forrás: mozgasterblog.hu
Európa polgárai elvárják, hogy az Európai Unió segítse a bűnözés elleni küzdelmet. Ennek keretében a bűnözők ne tűnhessenek el a határokat átlépve, és ne használhassák ki a nemzeti jogrendszerek között fennálló különbségeket – jelentette ki Viviane Reding, a jogérvényesülésért felelős uniós biztos 2011-ben „az uniós büntetőpolitika létrehozása” című közleményében. Ugyanakkor az általa körvonalazott büntetőjogi politika irányadó kritériumai már akkoriban megkérdőjelezték az EU új büntetőpolitikai irányvonalának hatékonyságát és eredményességét a bűnözés visszaszorítása tekintetében.
Az alábbiakban idézett két fő iránymutatás úgyszólván mérsékelten alkalmas arra, hogy kizökkentse a szervezett bűnözői csoportokat a komfortzónájukból.
1. „A büntetőjogi intézkedések igen kényesek az alapvető jogok szempontjából: Az új jogszabályok megkövetelik az Európai Unió Alapjogi Chartájában és az emberi jogok védelméről szóló európai egyezményben biztosított alapvető jogok szigorú tiszteletben tartását.”
2. „Minden arra vonatkozó határozatot, hogy milyen típusú büntetőjogi intézkedést vagy szankciót alkalmazzanak, egyértelmű tényszerű bizonyítékokkal kell alátámasztani, és tiszteletben kell tartani a szubszidiaritás és az arányosság elvét.”
Szintén elgondolkodtató, hogy a 2009-es Manifesto on EU Criminal Policy (az Európai Unió büntetőpolitikájáról szóló manifesztum) elnevezésű kezdeményezés utoljára 2013-ban hallatott magáról, továbbá a Reding biztos asszony által alapított az EU büntetőpolitikájával foglalkozó szakértői csoport sem túlzottan aktív az elmúlt időszakban.
Pedig amellett, hogy egyes becslések szerint Európában a bűnözés társadalomra terhelt költségeinek teljes összege évente több száz milliárd eurót emészt fel, az elmúlt napok véres terrorcselekményei is egyértelműen egy stabil, részletesen kidolgozott európai büntetőpolitika kialakítását indokolnák, amely biztosíthatja az uniós polgárok biztonságát. E körben felmerül az a klasszikus jogelméleti dilemma, hogy rendkívüli történelmi körülmények indokolhatják-e az alapvető alkotmányos garanciák félre tételét, illetve egyes alapjogok korlátozását.
Egy friss felmérés alapján a november 13-i tragédiát követően a francia polgárok 84 százaléka hajlandó lenne szabadságjogainak bizonyos mértékű korlátozását elfogadni, a személyes biztonság növelése érdekében. Ez bizony nem jó hír a terroristáknak és egyértelmű üzenetként értékelhető a szabadságjogok primátusát hirdető jogvédők, illetve a menekültjogok mindenek fölötti érvényesülését hirdető európai politikusok számára. A helyzet valódi problematikájára mutat ugyanakkor, hogy Németországban egy gyűlölködő Facebook-bejegyzés miatt az elkövető akár háromévi börtönt is kaphat. Nyílván a szólás- és véleménynyilvánítás szabadsága ilyen esetekben zárójelbe tehető.
Megjegyzendő, hogy az Európai Parlament és a Miniszterek Tanácsa által uniós szinten elfogadott büntetőjogi intézkedések egy fontos szempontból eltérnek a nemzeti büntetőjogtól: nem írhatnak elő közvetlen kötelezettségeket az egyének számára. Az európai büntetőjog csak azután vezethet szankciókhoz, hogy a nemzeti parlament átültette azt a nemzeti jogszabályokba. Az Európai Bizottság ezért tekinti döntő fontosságúnak a nemzeti parlamentek bevonását a büntetőjogi jogalkotás folyamatába.
A francia kormány ennek megfelelően lépett, törvényben kívánják korlátozni a szabadságjogokat és ennek keretében a terrorizmust dicsőítő csoportokat és helyeket fel fogják oszlatni a rendkívüli állapot keretében, illetve az előirányzat szerint nemcsak a közrendre veszélyeseket vehetik majd őrizetbe, hanem azokat is, akik „viselkedésük vagy ismeretségi körük, mondandójuk vagy terveik alapján gyanúsak.” Nem mellesleg ez a szabályozás érdemi átfedéseket mutat az amerikai Patriot Act, a hazafias törvény terrorista gyanús személyek őrizetbe vételére vonatkozó rendelkezésekkel.
(Francia katonák egy feltételezett terroristák elfogására indított műveletben Párizs északi elővárosában, Saint-Denisben.)
És hogyan reagált a terrortámadásokra Brüsszel? Az Európai Bizottság javaslata szerint tovább kívánja szigorítani a lőfegyverhez jutást, és tervei jobban követhetővé teszi majd a legális lőfegyvereket. Per tangentem a Time magazin néhány hete arról írt, hogy a terroristáknak az EU-ban hárommillió illegális lőfegyverhez (!) van hozzáférésük. Nos, ezek után nem csoda, hogy a brüsszeli vezetés kapcsán egyre többen nem csupán inkompetenciáról, hanem a józan ítélőképesség teljes hiányáról beszélnek.
Mindeközben pedig az amerikai képviselőház – Barack Obama kilátásába helyezett elnöki vétója ellenére, 47 demokrata, azaz kormánypárti képviselő voksával – megszavazta azt a törvénytervezetet, amelynek értelmében nagyobb alapossággal világítanák át az Egyesült Államokba tartó szíriai és iraki menekülteket, és felfüggesztenék a befogadásukat. Mint ismeretes Barack Obama elnök a folyó költségvetési évben 10 ezer szíriai menekültet szándékozik betelepíteni az Egyesült Államokba, és erre reagálva nem meglepő, hogy a jobboldali republikánus Paul Ryan házelnök Obama megengedő – és Angela Merkelhez is közel álló – menekültpolitikáját valamint az említett törvény kapcsán tanúsított magatartását „elnökhöz kiemelkedően méltatlannak” minősítette.
Ifj. Lomnici Zoltán
alkotmányjogász
