A mondás akkor igaz, ha nem vagyunk tisztában azzal, hogy a mi kertünk talaja és kitettsége milyen követelményeket támaszt a szép gyep felé.
A szomszéd fűje mindig zöldebb – Pázsitgyepekről röviden
A gyepeket többféle módon csoportosíthatjuk, ebből az egyik csoportosítási szempont, ha a nyírás gyakorisága szerint csoportosítjuk. A pázsitgyepek lehetnek extenzívek, félintenzívek, intenzívek és szuperintenzívek. A legkisebb ápolást igénylők az extenzívek, míg a szuperintenzívek a legtöbbet öntözendő, nyírandó gyepek. A szuperintenzív gyepeknél az összetétel is komoly kérdés, ilyenkor a fajtákat is pontosan összeállítják a szakemberek.
A minőségi értékelések szempontjából az uniformitás, vagyis az egyöntetűség talán az egyik legfontosabb tényező. Ha a gyep egyöntetű, akkor az azt jelenti, hogy ránézésre egy szép, egyenletes növekedési erélyű, egyforma szálakból álló felületet látunk. Emellett a denzitás, vagyis a tömöttség, a gyep szerkezete, vagyis textúrája, a nyírási adatok, az egyforma növekedési erély és a koloritás, vagyis a színezettség.
A fű habitusát tekintve is háromféle csoportot különböztetünk meg, tömött bokrút, lazabokrút és tarackos habitusút. A tömött bokrúak csoportjába többnyire a csenkeszek találhatók, a laza szerkezetűek a csomósebírek, melyek hajtáscsomói a talajfelszín közvetlen közelében, vagy alatta helyezkednek el. Közéjük tartozik a nádképű csenkesz és az angolperje. A tarackoló fajok a legdrágább fűfélék, mivel a legjobban regenerálódnak. Ilyenek a réti perjék, vörös csenkeszek.
Az angolperjék egyik előnye, hogy gyors csírázásúak, akár 2-3 nap alatt kelnek ki. Erősen fejlődésnek indul, és ezt a tulajdonságát rendre megtartja. Ennek köszönhetően jó a taposás tűrése, felülvetésre is alkalmas. Hátránya, hogy tápanyagigényes, és nem árnyéktűrő faj.
A rétiperjék ezzel ellentétben lassan csíráznak, jól bírják a nyírást, de ugyanígy fényigényesek, kiválóan újulnak meg erősebb taposás, nyírás esetén. Tápanyagra és vízre szintén igényesek. Erősen filcképzők, ezért a rendszeres ápolás részévé kell tenni a szellőztetést.
A verescsenkesz közepes kelésű, tarackoló, hosszú életű fűféle. Árnyék és napfénytűrő, finomszálú, mérsékelten szárazságtűrő. Magról nehezebben kel, érdemesebb tarackokról telepíteni vagy más kész gyepszőnyegként. Mérsékelten taposás tűrő, filcképző.
A nádképű csenkeszek alapvetően szárazságtűrőek. Ezzel ellentétben, ha megnézzük eredeti élőhelyét, akkor elsősorban a nádasok területén találkozhatunk velük. Árnyék és hidegtűrő, így azokba a kertekbe ajánlott, ahol a fák alatt szárazabb talajon kell gyepesíteni. Erős elnyomó képességű, ezért inkább önmagával társítsuk, tehát magkeverékben a többi fűfélét elnyomja. Hátránya, hogy gyenge önfelújító képességű.
Általánosságban ezekből a fűfélékből találunk a fűmagkeverékekben is, csak eltérő arányban. Ha megfelelően választjuk ki a fűmagkeveréket, akkor a kert kitettségének és mikroklímájának megfelelő szempontokat kell figyelembe venni.
Ehhez társul még hozzá a műtrágyázás, tápanyagutánpótlás. A tavaszi és őszi időszakban, amikor a vegetatív növekedés jellemző, akkor a nitrogén utánpótlással érdemes számolni.
Forrás: szepzold; Képek: szepzold;
