Saját magától intelligens a természet? Vagy egy természetfeletti intelligencia tükröződik sokszínűen a világunkban?
Látszólag nincs semmi meglepő abban, hogy a hangyák hangyaként, a madarak madarakként, az emlősállatok pedig emlősökként viselkednek. Táplálkozási, védekezési, szaporodási tevékenységeik jelentős részét születésüktől fogva adott módon, ösztönösen hajtják végre. De honnan tudják az állatok, hogy mit, mikor és hogyan kell csinálniuk? Honnan származik a természet intelligenciája? Igaz lenne az a manapság széles körben hangoztatott elképzelés, mely szerint a tudatlan anyagmassza hosszú idő leforgása alatt intelligenssé vált? Saját magától intelligens a természet? Napjainkban a legtöbb kutató az egyszerűbb viselkedésformák fokozatos változásai alapján próbálja elmagyarázni az összetett magatartásformák eredetét. Azonban óriási meglepetések érnek minket, amikor megpróbáljuk ezen a lépcsőzetes módon levezetni egyes konkrét állati cselekvések „kialakulását” – s kiderül, hogy ez lehetetlen!
„Vannak ösztönök, melyek oly csodálatosak, hogy kifejlődésük problémáját az olvasó valószínűleg az egész elméletemet megdöntő nehézségnek fogja tekinteni.”
(Charles Darwin: A fajok eredete)
„Hihető-e, hogy az élővilág e végtelenül valószínűtlen – mondhatjuk bátran: csodálatos – jelenségeit a mutáció-szelekció primitív, irányítatlan mechanizmusa hozta létre? Felfedeztem, hogy e téren elméletként, sőt bizonyított tényként kezelnek olyan megállapításokat, amelyek a fizikában legfeljebb átmeneti munkahipotézisként volnának elfogadhatók. Az egész világnézetünket meghatározó tudományos elméleteket nem szabad ilyen ingatag alapokra építeni.”
