forrás: Kossuth Rádió Napközben
Részmunkaidő, táv- vagy otthon végezhető munkák – mindegyik nagy segítség lehet a kisgyermekes szülőknek, vagy a családnak segíteni akaró nagyszülőknek. Egyben persze nagy könnyebbség a cégeknek és a magyar gazdaságnak is, ahol bizonyos területeken lassanként kialakul a munkaerőhiány. Az utóbbi években egyre inkább élnek a hazai munkáltatók is ezzel a máshol már jól ismert és használt lehetőséggel.
Az elmúlt 30 évben a legfejlettebb piacgazdaságokban megtört a napi nyolc órás, heti ötnapos, rögzített helyen és időben végzett munka egyeduralma. A fizetett foglalkoztatásnak számos alternatív formája alakult ki, a szakzsargon e körbe sorolja a részmunkaidőt, a rugalmas munkaidő-beosztást, az otthoni és a távmunkát, a vállalkozási szerződéssel végzett munkát, sőt esetenként még az önfoglalkoztatást is.
Félünk a visszaélésektől
A Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom számára készített felmérés azt próbálta feltárni, miért akad el a részmunkaidő kezdeményezés itthon és még néhány államban, holott igény lenne rá. Miközben ugyanis Magyarország, Bulgáriával együtt, sereghajtó az európai államok sorában a maga 5-6 százalékos részmunkaidős foglalkoztatásával, addig a másik véglet, Hollandia, 38-40 százalékban alkalmazza azt; az európai átlag 20 százalék.
A munkaadók és a munkavállalók véleménye alapján az elutasítás legfőbb oka az információhiány és a visszaélésektől való félelem, pedig lehetőség lenne. Ez a forma egyébként a legjobban a 2-3 gyermeket nevelő, családban élő, magasabb iskolai végzettségű nők körében a legkeresettebb – számolt be az eredményekről Lerf Andrea, a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom kutatásvezetője a Kossuth Rádió Napközben című műsorában.
Lenne rá igény
Joó Kinga, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének elnökhelyettese szerint Európa-szerte egyre fontosabb a részmunkaidő lehetőségeinek megvizsgálása. A magyar gazdaság már rászorul a részmunkaidős dolgozókra és a visszajelzések alapján például a nagycsaládosok körében is lenne rá igény.
Úgy vélte, az igény és a gazdasági szükségszerűség azért nem találkozik, mert történelmileg nincs akkora hagyománya a részfoglalkoztatásnak, mint például Hollandiában, ahol már a ’70es, ’80-as évek óta elérhető ez a fajta munkafelfogás.
Itthon még ki kell alakulnia, amihez olyan ösztönzők, pozitív példák és biztonsági keretek megteremtése szükséges, elsősorban a kormányzat, másodsorban a munkáltatók részéről, hogy a munkavállalónak legyen kedve elmennie részmunkaidőben dolgozni – magyarázta.
Fontos lenne az is – folytatta Joó Kinga, hogy a részmunkaidő ne egy kényszerválasztásnak számítson, a keresetek pedig olyan mértékűek legyenek, amelyekkel a munkavállaló nem azt érzi, hogy szegénységi faktort jelent számára.
Ez a jövő
Lerf Andrea szerint az effajta munkavállalás során a kulcsszó a bizalom. Vagyis hogyan lehet olyan munkaköri kultúrát vagy légkört kialakítani, amelyben egyrészt a munkaadó megbízik a munkavállalóban, másrészt legalább olyan hatékonyan elvégzi a munkáját, mint ha egy irodában ülne. Nem mindenki alkalmas erre, megfelelő mentalitás és speciális hozzáállás kell hozzá.
Hozzáértő vezetőre is szükség van, illetve normális munkahelyi kultúrára. Ez lesz a jövő, így a cégeknek muszáj ebbe az irányba elmozdulniuk – húzta alá.
Ide kattintva meg is hallgathatja
