Bene Lászlót 1996-ban ítélték életfogytiglanra, azzal, hogy 20 év után feltételesen szabadlábra helyezhető.
A héten már nem először mérlegelik a szabadon bocsátását. A Kékfénynek nyilatkozó büntetés-végrehajtási bíró szerint ezeken a tárgyalásokon az elítéltek hiába próbálnak jobbnak vagy rosszabbnak tűnni, nincs esélyük a manipulációra.
A rablógyilkos több mint két évtizede kezdte meg a Szegedi Fegyház és Börtönben az életfogytiglani büntetése letöltését. A ma már a hatvanas éveiben járó férfi Magyarország egyik legkeresettebb bűnözője volt a 90-es évek elején, bűntársával Donászi Aladárral együtt. Ismeretségük is a szegedi börtönben kezdődött, még a rendszerváltás előtt. Közös zárkájukban tervezték el, hogy szabadulásuk után csúcsbűnözők lesznek.
1992. május 11-én megtámadták a Skála Áruház bevételét szállító taxit, Bene innen kapta a skálás gyilkos gúnynevet. A férfi elállta az autó útját, Donászi pedig feltépte a hátsó ajtaját, és fejbe lőtte a fegyvertelen pénzkísérő 23 éves egyetemistát. Bene a menekülő taxisofőrre tüzelt, ő túlélte a támadást. A gyilkosok végül siettükben az üres pénzeszsákokkal menekültek el. Pár hónappal később lőgyakorlatot tartottak Sárszentmihály környékén az erdőben, ám két vadász meglepte őket. Tűzpárbaj alakult ki közöttük, Bene és Donászi mindkét férfival végzett. Végül egy ismerősüknek járt el a szája, így a rendőrök rajtuk ütöttek.
A halálbüntetést a gyilkosságsorozat előtt három évvel törölte el az Alkotmánybíróság, a tényleges életfogytiglant pedig csak 1999-ben vezették be. Így életfogytiglanra ítélték Benét és Donászit 1996-ban, az akkor érvényes törvénykezés szerint maximum 20 évet lehetett kiszabni. Az egyik áldozat apja már akkor megjósolta a jövőt. „Az egyik lehet, hogy meghal, de a másik biztos, hogy túléli a börtönt és kiszabadul” – mondta Tóth Tamás.
Donászi Aladár valóban nem élte túl zárkája magányát: 7 évig bírta, aztán 47 évesen öngyilkos lett. Bene László azonban kitartott, néhány napja pedig a büntetés-végrehajtási bíró első fokon úgy döntött: feltételesen szabadulhat.
A jó magaviselet lehet a kulcs
A Kékfény stábja a Fővárosi Törvényszéken is járt, ahol egy tapasztalt büntetés-végrehajtási bíró beszélt arról, hogy hogyan döntenek a feltételes szabadon bocsátásról.
„A büntetés-végrehajtási bíró a saját apparátusával levonul a büntetés-végrehajtási intézetbe. Biztosítanak egy kis mini-tárgyalótermet, ami hasonló a törvényszék terméhez” – kezdte Kámán Beáta, a Fővárosi Törvényszék büntetés-végrehajtási bírája.
A fegyencnek nincs módja manipulálni: bármennyire igyekszik bizonygatni, hogy jó útra fog térni, hiába próbál a szabadulás érdekében együttműködést színlelni, ha korábban másként viselkedett. A felülvizsgálat során a börtönben eltöltött idő egészét vizsgálják, az igazságügyi pszichológus és elmeszakértői vélemény mellett az egyik legfontosabb szempont a kifogástalan magatartás.
Jutalom jár például egy énekkari fellépésért, ha befejezi az általános iskolát, vagy precízen és szorgalmasan dolgozik. Büntetik viszont az engedély nélküli hajvágást, sőt az öngyilkossági kísérletet is. Nem mindegy az sem, hogy annak idején milyen bűncselekményeket követett el a fogvatartott. Fontos feltétel továbbá, hogy készen kell állnia a törvénytisztelő életmódra. Ígéret helyett az elítélt elszántságát firtatja a büntetés-végrehajtási bíró: meggyőző lehet például, ha egy szenvedélybeteg a rácsok mögött kezelteti függőségét. Az is beszédes, ki mivel tölti odabent az évtizedeket.
„Ha csak annyit mond, hogy beszélgetek meg kártyázok meg tévét nézek, jó. De ha már azt mondja, hogy szakmát tanultam, tanfolyamra jártam, ami arra utal, hogy szeretne a kinti életében boldogulni, akkor arra tudok következtetni, hogy tudatosan gondolkodik előre” – magyarázta Kámán Beáta.
