Ronald Koeman egyáltalán nem krízishelyzetben vette át a 2022-es világbajnokság után a holland válogatott, hiszen Louis van Gaal előre bejelentette, hogy nem folytatja, az Oranje pedig nem szerepelt rosszul, csak tizenegyespárbajban búcsúzott a későbbi győztes argentinok ellen. A régi-új, 2018–2019-ben a posztot már betöltő Európa-bajnok futballista egy kicsit megkezdte a maga képére formálni a válogatottat.
Az argentinok ellen a Noppert – Dumfries, Van Dijk, Blind, Aké – Timber, De Roon, Frenkie de Jong – Bergwijn, Depay, Gakpo tizenegy kezdett, Luke de Jong, Koopmeiners, Weghorst, Berghuis és Lang álltak be csereként. A névsorból jól kiolvasható, a védelem és a csatársor összeállításával nagyjából Ronald Koeman is egyetértett.
A visszatérése után 2023. március 24-én mérkőzött először, a Cillessen – Timber, Van Dijk, Geertrudia (Malacia), Aké – K. Taylor (Weghorst), De Roon (Blind), Simons (Klassen), Wijnaldum – Berghuis, Depay csapatot játszatta. Még nem volt teljesen biztos abban, hogy melyik a legerősebb tizenegye, ráadásul az eredmények finoman szólva csalódást keltőek voltak.
Az első félévben játszott négy meccsből egy hozott győzelmet, a Gibraltár elleni. Még szép, mondhatnánk erre. A franciák 4-0-ra verték meg az Oranjét márciusban, aztán jött júniusban a Nemzetek Ligája-négyesdöntő, ahol előbb a horvátoktól, majd az olaszoktól kapott ki a csapat. Nemcsak az eredmények voltak sokkolók, hanem hogy a három erős rivális ellen tizenegy gólt kapott a holland csapat.
Ronald Koeman két dolgot gondolt biztosan. Egy: a kapuskérdés nem megoldott. Kettő: a védelemben az ország legjobb hátvédjeit játszatja, de meg kell szervezni előttük a középpályások védekezését is.
Őszre javult a csapat és javultak az eredmények, a franciák mögött másodikként ugyan, de simán kijutott a válogatott az Európa-bajnokságra. A franciákon kívüli ellenfelektől, a görögöktől, az írektől és a gibraltáriaktól, összesen egy gólt kapott az Oranje.
A kapitány a franciák elleni, amszterdami mérkőzés előtt megtalálta a kapusát, azóta a még mindig csak 21 éves Bart Verbrüggen az első számú jelölt a poszton. A legutóbbi szezonban 21 mérkőzésen védett a Premier League-ben, a Brightonban.
A védelme összeállt már tavaly, legalábbis „75 százalékban”. Virgil van Dijk, valamint a két szélsőhátvéd, Denzel Dumfries és Nathan Aké helye megkérdőjelezhetetlen. 2023-ban még a fiatal Lutsharel Geertruida kapta a Liverpool védője mellett belül a legnagyobb szerepet, itt van az Eb-n is, de epizodista. Visszatért ellenben Stefan de Vrij, aki 2023-ban BL-döntős, idén olasz bajnok volt az Interrel.
Ami középpályásokat illeti, Frenkie de Jong sérülése megnehezítette a kapitány helyzetét. Két alapembere így is van. Xavi Simons, aki 2023 eleje óta 18 válogatott meccsből 18-on játszott, nem is akárhogyan. A másik biztos pont, némi meglepetésre, Tijjani Reijnders az AC Milanból, aki a 2023-as hat meccséhez idén már négyet hozzátett.
Mellettük Jerdy Schouten lett alapember az Eb-n. A PSV játékosa tíz válogatottságából kilencet tavaly november óta teljesített, ráadásul kivétel nélkül a kezdő csapatban szerepelve. Idén csupán csak egy mérkőzést hagyott ki, még márciusban.
A csatársorban Cody Gakpo és Memphis Depay helye megkérdőjelezhetetlen. Most már. Depay ugyanis 2023-ban mindössze két válogatott meccsen szerepelt, idén pedig mindegyiken játszott eddig.
A jobbszélső poszton tavaly Donyell Malen nagyon sokat játszott, de az Eb-n Steven Bergwijn játszott többet a csoportszakaszban. Várhatóan ma Malen kezd majd. De vannak még bevethető csatárok, akár a törökök ellen debütáló, a Bayern Münchent is megjárt Joshua Zirkzee, akit állítólag a Manchester United szeretne leigazolni azok után, hogy az olasz Serie A 2023–2024-es idényének legjobb fiatal játékosává választották.
