A szerelmi játszmák esetében szó sincs valódi, mély és erőteljes érzelmekről vagy intimitásról. Mikor elkezdjük „azokat a bizonyos szavakat”, akkor elindítjuk a saját kapcsolatunk rombolását. A hosszabb ideig tartó kapcsolatokban előbb utóbb mindkét félnek jut egy-egy szerep. Mivel minden ember más, ezek a szerepek emberektől és pároktól függően változhat.
Függ attól is hogy ki milyen ember, de ennél egy kicsit komplexebb a dolog. Különböző emberek ugyanis mást és mást hoznak ki belőlünk. Lehet, hogy az egyikkel így viselkedik, a másikkal pedig teljesen másképp. Ha jobban belegondolsz, az összes párkapcsolatodban más szerep volt rajta: mindig attól függ, hogy milyen a másik személy. Ha sokat vagy együtt valakivel, akkor bizonyos dolgok felszínre törnek.
A házasság előtti összeköltözés pont ezért jó dolog, mert csak így tudod majd eldönteni, hogy elviselhető lesz-e a párod hosszabb időre is. Olyan dolgok történnek közöttetek, melyekre nem szívesen tekintetek vissza. Egy-egy baki, és ezek a fájó emlékek örökre megmaradhatnak.
Konkrétan milyen szerepekről is van szó? Van az úgynevezett szülő-gyerek kapcsolat. Ilyenkor az egyik fél az okos, mindent tudó és irányító, a másik pedig a „tudatlan” vagy éppen lázadó gyermek, aki mondhatni függ a párjától, alá van neki rendelve, nem övé a döntő szó és ritkán mond ötleteket.
Aztán a rendmániás és a rendetlen szerep, ahol gyakran van vita abból, ha a zokni a földön van vagy a szennyes a láda mellé kerül. Pénzügyi szempontból létezik a fösvény és a költekező típus, ahol az egyik fél mindig mindent megvenne, a másik pedig ezt nem hagyja. A fösvény mindig elszámoltatja a másikat, hogy mennyit és mire költött. A lusta és a hiperaktív kapcsolatban az a probléma, hogy nem tudják eldönteni, hogy melyik életvitel a jobb, sokat pihenni vagy mindig csinálni valamit.
A megmentő és a bajba jutott szerep nagyon mély pontra süllyedhet egy idő után, hisz ilyenkor az egyik fél kisegíti a másikat, és az mindig rátámaszkodik. Ez hosszú távon bajos lehet, mert túlzott függőségi viszony alakul ki. Ez a szülő-gyerek típus rosszabb formája.
Ezek a szerepek sunyi módon úgy alakulnak ki, hogy észre sem vesszük azt. Pedig nagyon sok vita emiatt van. Mikor az egyik félnek sérül az önbecsülése és azt képes akár még évek múltán is felemlegetni. Ezzel kiöljük a szín tiszta szerelmet és az intimitást az életünkből. Olyan monotonná válhat az egész kapcsolat, hogy a véletlenszerű, ámde szeretetteljes történések kizáródnak. Ezek a játszmák előre megírt forgatókönyvek. Minden párkapcsolatban mind a két fél tisztában van azzal, hogy melyek azok a szavak amelyek kimondásával a vita elkerülhetetlenné válik.
Valamelyik elkezdi, pedig pontosan jól tudja hogy nagy cirkusz fog következni. Lehet, hogy konkrétan már nem is amiatt mérges, „sok kicsi sokra megy” alapon csak úgymond „kívánja” a veszekedést. Pedig azután se érzi sokkal jobban magát senki. Mivel a két fél nagyon jól ismeri egymást, tudja hogy mi a másik gyengepontja. Hogy mivel lehet kihozni a sodrából. Minden pár tudja, hogy melyek azok a szavak, amik a konfliktushelyzetet elkerülhetetlenné teszik.
A megoldás a nyugodt körülmények közötti beszélgetés. Nem pont akkor kell el kezdeni a dolgot, amikor a másik fél fáradt vagy ideges. Meg kell tárgyalni a régi, fájó sebeket is, ugyanakkor a jelenlegi problémákat sem szabad kihagyni. A legtöbb párkapcsolat mókuskerékben él, és sokan ott tartanak hogy nem fárasztják magukat az ilyen dolgokkal. Egyszerűen nincs kedvük, vagy túl fáradtak. Ám minden összegyűl és emberi mivoltunknál fogva nem tudjuk örökké magunkba tartani. Ha túl sok problémát hagyunk kimondatlanul, akkor rendszeres veszekedés lesz belőle. Ezt pedig meg lehet előzni, ha hamarabb kapcsolunk és a gondoknak hamar elejét vesszük.
Forrás: delina;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu
