Az első egyezség mind közül a legfontosabb. Ezt a legnehezebb megtartani, ha sikerül, az ember képes lesz rá, hogy létsíkot váltson-megteremtse a földi paradicsomot. Az első egyezség így hangzik: tedd tökéletessé szavaidat. Egyszerűnek hangzik, valójában komoly feladat. Miért a szavakat? A szó általunk teremtett erő. A szó Isten ajándéka.
A Bibliában János evangéliuma így szól a világ teremtéséről:
„Kezdetben vala az ige, és az Ige
Vala az Istennél, és Isten vala az ige.”
A szavakon, vagyis az Igén keresztül fejezzük ki a teremtő hatalmunkat. Szavakon keresztül testesítünk meg mindent. Mindegy, milyen nyelven beszélünk, szavakban nyilatkozunk meg. Álmaink, érzéseink, tulajdonságaink mind-mind szavaink révén kelnek életre.
Az ember számára megadatott a szavak mágiája. Viszont, miként a kardnak, ennek is két éle van. Szavainkkal a legcsodálatosabb álmot is megalkothatjuk, ugyanúgy akár mindent lerombolhatunk magunk körül. Ha rosszul használjuk a kardot, földi pokol lesz osztályrészünk. Alkalmazzuk a szavakat, szépséget, szeretetet, és ha megfelelően alkalmazzuk, akkor földi paradicsomot teremthetünk. Attól függően, hogyan használjuk szavainkat: felszabadíthatnak, vagy rabságba dönthetnek. Minden mágikus képességünk a szavainkon múlik. Minden szavunk csupa mágia, és ha nem megfelelően használjuk, fekete mágia mágiává lesz.
A szavak ereje képes kioltani milliók életét. Gondoljunk csak a II. világháborúra. Az egész féltekén pusztították egymást az emberek, mert feltámadt bennük a félelem.
Minden ember: varázsló.
Erre most egy példa:
Találkozunk az egyik barátunkkal, és kimondjuk az első dolgot, ami éppen az eszünkbe jut: „Hű de rossz színben vagy! Nem vagy rákos?” Ha hallgat ránk, és egyetért velünk, akkor egy év alatt rákos lesz. Ilyen hatalmas a szavak ereje.
Valaki kinyilvánítja a véleményét, és azt mondja: „Nézzétek, milyen csúnya kislány!” A kislány meghallja, és csúnyának képzeli magát.
Láthatjuk e példákból, hogy szavainknak hatalmas erejük van. Ha odafigyelünk, a szavak áthatják szellemünket, és képesek egész hiedelemrendszerünket kellemessé varázsolni, vagy pokollá tenni. Természetesen a szavak ereje nemcsak pusztítani tud, hanem gyógyítani is.
Most pedig lássuk mit jelent a szavak tökéletes használata:
Tökéletes az, ami makulátlan, ez pedig hibátlant vagy bűntelent jelent.
Minden, amit önmagunk ellenére érzünk, hiszünk, vagy mondunk, az a bűn. Önmagunk ellen fordulunk, ha megítéljük, vagy kárhoztatjuk magunkat bármiért. A bűn nélküli élet pont ennek az ellenkezője.
Ha az ember bűntelen, tehát tökéletes, nem fordul önmaga ellen. Vállalja a cselekedeteiért a felelősséget, de nem ítélkezik önmaga felett, nem kárhoztatja magát.
Ha szeretem önmagamat, és ezt a szeretetet sugárzom feléd, bűntelen vagyok, mert nem vétkezem szavakkal – és cselekedetem viszonzásra talál.
Ha szeretek, te is szeretsz engem.
Ha bántalak, te is bántasz engem.
Ha hálás vagyok neked, te is hálás leszel nekem.
Ha önző módon viselkedem veled, te is ekként viszonyulsz majd hozzám.
Ha megátkozlak, te is megátkozol szavaiddal.
Ha elhatározzuk, hogy nem követünk el bűnt a szavainkkal, az igazság szól majd általuk, és kitisztul belőlünk minden érzelmi méreg. Nagyon nehéz meghozni ezt a döntést, mert egész életünkben pont az ellenkezőjét tanultuk. Kapcsolataink hazugságok hálójára épülnek, és az önmagunkkal való viszonyunk is ilyen. Nem bánunk megfelelően a szavainkkal.
