A nyelv egy eszköz, amivel rávehetjük a hallgatót, hogy rózsaszínű elefántokra gondoljon. Például: “Mernék fogadni, hogy elő tudom idézni benned azt, hogy rózsaszínelefántokat láss magad körül.” Hogy megértsd ezt a kijelentést, természetesen te magad is rózsaszínelefántokat kell, láss magad előtt.
Ez a gyerekes butaság valami általános hasznosságra tanít: A beszédnek hatalmas befolyása van. Láttat, elgondolkodtat, megéreztet dolgokat. Azért, hogy megértsünk néhány fogalmat, rövid ideig át kell fordítani azokat érzéki tapasztalatokra. A szavak egy képet kell, felidézzenek, egy hangot, vagy érzést, egy ízt, vagy illatot ő egy olyan horogra van szükség, amelybe beakad az a bizonyos fogalom. A szavak asszociációkat képeznek. Minél inkább meg akarod érteni a leírást, annál inkább ki akarod próbálni te is az illető élményt. Ezért, ha valaki valóban beleéli magát az általad mondottakba, és jól elő tudod adni azt a bizonyos jelenséget, a hallgató abban az élményben részesül, amelyet te magad akartál elő idézni benne.
Ahhoz, hogy valaki megtapasztaljon valamit, csak le kell írni gazdagon, részletesen az illető élményt. Valahogy így gondolkozz te is: Ha végighallgatsz valakit, aki a szerelemről beszél, valószínű, hogy te is felbátorodsz, és a szerelmet keresed önmagadban, ugye? Eszedbe juttathatja azt is, amikor legutoljára szerelmes voltál? Megérezteti veled az érzést, amit akkor éreztél? A Rózsaszínű Elefánt Elve a következő: A beszéd belső élményeket nyújt. Ahogy érzékeinkkel megtapasztaljuk a környező világot, az eseményeket is olyan a fogalmakkal írjuk le, amelyek hűen tükrözik a korábban látottakat, hallottakat. Minden bizonnyal más érzés alakul ki a hallgatóban, amikor kijelentjük, hogy „Láttam az óceánt”, mint amikor azt mondanánk „fehéren habzó óriási kékeszöld hullámokat láttam.” Más reakció alakul ki a hallgatóban, amikor azt mondod neki, hogy „óriási kékeszöld hullámokat láttam, a napfény mintákat rajzolt rájuk és csillogtak, akár a kristály – lágyan kavarogtak, fehér habos krémet kavartak.” Ez a legutóbbi kijelentés talán abszurdnak tűnik (de a beszéd hatása nagyban különbözik a leírt szóétól), gazdagabb tapasztalatot jelent ezáltal erősebb hatással lesz a hallgatóra.
Ráadásul, egy részletes leírás – egy kék székről szóló történet, nemcsak egy egyszerű szék leírása, egy meleg szoba, illetve egy közönséges terem, egy szoba, ahonnan nem egyszerűzaj, hanem csilingelő hangok szűrődnek ki a hallgatót egy másik helyiségbe csalogatják, abba a szobába, amelyet előzetesen lefestettél neki. Egy új élményt él meg. Amikor pedig egy érzelmi tapasztalatról szólsz bűvöletről, izgalomról, szerelemről – utasításokat is adsz, miként kell ezeket megélni. Amikor egy élményt említesz, a hallgató arra gondol, amikor ő maga is átélte azt, vagy szemtanúja volt egy hasonló eseménynek, vagy egyszerűen elképzeli milyen is lehet az illető tapasztalat. Minél jobban megérzi, a hallgató az illető élményt, minél nyitottabb abban a pillanatban, annál engedékenyebben követi parancsaidat, útmutatásaidat és tapasztalja meg az általad elmesélteket. És ha valóban jól el tudod adni a helyzetet – ha alkalmazod azokat a technikákat, amelyeket a későbbiek során bemutatok – a hallgató beágyazza az érzéseket saját lelkivilágába, a beszélgetés pedig befolyásolja döntésében, érzéseiben, hitében. A bogarat mindenkinek el kell ültetni a fülében!
forrás: Delina
