természetjárást segítő kiadványok, dombornyomású térképek, az egyesület tevékenységét bemutató anyagok és makettek voltak. Sportfelszereléseket, ruházatot nem találunk csak az oly divatos turista jelvények szerepelnek a gyűjteményben. A tárgyanyag a század végére igencsak megszaporodott, száma megközelítette a húszezer tételt. A múzeum anyagával nem csak a poprádi állandó kiállításban találkozhatott az érdeklődő. A sporttal, testi neveléssel foglakozó országos kiállításokon is főhelyen találjuk az egyesület múzeumi kiállításait.
A sportmuzeológia történetét ma kutatók számára az is emeli az időközben Tátra Múzeumra átkeresztelt, és több településre szétosztott gyűjtemény fontosságát, hogy abban folyamatos működése folytán ma is megtalálhatók az alapítók által gyűjtött és bemutatott tárgyak egy része.
A teljesség megkívánja, hogy megemlítsük az Erdélyi Kárpát-Egyesület múzeumát is, melyet 1902-ben Kolozsváron nyitottak meg Mátyás király szülőházában. Bár ennek is a turisztikai és idegenforgalmi népszerűsítés volt az elsődleges célja, de az értékes gyűjtemény szinte kizárólagosan néprajzi vonatkozású tárgyakat tartalmazott, így a mi szempontunkból nem volt számottevő.
A két Kárpát-Egyesület múzeuma egy tájegységre kiterjedő befolyással bírt csupán, hatása a magyar sportmúzeumügyre már csak azért sem lehetett tartós, mivel mindkettő kívül került a mai határokon. A mi szempontunkból igazán fontos események immár a rohamosan fejlődő Budapesthez kötődnek. A rendszeres testgyakorlás, és a modern sportok művelésének igénye német és angol példákat követve a városi elit tagjaiban támadt fel először. A városi közép- és kispolgárság adta a megszerveződő tornaegyletek és sportklubok tagságát, különösen igaz volt ez Budapest esetében. Ez, és az élet minden területére egyre inkább jellemző főváros központúság magyarázza, hogy a mi szempontunkból lényeges kezdeményezésre Budapesten kívül jó száz évig nem került sor.
Testnevelésügy a hazai országos kiállításokon
A politikai/közjogi kiegyezést követő időszak meghozta a honi ipar és, a kulturális élet fellendülését. Különösen igaz ez az egyleti demokráciára alapozott sportéletre. Európai példák nyomán a nyolcvanas évek közepére megérik egy országos kiállítás gondolata. A kiállítás célja a honi ipar- és kultúra eredményeinek ország-világ előtti bemutatása.
Országos Kiállítás – 1885, Városliget
A kiállítási pavilonok közül számunkra kettő az érdekes. Az egyik a már említett Kárpát Múzeum önálló pavilonja, a másik a hangzatosan Testgyakorlás Csarnokának nevezett épület. A Kárpát-Egyesület kiállításának látnivalóit a hivatalos katalógus így ismerteti: Térképek a központi és Keleti Kárpátokról, olaj- és vízfestmények, rajzok, fényképek a Vágvölgyéből, a keleti és déli Kárpátokból, főleg azonban a Magas-Tátrából, különösen szép kivitelű körlátóképek Forberger Ferenctől. Jellemző ásványok a központi, keleti és déli Kárpátokból. Csepegőkövek (cseppkövek) a szepes-bélai és aggteleki barlangokból. Jellemző növények a Magas-Tátrából és a déli Kárpátokból. Mag- és rügy-gyűjtemény a Vihorlat hegység vidékéről. A Magas-Tátrának jellemző állatai és a Vihorlat hegységnek jellemző rovarai. Praehistoriai leletek a Magas-Tátraaljáról. A magyarországi és az erdélyi Kárpát-egyesületek kiadványai, valamint a Kárpátokra vonatkozó utazási könyvek. Csúcskövek a gerlachfalvi, lomnitzi, középoromi stb. csúcsokról. A Magas-Tátra-beli Majláth-, Egyedü, az Igló melletti Máriáskuti és a Vihorlati menedékházak mintái. Magas-Tátra-i havasi kürt és hegymászó botok. Turistáknak való tudományos segédeszközök, öltözékek, egyéb kellékek, élelmiszerek. A fenti felsorolásból érzékelhető a turisztika aránya, jól látszik, hogy nem ezen van a fő hangsúly.
