Egy új kutatás szerint genetikai tényezők okozták az erszényes ragadozó vesztét.
Egy új kutatás szerint az erszényesfarkasként is ismert élőlény genetikája már évezredekkel a kihalása előtt sem volt egészséges – számol be a Phys.org. A szakértők a vizsgálat során egy üvegben konzervált kölyök genomját elemezték.
Az eredmények azt mutatják, hogy a faj genetikai sokfélesége 70 000 éve, az első ember érkezése előtt kezdett el látványosan csökkenni. A folyamat hatására a ragadozó egyre kevésbé volt képes megküzdeni a környezeti változásokkal.
Andrew Pask, az új tanulmány társszerzője bízik benne, hogy az erszényesfarkas vizsgálata segíthet annak megértésében, hogy milyen genetikai okai lehetnek egy faj kipusztulásának. A kutató azt sem zárja ki, hogy a tasmán tigris genetikájának feltérképezésével egy nap „feltámaszthatják” az élőlényt.
Az erszényesfarkas egykor Ausztrália-szerte elterjedt volt, nagyjából 3 000 évvel ezelőtt azonban szinte teljesen eltűnt a szárazföldről. A faj végül Tasmániába szorult vissza, az utolsó ismert példány pedig 1936-ban pusztult el.
Az elemzés azt is felfedte, hogy bár a faj külsejében a dingókra emlékeztetett, genetikailag közelebb állt a tasmán ördöghöz. A szakértők az efféle jelenséget, amikor az egymáshoz nem kapcsolódó vonalakon hasonló jellegzetességek alakulnak ki, konvergens evolúciónak nevezik.
A dingók és az erszényesfarkasok esetében a fejük és testük vált hasonlóvá, noha a két faj felmenői 160 millió éve különültek el egymástól.
Forrás: ng
Kép: wikipedia
