Volt választék, és a reklámokra különösen nagy hangsúlyt fektettek. Ma már talán megmosolyogjuk, de egykoron ezek voltak a bőség és a minőség fellegvárai.
A garancia a legszuperebb itthon fellelhető márkákra, igazi státuszszimbólum volt innen vásárolni.
Napjainkban Kádár-plázaként emlegetik a szocializmus kiskereskedelmi fellegvárait, amelyek a kínálatuk mellett már árukészletükkel, az akkoriban hatalmasnak számító méreteikkel és persze a máig fülünkben csengő reklámszlogenjeikkel lopták be magukat a szívekbe.
„Legnagyobb áruház, legnagyobb választék!” A Corvin talán tényleg az első, európai mércével is plázának minősíthető áruházunk volt a lehető legjobb helyen. A vásárlóerőben komoly szerepet játszott a vidékről utazók aránya, akik a Nyugati és a Keleti pályaudvarra beérkezett vonatokból pár perc alatt bevethették magukat a Blaha Lujza téri többszintes épületbe, amely 1926-tól magasodott a város központjában.
Az áhítatot csak növelte, hogy ebben építették meg Magyarország első és sokáig egyedül árválkodó mozgólépcsőjét is.
A budai Skála megálmodója és első vezetője Demján Sándor üzletember volt, 1976-ban adták át az általa újfajta üzleti alapokra helyezett áruházat, amelyet 1986-ban követett kistestvére, a Skála Metró a mostani Nyugati téren, leánykori nevén a Marx téren. Impozáns üvegfalával már-már a XXI. századi megjelenést sugallta. Ekkor ismerhettük meg a tévében ötpercenként dalra fakadó Skála Kópét, aki vonzotta a vásárlókat.
Demján Sándor ezzel az ugródeszkával a hazai üzleti világ egyik éllovasává nőtte ki magát, haláláig szerepelt a Top száz leggazdagabb kiadványban.