Valahányszor meghallgatjuk valaki véleményét és elhisszük azt, ítéletet mondunk magunkról, ami hiedelemrendszerünk részévé lesz.
Adott egy kijelentés: nem csoda a hangod, hanem elképesztő kislányom.
Ez a kislány felnőtt, s bár szép hangja volt, sosem énekelt többé.
Egyetlen átok miatt komplexusok egész sorát építette fel. Csupán úgy cselekedett, ahogy az Ő apja, anyja és mások tettek vele már annyiszor. Rosszul használta a szavakat.
Hányszor tesszük mi is ugyanígy a saját gyerekeinkkel. Odavetünk nekik valamit, amit ők aztán átokként cipelnek hosszú évekig. Szeretteink átkoznak meg minket, de tudatában sincsenek. Ezért meg kell bocsátanunk nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.
Nagyon nehéz megtörni az efféle rontást. Az egyetlen megoldás, ha az igazságra támaszkodva új értékrendet építünk magunknak. Ha jól akarjuk használni a szavakat, az igazság a legfontosabb. Az egyik oldalon állnak a hazugságok, amelyek rontást szórnak, a másik oldalon az igazság, amelynek ereje képes megtörni a gonosz varázslatot. Csak az igazság szabadíthat fel mindannyiunkat.
Ha az emberi agyat számítógéphez hasonlítjuk, akkor a pletyka a vírus megfelelője.
Az első napon összefutsz egy ismerősöddel az osztály előtt, aki így szól: „Á, az a tanár nagyképű, hülye! Fogalma sincs, miről beszél, és egyébként is perverz disznó, majd meglátod!”
Egész biztosan hatással lesznek rád ezek a szavak és az általuk közvetített érzelmek, noha nem tudhatod, mi késztette ismerősödet erre a kijelentésre. Lehet, hogy dühös volt, mert nem kerülhetett be ebbe az osztályba, vagy csak egyszerűen jól értesültnek akart látszani, és feltételezései félelmein és előítéletein alapulnak. Ám te megtanultad, hogy készpénznek vedd az imigyen kapott információkat, és bizonyos szinten hiszel a pletykáknak, úgyhogy kissé zavartan folytatod utad az osztályba. Míg beszél a tanár a méreg hatni kezd, és észre sem veszed, hogy pletykás osztálytársad szemüvegén keresztül nézed a tanárt. Mikor a többiekkel beszélsz erről, ők is ilyennek kezdik látni: hülye, perverz alaknak. Utálod az egészet, és nemsokára úgy döntesz, otthagyod. Úgy érzed a tanár hibájából, pedig a pletyka volt a hibás.
Ha belegondolunk ez nem is akkora nagy pletyka volt. Mégis, mindezt csupán egy apró vírus okozta.
Most képzeljük el, hogy ez megy vég nélkül a földön. Az eredmény olyan emberekkel teli világ lesz, akik mérgező, pusztító vírusokkal, fertőző csatornákon szerzik be az információkat. Ezeket, a fertőző vírusokat nevezzük mitoté-nak. Ezt úgy érzékelhetjük, mintha sok ezer hang próbálna beszélni hozzánk egy időben.
Ha betartjuk az első egyezséget, amely azt mondja, használjuk tökéletesen a szavakat, akkor tapasztalni fogjuk az életünkben beálló változásokat. Először önmagunkkal szemben változtassuk meg a viselkedésünket, azután a többiekkel, különösen azokkal szemben, akiket a legjobban szeretünk. GONDOLJUK VÉGIG , HÁNYSZOR PLETYKÁLTUNK ARRÓL, AKIT SZERETÜNK, HOGY MÁSOKAT A MAGUNK PÁRTJÁRA ÁLLÍTSUK.
Életünk poklát pusztán az első egyezség betartásával is gyökeresen megváltoztathatjuk. Használjuk tökéletesen szavainkat. Épp most ültetek el egy gondolatot a fejedben. Azon múlik, hogy szárba szökken e vagy sem, mennyire termékeny talajra hullik a szeretet magja. Rajtad áll, megtartod e az első egyezséget: tökéletesen bánok a szavakkal. Tápláld ezt a kis magot, míg felnő, és nyomában újabb magok serkennek, hogy felváltsák a félelem vetését. Az első egyezség meghatározza, hogy milyen gondolatokra leszel fogékony a továbbiakban.
