A ékésszentandrás fekvésénél és területi adottságainál fogva ősidők óta mezőgazdasági jellegű település volt. A Körösök szabályozása következtében elvesztette még azt az egyedüli lehetőséget is, ti. a folyóvizet, mely más jelleget adhatott volna a községnek. Vasútja nem volt, földje nem tartalmazott semmiféle ásványi anyagokat, ennélfogva ipari fejlődéséhez nem voltak meg az előfeltételek. Ebből már eleve az következhetett, hogy csak olyan ipari létesítményre számíthatott, mely kevés és könnyen szállítható nyersanyag ellátást és sok munkaerőt igényelt.
Az első világháború után, 1918 szeptemberében, egy Erdélyből idemenekült házaspár, Farkas János és felesége kezdett a községben először foglalkozni szőnyegszövéssel, olyképpen, hogy a férj által készített, egyszerű kivitelezésű farámán a feleség szabad óráiban szőnyegeket készített és azokat eladták. A szőnyegek iránt eléggé nagy érdeklődés nyilvánult meg és így a házaspár csakhamar bevonta a környékükön lakó fiatal, tanulékony lányokat is, akiket megtanítottak a szőnyegcsomózásra, valamint a szövéshez szükséges minták ismeretére.
Nyilván sem a házaspár, sem tanítványaik nem gondolták még akkor, hogy a község egyetlen számbajöhető ipari termelésének alapjait rakták le.
Pedig ez történt, mert a szőnyegek iránt egyre nagyobb volt az érdeklődés, a községben pedig egyre többen figyeltek fel a viszonylag nem nagy erőfeszítést igénylő munkalehetőségre annál is inkább, mert a háború következtében nagyon sok munkaképes férfi halt meg, s az eltartó nélkül maradt családoknak az özvegyek, a leányok és fiatal fiúk lettek az eltartói, akik szívesebben foglalkoztak a szőnyegszövéssel, mint az egyéb, nehezebb fizikai munkákkal.

A szőnyegszövés ettől az időtől kezdve otthonra talált a községben és hol kisebb, hol meg nagyobb számmal foglalkoztatta a község lakosait. A két világháború közötti időben, de főképp a 30-as évek vége felé, amikor az évtized elején beütött óriási gazdasági válság már megszűnőben volt, a szőnyegszövés egyre inkább női foglalkozássá vált.
1924-től Bagi Lajos vállalkozó már iparszerűen készíttette a szőnyegeket, eléggé váltakozó sikerrel, mert a vállalkozó anyagi erejétől függött a termelés. Ha el tudta adni a szőnyegeket, akkor volt munka, ha ez nem sikerült, akkor egy bizonyos időre leállt a termelés.
1926-ban megépült az az épület, mely szinte szimbólumává vált a községben a szőnyegszövésnek és ha időközönként szünetelt is benne a termelés, azért a neve a lakosok előtt sohasem volt más mint „szőnyeggyár”.
Bagi Lajos mellett az évek folyamán mások is megkísérelték, hogy hasonló üzemeket hozzanak létre a községben, s ez azt eredményezte, hogy egyre elterjedtebbé vált ez a munka a község asszonyai, leányai között.
A gazdasági nehézségek, értékesítési problémák és egyéb okok miatt a termeltetők többször változtak a két világháború közötti időben. Hol magánvállalkozás, hol részvénytársaság biztosította. A háború sem kedvezett ennek az iparágnak és 1944-ben végleg megszűnt a termelés, mivel a bizonytalan helyzet következtében a szőnyegeket nem lehetett eladni.