A hivatalos katalógusban tornacsarnokként szereplő,a már említett másik pavilonban húsz cég, magánember és egyesület állította ki sporttal kapcsolatos termékeit, áruit, dokumentumait és egyéb tárgyait kétszáznegyven négyzetméteren (ez több mint a múzeum mai kiállítótere). A kiállítók főként külföldi termékeket vonultattak fel, így pl. Aigner Lajos könyvkereskedő szakkönyveket, rajzokat, metszeteket, Bokelberg Ernö NTE művezető atlétikai- és tornaszereket, Huzella Mihály vívó- és ugrószereket, Engl és fiai korcsolyákat, céllövő pisztolyokat és lőtáblákat, Riesz Henrik -Jager-féle- öltözeteket, a Budapesti Kerékpáregyesület tricikliket, bicikliket, evező és szobatorna készülékeket, Fuchs Károly tornaeszközöket, Kertész Tódor a öregener torö nevű gyógytornászati készülékét, a Honvédelmi Minisztérium katonai tornahely mintát, a Magyar Tornatanítók Egylete német tornatermek és uszodák makettjeit, Nagy Sándor tornatanár az aradi Lyceum tornatermének mintáit, a Nemzeti Tornaegylet történeti értékű dokumentumokat, tornaszereket, Oherolly János chichagóban végzett tornatanár testegyenesítő szekrényt, buzogányokat és csónakot, Pacholek N. vívó eszközöket, Huzella M. sportruházatot és Croquet és Lawn Tennis felszereléseket állított ki. A kiállított szerek és eszközök többsége a tornamozgalomhoz kapcsolódott, így nem véletlen, hogy annak kritikáját a Herkules c. lapban, az atléták közlönyében találjuk meg. „A mi csarnokunkban ott látjuk a Párizsban készült indus nyilat, de hiába keresünk egy labdaütőt vagy labdát. Pedig milyen érdekes lett volna egy angolra nézve szemlélni az erdélyi, hólyaggal töltött bőr labdában ugyanazt a labdát, melyet ők a foot-ball játékuknál használnak (…) A korcsolyák közül ki vannak állítva a legújabb külföldi gyártmányok mind, de hol van a hazai -csáklya-, a fa- és csontkorcsolya? (…) Itt kellene lenni az erdélyi egészen speciális hegymászó csizmáknak is. (…) Van az országban mintegy 100 derék testgyakorló egyesület, melyek a tornázást, csónakázást, korcsolyázást, vívást, athletikát, szóval a testgyakorlatok összes nemeit űzik. Ez egyletek helyiségeinek képét, szereinek példányait vagy mintáit, működésüknek ismertetését, szóval létezésüknek legparányibb jelét is hiába keressük (…) Csökkenti a kiállítás tanulságát és komoly érdekét, hogy a testgyakorló eszközöknek csupán a kereskedésben forgalomban lévő példányai vannak kiállítva, holott igen érdekes lett volna bemutatni a szerek fokozatos fejlődését, a csontkorcsolyától a Halifaxig, a Mátyás korabeli kelevéztől a mostani torna-gerelyig, a balatoni canoe-tól az angol race-hajóig.”. A Tornaügy hasábjain megjelent beszámoló értetlenül fogadja a kritikát és beszámol többek között Clair 1846-ban használt torna-hintájának kiállításról, valamint a pavilon egyletekre utaló díszítéséről. Mindent összegezve, azonban egyet kell értenünk a Herkules kritikájával, a kiállítást nem tekinthetjük a hazai testgyakorlás történetét reprezentálónak, de nem is ezzel a céllal szervezték.
A Középiskolai Tanárok Országos Tárlata – 1891, Budapest
Az Országos Középiskolai Tanáregyesület működésének negyedszázados évfordulójára nagyszabású tanszerkiállítást rendeztek. A kiállításon felvonuló tantárgyak között igen szépen szerepelt a testgyakorlás is. Az idevonatkozó kiállítási részt Bokelberg Ernő a kor legnevesebb tornatanára szervezte, azon maga is kiállított, sőt a kiállítás katalógusát is ő írta. A bevezetőben a következőket írta: „Ez a szép eredmény annak köszönhető, hogy a tornatanárok kara itthon készítteti a felszereléshez szükséges tárgyakat, nem úgy, mint a nagyközönség cselekszik, mely e szakférfiakhoz fordulás helyett egyszerűen bemegy a játék- vagy szerszámkereskedő boltjába, és megveszi a külföldi czikket (mely felől nem mindíg mernék jót állni) többnyire borsos áron. Én magam például az 1869 óta nyert 380 megrendelés közül teljes berendezést eszközöltem 25 állami fiú középiskolai és tanítóképző, 24 felekezeti középiskolai, 5 leányiskolai, 3 katonai tornaterem, s 30 nyári tornahelyiség, valamint egy játszótér részére. Iparosaink utasítása, számukra méretek, alakok, kidolgozandó részletek megrajzolása, munkájuk ellenőrzése, s a szerek tartós és czélszerű volta körül tapasztalatok szerzése nem kevés gonddal járt, de valahára megtermette gyümölcseit.” Ismét találkozhatunk a Clair által használt körhintával, mely Bokelberg szerint -részben emlékül szolgál, részben pedig összehasonlítás alapjául-. A kiállított tornaszerek a kor élvonalát képviselték, de azokról csupán a katalógusból tájékozódhatunk, a múzeum jelenlegi gyűjteményében nem találkozhatunk vele. Lappang az a katalógus is, melyet Kertész Tódor a kiállítás helyszínén árusított, melyben 850 ábrával illusztrálta a teljes árukészletét. Előkerülése lehetővé tenné, hogy legalább rekonstrukcióban kiállíthatóak legyenek a kor tornaszerei. Szomorú adalék, hogy Bokelberg maga már nem láthatta a kiállítást, elborult elmével 52 éves korában véget vetett az életének.
Cím: XIV ker.Stefánia út 2.
Tel: +36 (1) 252-1696
E-mail: [email protected]
Web: www.sportmuzeum.hu