Használd tökéletesen szavaidat, csak ennyit kell betartanod, ha szabad akarsz lenni, ha boldogságra vágysz, ha ki akarsz szabadulni a pokolból. Nagyon hatékony. Használd megfelelő módon a szavakat, használd őket, oszd szét velük a szeretet. Használd a fehér mágiát, és kezd mindjárt magadon. Meséld el magadnak milyen szép, milyen nagyszerű vagy. Meséld el mennyire, szereted magadat. Használd a szavakat a számtalan apró hiedelem megtörésére. Amelyek olyan sok szenvedést okoznak.
HA a szavaidat megfelelően használod a POKOLNAK, NEM LESZ TÖBBÉ HATALMA rajtad.
HASZNÁLD tökéletesen szavaidat.
A következő három egyezség valójában az elsőből származik. A második egyezség, hogy semmit ne végy személyeskedésnek.
Bármi történik körülötted, ne vedd a szívedre.pl:
Ha találkozunk az utcán, és én hülyének nevezlek anélkül, hogy ismernélek, akkor ez nem téged, hanem engem minősít. Ha magadra veszed, akkor talán hülyének is érzed magad. Talán így szólsz magadban: Honnan Tudja? Gondolatolvasó, vagy mindenki látja, hogy hülye vagyok.
Ha szerinted is igaz, akkor beléd hatol a méreg, és egy szemvillanás alatta pokolba zuhansz. Bármilyen furcsa is első hallásra, mindez saját önhittséged miatt történik így.
Az önhittség, vagyis az, hogy mindent személyeskedésnek veszünk, az önzés csimborasszója, mert azt tételezzük fel, hogy minden rólunk szól. Neveltetésünk idején, vagyis háziasításunk alatt megtanuljuk, hogy mindent vegyünk magunkra. Úgy érezzük, mindenért mi vagyunk a felelősek. Én én, én mindig én!
Ha az ember magára veszi a dolgokat, akkor mindent támadásként él meg, és beindul a védekező reakció, amiből aztán konfliktus származik. Felfújjuk a kis dolgokat, mert muszáj, hogy igazunk legyen, és a másik megszégyenüljön. Úgy akarjuk elérni, hogy nekünk legyen igazunk, hogy igyekszünk rákényszeríteni másokra a saját véleményünket.
Hogy is kell ennek működnie:
Nem fontos , mit gondolsz rólam: azaz, nem figyelek fel arra ha azt mondják rólam, igen nem semmi ember, persze arra sem figyelek, ha azt mondanák rettenetes vagy. Ha boldog vagy: így kiáltasz fel: Te angyal vagy! Ha dühös vagy, azt vágod a fejemhez: szemét vagy!
Nincs szükségem arra, hogy biztosítsanak, jó, amit teszek, vagy felelősségre vonjanak cselekedeteimért.
Akármit gondolsz rólam, akármit érzel, az a te gondod, nem az enyém. Te így látod a világot.
HA félelem nélkül élnél, ha szeretnél, akkor nem lenne helye a lelkedben ilyen érzelmeknek. Ha nem tombolnának benned efféle érzelmek, jól éreznéd magad a bőrödben. Ha jól érzed magad, mindent szépnek látsz. Ha minden nagyszerű körülötted, mindenben örömet találsz. Nem kell görcsösen megfelelned az élet törvényeinek, hanem azok segítenek téged, mert azok a te törvényeid, amelyek azért vannak, hogy megkönnyítsék, és boldoggá tegyék az életet. Békés és kiegyensúlyozott vagy. A mennyországban élsz, ahol minden csodálatos, gyönyörű. Mindent szeretsz, amit csak érzékelsz.
Szellemünk az istenek szintjén is létezhet. A szellemünk azon a létsíkon is jelen van, képes érzékelni azt a valóságot is.
Ne vegyél semmit személyes sértésnek, mert ha így cselekszel, semmiségek miatt szenvedsz. Az emberek rászoktak a különféle fajtájú-erősségű szenvedésekre, és segítik egymást a függőség fenntartásában.
Akárhová mész, mindig találkozol olyan emberrel, aki hazudik neked, és ahogy öntudatodra ébredsz, észreveszed, hogy te is hazudsz magadnak. Ne várd, hogy az emberek igazat mondjanak neked, mikor magunknak is hazudnak. Bíznod kell magadban, és el kell döntened, hiszed-e vagy sem, amit mondanak neked. Ha tényleg olyannak látod majd az embereket amilyenek valójában, és semmit sem veszel a szívedre, akkor soha nem bánthatnak meg se szóval, se cselekedettel. Még ha mások hazudnak is, nem számít. Azért teszik, mert félnek.
