Egy gyermek elvesztése, bármilyen okból kifolyólag, a legnehezebb dolog, amin egy szülő keresztül mehet.
Amikor William Jazwinski egy áprilisi reggel éppen a teherautójával úton volt, látta, hogy egy rendőrautó villog a visszapillantó tükrében.
William azonnal félreállt. Amikor a rendőr odament a teherautójához, William lehúzta az ablakot, és azon töprengett, vajon túl gyorsan ment e.
Kiderült, hogy nem. A rendőr csak meg akarta köszönni Williamnek katonai szolgálatát.
William rájött, hogy a rendőrtisztnek látnia kellett a katonai lökhárító matricáját a teherautó hátulján.
A tiszt megkérdezte Williamtől, hogy hol szolgált, és William azt válaszolta, hogy 15 hónapig Irakban volt.
Ekkor kezdett megnyílni a tiszt.
Elmesélte Williamnek, hogy a fia is Irakban szolgált, de soha nem jött vissza.
Williamet a tiszt története meghatotta, és elszomorította.
Aztán a tiszt észrevette az amerikai zászlót a műszerfalon. Megegyezett azzal a zászlóval, amit akkor kapott, amikor tájékoztatták a fia haláláról.
Miután ezt meglátta, volt egy szokatlan kérése Williamtől.
Elgondolkodott, vajon megölelhet-e.
“A fiamra emlékeztet. Azért állítottam meg, mert azt hittem, ön az. Még mindig nem hiszem el, hogy elment, és soha többet nem láthatom” – mondta a tiszt.
Williamnek könnybe lábadt a szeme, és kiszállt a teherautójából, hogy megadja a tisztnek az ölelést, amelyet kért.
Ez nem egy szokványos ölelés volt. Nagyon mély volt, és mindketten elsírták magukat.
William épp egy PTSD (poszttraumatikus stressz szindróma) rehabilitációs programból jött, és egy ölelés volt az, amire szüksége volt.
Később William megosztotta az eseményt a Facebook oldalán, és csaknem 180 ezer alkalommal osztották meg az eseményt.
Forrás: buzzblog.eu