A felszabadulás idején ugyan az üzem le volt zárva, a gépek le voltak szerelve, mivel a visszavonuló és mindent elpusztító német csapatok elől a gépeket és anyagokat az üzem néhány dolgozója az épület pincéjében elfalazta, de a termelés újbóli megindulásának alapfeltételei biztosítva voltak. 1945 februárjában Bagi Vince üzemvezető irányításával a termelés meg is kezdődött. 15 ember állt munkába és a gépek, szövőszékek helyreállítása után mintegy 3 hónapig dolgoztak.
Azonban az elkészült szőnyegek iránt nem nagy volt az érdeklődés. Ez érthető is volt, hiszen a háborútól meggyötört embereknek inkább élelem, mindennapi felszerelési tárgyak és ruházat kellett, nem szőnyeg. Egyrészt ezért, másrészt pedig az üzem irányítása körül keletkezett személyi viták és harcok következményeként az üzem újból megszüntette a termelést és az épület egy ideig ismét kihasználatlanul állt. Ekkor vetődött fel az a gondolat, hogy konzervgyárat kellene benne létrehozni, melyből azonban nem lett semmi.

Bár a későbbi évek folyamán is történtek kísérletek sem voltak eredményesek és ennek következtében a szőnyegszövés 1949-ben véglegesen megszűnt és mindazok a dolgozók, akik a szőnyegszövéssel keresték meg a mindennapi kenyérrevalót, munka nélkül maradtak.
A lakosságnak nagy szüksége volt a munkalehetőségre és keresetre, ezért sehogy sem akart ebbe a helyzetbe belenyugodni, követelte tehát a termelés újbóli megindítását. E közhangulat hatása alatt 1950-ben a Földművesszövetkezet megkísérelte a szőnyegszövést beindítani olyképpen, hogy a Népművészeti Vállalat részére készíttetett szőnyegeket bérmunkában. Azonban ez a kísérlet sem vált be, mert egyrészt csak igen kevés dolgozóra volt szükség (15-20 fő), másrészt, mert olyan magasak voltak a minőségi követelmények, hogy azokat a dolgozók a rendelkezésükre bocsátott rossz anyagokból nem tudták teljesíteni.
A munkalehetőségre és keresetre egyre nagyobb szükség volt, ezért az érdekelt szervek továbbra is keresték az üzem beindításának lehetőségeit. Így jutottak el oda, hogy 1951. május 16-án megalakult a községben a Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezet.
A termelés zavartalanságának biztosítása nem volt könnyű feladat abban az időben, mivel az ország igen nagy textilipari nyersanyaghiánnyal küzdött, s emiatt nemi szívesen vették egy ilyen profilú szövetkezet megalakulását. Az alapító tagok saját megtakarított pénzüket ajánlották fel anyagvásárlásra és az egyéb kiadások fedezésére, hogy mielőbb elkezdődhessen a termelés.
A nagy akarat meg is hozta az eredményt, mert a szövetkezet megalakulását végül is az illetékes szervek jóváhagyták, ezzel egyidejűleg megkapta a szövetkezet az első anyagkiutalást és megkezdődhetett a termelés.
A kapott kiutalás csak ara volt jó, hogy a termelés megindulhasson mert nem fedezte teljesen még az 1951. évi anyaigényt sem.

A szövetkezet kezdettől fogva nagy súlyt helyezett a termelt áruk kifogástalan minőségére. Ennek haszna hamarosan jelentkezett, mert a tetszetős mintázatú és kifogástalan minőségű szőnyegekre országszerte felfigyeltek és ennek eredményeképpen 1952-ben már lényegesen jobb volt az anyagellátás. Ugyancsak 1952-ben megkezdte a szövetkezet a torontáli szőnyegek gyártását, s ezzel jelentősen emelni tudta a munkalehetőségeket úgy, hogy 1952-ben már egész évre biztosítva volt a szövetkezetben a termelési lehetőség annak ellenére, hogy a munkáskezek egyre szaporodtak. 1954-ben 90 db új szövőszéket készíttetett a szövetkezet.
A szövetkezet termelvényei lassan túljutottak az ország határain, s ma már szinte az egész világon ismertek, mivel az ÁRTEX külkereskedelmi vállalaton keresztül igen sok országba eljutnak a szentandrási szőnyegek. A község lakosainak szempontjából azonban még talán ennél fontosabb az, hogy a foglalkoztatott dolgozók száma állandóan nő.
1957-ben 437 főt foglalkoztatott az üzem és az évi bruttó termelés értéke meghaladta a 9 millió Ft-ot.