Ha megtartod ezt az egyezséget: nyugodtan kérhetsz bármit, amire szükséged van. Mondhatsz igent és mondhatsz nemet, bűntudat vagy szégyenkezés nélkül választhatsz. Nyugodtan hallgathatsz a szívedre. A pokol kellős közepén is belső békét és boldogságot érzel majd. Mert valójában mennyországban leszel, és a pokol minden hadai sem győznek le.
NE FELTÉTELEZZ SEMMIT
Hajlamosak vagyunk mindenfélét feltételezni. Ezzel az a baj, hogy a felvetésünkről azt hisszük, mindjárt igaz is. Akár meg is esküdnénk rá, hogy igaz. Feltételezzük, mit mond, vagy cselekszik a másik – személyeskedésnek vesszük – aztán gyorsan megvádoljuk, és érzelmi mérget fröcskölünk rá. Valahányszor feltételezünk valamit, abból komoly gondunk támad. Feltételezünk, félreértünk magunkra vesszük, és a végén óriási kalamajka keveredik a nagy semmiből.
Egész életedben minden szomorúság és tragédia abból fakadt, hogy feltételeztél valamit, és magadra vetted a dolgokat.
Emlékezzünk a pletyka az a csatorna, amely egybefogja a pokol káprázatát és juttatjuk el a mérget. Mivel félünk rákérdezni az igazságra, mindenféle légből kapott magyarázatot ötlünk ki, és villámgyorsan elhitetjük magunkkal, hogy igazak a feltételezések, és be akarjuk bizonyítani, hogy mások tévednek.
Képzeld el, hogy sétálunk az utcán, és hirtelen meglátsz valakit, aki tetszik neked. Az illető felénk fordul, mosolyog és megy tovább. Rengeteg következtetést lehet levonni ebből az egy esetből is. Egész kis álomvilágot lehet létrehozni belőle. Az ember tényleg szeretne elhinni és igaznak vélni dolgokat, holott az egész káprázat a mi feltételezésünkből fakad.
Keress olyan társat, akit egyáltalán nem kell megváltoztatnod. Sokkal könnyebb olyas valakit találni, aki már most olyan, amilyet szeretnél, mint megváltoztatni kedvesedet. Ráadásul a társadnak is olyannak kell szeretnie téged, amilyen vagy, tehát ne akarjon megváltoztatni.
Annak kell lennünk, akik vagyunk, nem szabad hamis képet mutatnunk. Ha úgy szeretsz, amilyen vagyok, éljünk együtt. Ha nem szeretsz olyannak, amilyen vagyok, azt mondod: „Rendben, vége, találj magadnak valaki mást.”
Képzeljük el, mi lenne, ha egy napon nem tételeznénk fel semmit a partnerünkről, de senki másról sem. Teljesen, megváltozna az emberek közötti értekezés, és a kapcsolatok nem futnának zátonyra a téves következtetések miatt.
A világos beszéd révén valamennyi kapcsoltatunk, megváltozik, nem csak a partnerünkkel, hanem mindenki mással is. Ezt akarom én, ezt akarod te. Ha így értekezünk egymással, tökéletesek lesznek szavaink. Ezt tehát a harmadik egyezség: ne feltételezz semmit.
A fehér mágusok, akik teremtésre használják a szavakat, jóságosak, segítőkészek, kedvesek. Ha betartjuk ezt az egyezséget, egész életünk gyökeresen megváltozik. E varázslat révén szétfoszlathatjuk az életünket, elborító ködtakarót. Amire szükségünk van, egyszerűen megszervezzük, mert szellemünk szabadon megnyilvánulhat. Ez az intuíció, a szellem, szeretet, a hála műve az életé. Ez volt a toltékok célja. Ez az egyén szabadságához vezető út.