Örökre rácsok mögött maradhat
Bene Lászlót először négy éve engedhették volna el, de akkor még nem tartották alkalmasnak a feltételes szabadulásra. A tévhittel ellentétben nem igaz, hogy a skálás gyilkost valamikor mindenképpen ki kell engedni.
„A büntetés-végrehajtási bíró megvizsgálja a feltételeket, és ha úgy ítéli meg, hogy a szabadságot mellőzi, akkor újabb határidőt állapít meg. Ha még mindig nem alkalmas, akkor ez így megy évekig” – fejtette ki a Fővárosi Törvényszék büntetés-végrehajtási bírója.
Kép: oroksegnapok.hu
Azonban felröppent a hír, hogy Bene László nem is akar szabadulni. A férfi ma már nem nyilatkozik, és az ügyvédje sem reagált a Kékfény stábjának megkeresésére. Az információk szerint egyszerűen nincs hova kijönnie. A szabad ég alá tényleg senkit nem engednek ki a börtönből, de a pártfogó feladata az is, hogy valami módon segítsen előkészíteni a szabaduló lakhatását. Az viszont már nem a börtön feladata, hogy gondoskodjon a megélhetéséről is.
„Az alapoktól kell kezdeni”
A Kékfény stábja ellátogatott a Budapesti Fegyház és Börtönbe is. Csak szigorú biztonsági ellenőrzés után léphettek be a Jobb Csillag nevű, nemrég épült objektumba. Úgynevezett hosszú ítéletesek élnek itt, mintegy negyvennégyen. Az emeleteket és a lépcsőket fémrács fedi, sárga és piros csíkok jelzik, hová lehet lépni. A felsőbb emeltekre már nem is lehet fellátni, se belépni. Oda ugyanis a legszigorúbban őrzött foglyokat zárták, akik talán soha nem szabadulnak. Az apró zárkákban többnyire egyedül élnek a rabok, a legveszélyesebbek dolgozni se járhatnak. Legfeljebb fürdeni és egy rövid sétára jöhetnek ki, egyébként zárt ajtók mögött töltenek minden napot, évtizedeken át.
A hosszú büntetést töltők számára az traumát jelent, amikor szabadulhatnak. Főleg azoknak, akiket senki nem vár odakint. Az életfogytosok elszoktak a felelősségtől, a gondoskodástól és a döntésektől, évtizedekig azt is megmondták nekik, mit vegyenek fel. A hosszú ítéletből szabadulókat az utolsó két évben megpróbálják visszaszoktatni a társadalomba.
„Az alapoktól kell kezdeni, mint egy gyerekkel” – mondta Máté Brigitta, aki 22 évig nevelőtiszt volt a legkeményebbek mellett a Csillagban. „Akár még ilyenekre is gondolok, hogy villamos meg metró, mert nem láttak még. Vagy én voltam velük csoportos eltávozáson, akkor szembesültek vele, hogy mennyiféle tej van és hányféle kenyér van. Meg bankkártya van” – mondta a büntetés-végrehajtási osztályvezető.
Máté Brigitta arról is beszélt, hogy a nem használt készségek megkopnak odabent. Gyakorolni kell, hogy alkalmas legyen a kezük az okostelefonok használatához, de azt is, hogyan kell manapság ismerkedni.
Valóban semmit sem bánt meg?
Félelmet keltő legendák szólnak arról, hogy szabadulásuk után az életfogytosok újra ölnek. Bene például előszeretettel hangsúlyozta, hogy semmit sem bánt meg. Ahogy fogalmazott: élvezte, hogy élet-halál ura volt, és elvett tárgyat, életet és álmot. A Budapesti Fegyház és Börtön tapasztalt alezredese azonban nem ijed meg ezektől a mondatoktól.
Ha Bene szabadul, pártfogói felügyelő fogja ellenőrizni és segíteni 15 évig az elsőfokú ítélet szerint. A törvény szigorú magatartásszabályokat ír elő a feltételesen szabadulók számára, például, hogy milyen rendszerességgel kell lejelentkezniük, vagy hogy tartsák távol magukat áldozatuk környezetétől.
Néhány napon belül kiderül, hogy jogerősen is alkalmasnak találják-e a rablógyilkos Benét a szabad életre. Ha nem, újabb egy évet kell várnia a lehetőségre.
Forrás: M1 Kékfény