A következő évek az újabb piacok keresésének jegyében teltek el, mivel a szőnyeggyártásnak – országon belül, de az országon kívül is – komoly versenytársai jelentkeztek. Az országon belüli verseny vállalása könnyebbnek bizonyult mint az, hogy az 1950-es évek végén – nyilván a magyar példát követve – a szomszédos államok (Jugoszlávia, Bulgária és Románia) is megkezdték a szőnyeggyártást, és mivel az általuk készített szőnyegek is jó anyagból és elég jó minőségben készültek, így az export piacokon komoly versenytársként jelentkeztek annál is inkább, mert áruikat olcsóbb áron kínálták. Ennek gazdasági kihatásai 1960 első negyedévében jelentkeztek, amikor az addigi szőnyegárakon korrekciókat kellett végrehajtani a szövetkezetnek. Az ezzel járó veszteségeket a vezetőség nem akarta a dolgozókra hárítani, s így következett be megalakulása óta első ízben az, hogy veszteséges volt a működés. A jelentkező bajokat még tetézte az is, hogy a vezetésben személyi villongások, széthúzások voltak. Ennek ellenére azért az év további hónapjaiban; úgy-ahogy, sikerült a dolgokat rendbe hozni és végeredményben ez az év is nyereséggel zárult.

1960-64 között a szövetkezet évi termelési értéke 6-8 millió Ft között mozgott, azaz úgy látszott, mintha a fejlődés megállt volna, hiszen 1958-ban már volt ennél magasabb termelési eredmény is. A vezetőség megerősítése, megfelelő szakemberek alkalmazása és a piaci helyzet alakulása lehetővé tette, hogy 1964-ben már tovább bővültek a kereskedelmi kapcsolatok, növekedtek a megrendelések és ezek eredményeképpen ismét emelkedett a termelési eredmény is.
Ez év végére elérte a szövetkezet a 12 milliós bruttó termelési értéket.
Ettől az időponttól kezdve szinte töretlenül felfelé ívelt a szövetkezet termelési grafikonja. Saját festődét állított fel, gépkocsikat vásárolt, és mivel már Békésszentandráson nem volt további fejlődésre lehetőség, részlegeket hozott létre a szomszédos Öcsöd községben, Endrődön, a legutóbbi időben pedig Tiszasason.
1968-ban elnyerték a „Kiváló Áruk Fóruma” rangot. 1970-ben termékeikkel eljutottak a párizsi szőnyeg-világkiállításra. 1978-ban a Pécsett rendezett ipari vásáron szerepeltek kéziszövésű termékeikkel. A milánói kiállításra is küldtek mintadarabokat, majd 1979-ben Frankfurtban is bemutatták a szép szőnyegeket, s a sok szereplés meghozta a sikert. Termékeik nemzetközi védjegyet kaptak.

A vállalkozás 1994. augusztus 1-jétől ART-KELIM Szőnyegszövő és Kereskedelmi Kft. néven működik. A cég termelésének hetven százalékát exportra gyártja, termékeik valamennyi nyugat-európai ország és az Amerikai Egyesült Államok piacán is megtalálhatók.
A cég készítette az amerikai elnök dolgozószobájának iparművész által tervezett szőnyegeit, ők restaurálták, illetve készítették el újra a leégett angol Windsori kastély szőnyegeit. Békésszentandrási szőnyegek találhatók a Parlamentben, a Gellért Szállóban, a Merkantil Bankban és a Sándor Palotában is. A kft. évek óta jelen van nemzetközi textilkiállításokon.
2003-ban a település képviselő-testülete úgy döntött, az európai uniós csatlakozás hozományaként a község a világhírű termékét, a kézi csomózású perzsa szőnyegét ajánlja fel.

Forrás: http://www.bekesszentandras.hu/turizmus_epuletek.htm#

Cím: Békésszentandrás Szent András u. 2.
Tel: +36 (66) 218 922
E-mail: [email protected]
Web: http://www.bekesszentandras.hu