Laura Maria Cojocaru román pszichológus szerint a legtöbb ember szerelemképe ahhoz hasonlítható, ami a Szépség és Szörnyeteg történetéből bontakozik ki.
A szakember véleménye szerint már gyerekkorunktól kezdve kialakul egy véleményképünk a boldogságról, a párkapcsolatról, a lelki társ jelentőségéről, és magáról a szerelemről. Ebben nagy szerepet kapnak a Walt Disney közismert, klasszikus rajzfilmjei is, a fehér lovon érkező herceg, a Szépség és Szörnyeteg szerelmi története. És végül ahhoz, hogy elnyerjük a boldogságot, a szerelmet, három próbát kell kiállnunk, akárcsak a mesékben.
“Emellett vannak olyanok, akik a szerelmet a maga tökéletes valójában látják, de tudják, hogy az ilyen érzés rövid életű és olykor felelőtlen, meggondolatlan, akárcsak Rómeó és Júlia románca” – véli Laura Maria Cojocaru.
A pszichológus kiemeli: egy gyereket, fiatalt leginkább a környezet befolyásolhat, a szülők, nagyszülők viselkedése, a rajzfilmek, filmek üzenete.
“Azonban ezen filmek, rajzfilmek csupán illúziót ébresztenek a fiatalokban, ezért gyakoriak a párkapcsolati szakítások, a válások. Azzal, hogy Belle megtöri az átkot, és az addig frusztrált, agresszív, arrogáns Szörnyetegből egy fantasztikus, szerelmes, herceg válik, a nők millióinak hiú ábrándja “teljesül”, ami a való életben ritkán következik be. Ennek ellenére az ilyen mesefilmekben értékelendő az elfogadás, a feltétel nélküli szeretet fontossága, és rávilágítanak egy tévhitre is, miszerint egy nő csak a szerelem erejével tud megváltoztatni egy férfit” – fejtette ki Laura Maria Cojocaru.
Hozzáteszi: “A valóság azonban más: egy ember ugyanis csak akkor tud megváltozni igazából, ha azt ő is akarja, ha erőfeszítést tesz. Itt elsősorban azon férfiakról van szó, akik alkohol, drog, szerencsejáték problémákkal, függőséggel küzdenek, mert nem tudják, hogy miként tehetik jobbá a párkapcsolatukat, miként érhetik el azt, hogy párjuk ismét szeresse majd őket.”
Laura Maria Cojocaru úgy véli: “Az életben a legjobb iránytűt a saját tapasztalataink, értékeink, hitünk, meggyőződéseink jelentik, a mítoszokra, legendákra kevésbé szabad hagyatkoznunk, mert ezek ideálokat, téveszméket szülnek, amelyek egy ingoványos, abszurd talajra viszik az életünket, ahol valódi sikerben soha nem lehet részünk. Ezzel szemben, ha megpróbálunk a tökéletességre törekedni, jobb, kiegyensúlyozottabb életünk lehet, annak ellenére, hogy ez is egy absztrakt világ, mégis a személyiségünk, az önazonosságunk jobban kibontakozhat.”