Mindig tedd meg, ami tőled telik
Az utolsó egyezség arra szolgál, hogy elmélyítse a másik három hatását. A negyedik egyezség abban segít, hogyan valósítsuk meg az előző hármat: mindig tegyük a lehető legtöbbet. Minden körülmények között tegyünk meg mindent, ami tőlünk telik, se többet se kevesebbet. Ne feledjük azonban, hogy legjobb formánk nem lehet minden pillanatban ugyanolyan. Minden állandóan változik, így teljesítményünk néha kitűnő, néha nem olyan jó. Ha frissen, üdén ébredünk, akkor több telik tőlünk, mint amikor fáradtak vagyunk. Hangulatunk egyik percről a, óráról, napról a másikra megváltozhat. Az életkor is szerepet játszik ebben. Ha szokásunkká válik, hogy betartsuk a négy egyezséget, több telik tőlünk, mint ezek nélkül.
A minőségtől függetlenül tegyünk meg mindent, amit tudunk – se többet, se kevesebbet. Ha túlhajszoljuk magunkat, előbb- utóbb kimerülünk, aminek egészségünk látja kárát, és még messzebb kerülünk a célunktól. Ám ha kevesebbet teszünk, mint amennyit bírnánk, az csalódást és szégyent eredményez.
Pl.: Volt egy ember, aki meg akart szabadulni a szenvedéseitől, ezért elment egy buddhista templomba, és kérte a mestert, hogy segítsen rajta. Odament hozzá és így szólt:
-Mester, ha naponta négy órát meditálok, mikor jutok el a megvilágosodásig?
A mester rápillantott és így válaszolt: -Ha napi négy órát meditálsz, talán tíz év múlva megvilágosodsz.
Az ember elgondolkodott és így szólt: -Ó mester, ha napi nyolc órát meditálok, mikor fogok megvilágosodni?
A mester ránézett és így szólt: -Ha napi nyolc órát meditálsz, talán húsz év alatt eléred a célt.
-De miért tart tovább, ha többet meditálok, kérdezte az ember.
A mester így válaszolt: -Nem azért vagy itt, hogy feláldozd az életedet, vagy örömeidet. Ha két óra meditáció alatt minden tőled telhetőt megteszel, de nyolc órát elmélkedéssel töltesz, akkor csak elfáradsz, kizökkensz, és nem élvezed az életed. Tegyél meg mindent, és talán megtanulod, nem az számít, mennyit meditálsz, hanem az hogy élj, szeress és boldog légy.
Ha mindig megteszünk mindent, idővel megtanuljuk elfogadni magunkat. Ám tisztában kell lennünk a hibáinkkal, és tanulnunk kell belőlük. Ez azt jelenti, hogy gyakoroljunk, és őszintén vizsgáljuk meg az eredményeket. Azután gyakoroljunk tovább. Így tudatossá válunk.
Indiában egy puja nevű rítust alkalmaznak. A szertartás alatt istenséget, megtestesítő szobrot megfürdetik, megetetik, és elhalmozzák szeretetükkel. Még mantrákat is énekelnek nekik. Maga a bálvány nem fontos. Csak az a mód fontos, ahogy kifejezik: „Szeretlek Istenem”.
Isten az élet. Ő varázsolja élővé cselekedeteinket. A legjobb módja, hogy kifejezzük Isten szeretetét, ha egész életünkben mindenkor a maximumot nyújtjuk. A múlttól való elszakadás azt jelenti, hogy száz százalékosan megéljük a jelen a jelen káprázatát.
Születésünktől fogva jogunk van a boldogsághoz. Jogunk van szeretni, élvezni és megosztani a szerelmet. Éljünk, és élvezzük az életet. Ne tiltakozzunk, ha az élet átviharzik rajtunk, mert ilyenkor Isten viharzik át. Létünk bizonyítja Isten létét. Létünk bizonyítja az élet és az energia létezését.
Ha megszeged valamelyik egyezséget, másnap kezd újra, aztán a következő napon ismét. Először nehéz, de egyre könnyebb lesz, míg egy napon észreveszed, hogy a négy egyezség segítségével úrrá lettél az életeden. Meg fogsz lepődni, mennyire megváltozott az életed.
Nem kell hívőnek lenned és mindennap templomba járnod. A szeretet és önmagad iránti tisztelet egyre nő. Meg tudod tenni. Ha nekem sikerült te is képes vagy rá. Ne félj a jövőtől, a mára figyelj, maradj a jelenben. Egyszerre csak egy napot élj meg. Mindig kövess el minden tőled telhetőt, hogy megtartsd ezeket, az egyezségeket, és csakhamar nem is esik már nehezedre. MA ÚJ ÁLOM VESZI KEZDETÉT.