De ez csak idáig volt elég! A rendes játékidő végén lőtte a döntőbe Olle Watkins Angliát!
Az angol labdarúgó-válogatott utolsó pillanatban szerzett góllal hátrányból fordítva 2-1-re legyőzte a holland csapatot a németországi Európa-bajnokság Dortmundban játszott szerdai elődöntőjében.
(A mérkőzést élőben tudósítottuk, ezt itt olvashatják vissza.)
A hollandok már a hetedik percben vezetést szereztek Xavi Simons villanásának köszönhetően, majd bő tíz perccel később Harry Kane büntetőből egyenlített. Az élvezetes első félidő után jóval visszafogottabb másodikat láthatott a közönség, aztán a rendes játékidő hosszabbításában a csereként beállt Ollie Watkins döntötte el az összecsapást.
A vasárnap 21 órakor kezdődő berlini döntőben az idei Eb-n százszázalékos és három végső sikerükkel csúcstartó spanyolok várnak majd a sorozatban második fináléjukra készülő és első diadalukra hajtó angolokra.
Elődöntő: Anglia-Hollandia 2-1 (1-1)
Dortmund, Signal Iduna Park, 60 926 néző, v.: Felix Zwayer (német)
Anglia: Pickford – Walker, Guehi, Stones, Trippier (Shaw, a szünetben) – Rice, Mainoo (Gallagher, 93.), Saka (Konsa, 93.) – Bellingham, Foden (Palmer, 80.), Kane (Watkins, 80.)
Hollandia: Verbruggen – Dumfries (Zirkzee, 93.), van Dijk, de Vrij, Ake – Reijnders, Schouten, Simons (Brobbey, 93.) – Malen (Weghorst, a szünetben), Gakpo, Depay (Veerman, 35.)
gólszerzők: Kane (18., 11-esből), Watkins (91.), illetve Simons (7.)
sárga lap: Bellingham (72.), Saka (86.), Trippier (94.), illetve Dumfries (17.), van Dijk (87.), Simons (91.)
Kifejezetten nagy iramban kezdődött a mérkőzés, a várakozásoknak megfelelően valamelyest a hollandok voltak aktívabbak. Ugyan nagy helyzet nem volt a meccs elején, az Oranje mégis vezetést szerzett Simons egyéni villanásának köszönhetően, ugyanis labdaszerzése után egy pontos lövéssel maga is fejezte be az akciót. Hátrányban nagyobb sebességi fokozatba kapcsoltak az angolok, akik 11-esből hamar egyenlítettek, ahogy az előző két kieséses meccsen is. Lendületben maradt a háromoroszlános gárda, amely messze eddigi legjobb teljesítményével rukkolt elő ezen a kontinensviadalon, így szinte azonnal fordíthatott volna, de Foden közeli próbálkozása hiába jutott túl Verbruggenen, a visszafutó Dumfries a gólvonalon állította meg a labdát. A holland védő aztán majdnem a másik kapu előtt is főszereplő lett, mert jobb oldali szöglet után a keresztlécre fejelt. Az élvezetes találkozón mindkét fél gólratörő és lendületes játékot mutatott, s bár a holland akciók is ígéretesek voltak, ritkábban futottak végig, így a szigetországiak összességében nemcsak többet birtokolták a labdát, hanem veszélyesebbek is voltak. Részben a nagy kedvvel futballozó Fodennek is köszönhetően, aki a szünet előtti percekben kétszer is a jobb sarkot vette célba, először a kapufa külső részét találta el, másodjára pedig Verbruggen védett.
Térfélcserét követően is maradt az angol fölény, viszont ebben a periódusban ez meddőnek bizonyult, mert sokkal nyugodtabbá vált a játék, kevesebb kockázatot vállaltak a csapatok. A holland középpálya jóval nagyobb figyelmet fordított a stabilitásra, mint az első félidőben, így az angoloknak nem maradt területük végigrobogni a pályán, sok esetben csak a hátrapassz lehetősége maradt meg. Mivel a védelmek is állták a sarat, így a kapusoknak nem akadt dolguk. Majdnem húsz percet kellett várni az első helyzetre, amikor szabadrúgás után Van Dijk öt méterről térddel lőtt kapura, Pickford viszont résen volt. A 70. perctől fordult a kocka, a narancsmezesek futballoztak meddő mezőnyfölényben, ennek ellenére Anglia állt közelebb a győztes gólhoz, azonban Saka találata előtt Walker épphogy, de lesen volt. Amikor már úgy tűnt, hosszabbításba torkollik az elődöntő, akkor Watkins révén Anglia váratlanul eldöntötte az összecsapást, így egymás után a második Eb-döntőjére készülhet.
