Négy évtizede már, hogy nemzetünk szegényebb lett a vonatszerencsétlenségben elhunyt Latinovits Zoltánnal, aki Huszárik csodás képi világú filmjében Krúdy Szindbádjaként örökre emlékezetes marad. Június 4-én, halálának évfordulóján emlékezünk a színész életútjának végére.
1931. szeptember 9-én Budapesten született, elmondása szerint „…éppen Krúdy Gyula bácsi sörkerti asztala fölött, felejthetetlen emlékű nagyapám, Gundel Károly vendéglőjében, ebédszünetben, fél egykor.”
A gimnázium önképzőkörének egyik előadásán vendégként jelen volt Bajor Gizi, aki az előadás után azzal inspirálta: „Maga menjen színésznek!” Színészpályája 1956-ban kezdődött, Debrecenben segédszínésznek szerződtették és pár év alatt színművész, filmszínész, rendező, képzőművész, író, színházcsináló-versmondó zsenivé vált.
Mindössze 44 évesen távozott közülünk, művészi pályája tragikusan szakadt meg. Az édesanya egy interjúban elmesélte, hogy a hatalom „teljesen tönkretette az idegrendszerét”. Ami tény: zárójelentése szerint Latinovits Zoltánt 1976. április 12. és május 31. között pszichiátrián kezelték, ahonnan végleg négy nappal az előtt távozott, hogy életét vesztette.
Színésznő–örök szerelme, Ruttkai Éva nem hitte el, hogy öngyilkosság történt: „És akkor jött egy vonat, lassított, benne felsejlett valami gyerekkori emlék, benne volt az a bizonyos gyógyszer, amitől fel volt pörögve, nem érezte a veszélyt, képessége korlátait, és úgy, mint évtizedekkel korábban, megpróbált felugrani rá… és elvétette az ugrást…”
A „gyógyszer”, ami ha nincs a szervezetében, talán nem végezte volna a kerekek között…
Pár éve, egy pszichiátriai intézet pszichiátere büszkélkedve nyilatkozta annak kapcsán, hogy a zárt osztály vasajtaját rég eltávolították: „Már nem fizikailag, hanem kémiailag vagyunk erősek”. Ez egyértelmű utalás azokra a pszichiátriai szerekre, amelyet az állítólagos „agyi kémiai egyensúlyhiány” miatt adnak. Ugyanakkor minden kétséget kizáróan a pszichiátria soha nem bizonyította ezeknek a mentális „betegségeknek” a létét, e feltételezéseket tudományos kísérletekkel bizonyítani nem tudták, mindössze annak módját találták meg, hogy palástolják a kellemetlen mentális tüneteket vegyi anyagokkal, ami viszont valódi lelki gyógyulást nem jelent senki számára.
Miért nem a megmentett nagy nevek listájáról tudunk megemlékezni a pszichiátriai módszerek kapcsán – a lista élén Latinovitscsal? Akinek a beteljesített színházépítő életművére oly kíváncsiak lettünk volna; aki soha nem feledte a régi iskolát, amelyben a színész első igazi feladata a versmondás volt; aki az utolsó vele készült televíziós interjújában már az akkori világ kamerájába mondja: „Jól verset mondani nemzetépítő feladat.”
CCHR