Gyakorlati megértések:
Nincsenek “negatív” és “pozitív” érzések, mi magunk tesszük egyiket negatívvá, másikat pozitívvá, attól függően, hogy azt elfogadjuk, vagy visszautasítjuk. Számomra minden érzés fontos része az én csodálatos, örökkön változó létezésemnek. Ha szeretjük és elfogadjuk legkülönbözőbb érzéseinket is, ezek mind az élet szivárványos színeit fogják gazdagítani.
Van néhány olyan érzés, amelyet a legtöbb ember riadtan igyekszik elkerülni. Szeretnék egy-két tanácsot adni nekik, hogyan kell ezek ellen védekezni:
FÉLELEM
A legfontosabb az, hogy felismerd és elfogadd a félelmeidet. Ha elfogadod magad olyannak, mint akinek félelmei vannak, és nem akarod elhárítani magadtól ezt az érzést, nagyobb biztonságban kezded érezni magad és félelmed csökkenni fog.
SZOMORÚSÁG
Szoros kapcsolatban áll nyíltszívűségeddel. Ha tűröd, hogy szomorúnak érezd magad, különösen, ha képes vagy sírni is, azt fogod tapasztalni, hogy még inkább nyíltszívű leszel és még több szeretetet, fogsz érezni.
BÁNAT
A szomorúság intenzív megnyilvánulása, ami a halálhoz, az elmúláshoz kapcsolódik. Nagyon fontos, hogy átadd magad a bánatnak, és ne zárkózz el tőle. A bánat olykor hosszú ideig elhúzódik, vagy időnként visszatér. El kell fogadnod ezt az érzést és gyűjts erőt, hogy elviseld, amikor rád tör.
SÉRTŐDÖTTSÉG
A sebezhetőség megnyilvánulása. Hajlamosak vagyunk arra, hogy a sebezhetőségünket a védekezés vagy a megbántottság álarca mögé rejtsük, mert akkor nem kell elismernünk. Pedig az a jó, ha kimondjuk, bevalljuk, de mi se bántsuk meg a másikat. Például így: “Nagyon megsértettél, amikor nem hívtál magaddal”, de így ne: “Te nem törődsz az én érzéseimmel. Hogy tudsz ilyen érzéketlen lenni?”
REMÉNYTELENSÉG
A beletörődés, a megadás rokona. Amikor reményvesztettnek érzed magad, az azt jelenti, hogy egód feladta a küzdelmet, felismerted, hogy régi sémáid egyike sem működőképes. Ha valóban minden küzdelmet feladsz, és teljesen reményvesztettnek érzed magad, ezt egy békés időszak és az univerzumnak való behódolásod új szintje fogja követni.
HARAG
Akkor érzünk haragot, amikor saját erőnket elnyomjuk és hagyjuk, hogy valaki más uralkodjon rajtunk. Általában lenyeljük a mérgünket és eltompulunk. Amint kezdjük visszanyerni erőnket, legelőször a magunkkal hurcolt, elfojtott haragot fogjuk érezni. Azok számára, akik most kezdtek tudatosabbá válni, határozottan pozitív jel, amikor határozott haragot éreznek. Ez azt jelenti, hogy erejüket hamarosan visszanyerik.
Gyakorlat
Reggel, amikor felébredsz, ismét hunyd be a szemed, és figyelmedet irányítsd tested belsejére, szívedre, hasi idegközpontodra és alhasi részeidre. Kérdezd meg magadtól, hogy állsz éppen akkor érzelmeiddel. Próbáld megkülönböztetni érzéseidet agyadban kitermelődő gondolataidtól. Állapítsd meg, hogy érzéseid békések, izgatottak, aggódóak, szomorúak, haragosak, vidámak, csalódottak, bűnösek, szerelmesek, magányosságot sugallók, elégedettek, komolyak, játékosak-e.
Ha nem boldogító, ha csalódást okoz az, amit magadban tapasztalsz, keresd meg ennek az okát, próbáld szóra bírni magát az érzést. Kérd meg, hogy beszéljen hozzád és mondja el pontosan, mi ez az érzés. Légy megértő és segítőkész érzéseidhez. Kérdezd meg, hogy mit kell tenned, amivel jobban törődhetnél önmagaddal.
Ismételd meg a gyakorlatot mielőtt nyugovóra, térsz, vagy bármikor napközben, amikor van időd.
(Vadász Miklós Zoltán, A szavak mágiája előadás-részlet, ezotop.hu)
