forrás: AFP
Egy friss tanulmány szerint a fogságban nevelt óriáspandákat egyszerűbb lehet rávenni a párosodásra, mint ahogy eddig hitték. Nagyon úgy tűnik, ehhez nem kell más, mint a szabad párválasztás lehetősége.
A Nature Communications folyóiratban közzétett tanulmány szerint azoknál a mackóknál, amelyek a preferált partnerrel állhatnak össze, figyelemre méltóan nagyobb a párosodás és a születések aránya.
A fogságban élő pandáknak általában a kutatók választják ki partnereiket a genetikai profil alapján; a cél a beltenyészet esélyének minimalizálása és a génállomány frissítése. Az eredmények viszont sokszor frusztrálóak, mivel a mackókat emberi beavatkozások révén kell rávenni, hogy bárminemű figyelmet szenteljenek a nekik kiszemelt partnernek.
Óriáspandák a Volong Nemzeti Park területén (Fotó: AFP)Amerikai és kínai kutatók ezért egy tesztet végeztek a Szecsuan tartománybeli óriáspanda-védelmi és –kutatóközpontban, hogy felderítsék, mennyiben más, ha a mackók maguk választhatják ki társukat.
A hímeket és a nőstényeket szomszédos kifutókba helyezték, ami korlátozott fizikai kapcsolatot engedélyezett a kerítésen át. A kutatók ezt követően felmérték „párpreferenciás viselkedésüket”, ami felölelte a játékosság és a kötelékformálás különféle formáit, illetve a nemi izgalmat. A negatív interakciók többek között az agresszió és a teljes érdektelenség jeleit foglalták magukba. Az állatokat ezt követően összeeresztették a preferált és az utált társakkal.
A legjobb szaporodási teljesítményt akkor dokumentálták, amikor a hímek és a nőstények kölcsönösen érdeklődtek egymás iránt. Az eredményeknek nem kellene túl nagy meglepetést kelteniük, hiszen mióta Charles Darwin 1859-ben publikálta elméletét a nemi kiválasztódásról, a kutatók pontosan tudják, hogy a párválasztás kulcsfontosságú az állatok szaporodásában.
A szerzők szerint az egymáshoz nem illő társak összeeresztése a szaporodási ráta csökkentésével gátolhatja a tenyészprogramok sikerét. Szerintük emiatt is igen meglepő, hogy a párpreferencia a fogságban nevelt mackók szaporításában eddig nem kapott nagyobb hangsúlyt.
Hsziang Hsziang 2006. április 27-én Szecsuanban, a Volong Óriáspanda-védelmi és –kutatóközpontban elengedésekor. (Fotó: Reuters/China Daily)Az eredmények elősegíthetik, hogy Kína jobban gazdálkodhasson korlátozott természetvédelmi büdzséjével, mivel a szerzők szerint a mackók védelmi tenyésztésének jövője nem a kémcsövekben rejlik.
A legköltséghatékonyabb módszer a fogságban nevelt állatoknál az utódnemzésre, ha hagyják, hogy kövessék a természet szavát. Mindez azonban megköveteli az óriáspanda természetes párosodási magatartásának alaposabb megismerését. A szerzők szerint tanulmányuk az első, amely rigorózusan szemügyre vette a párpreferencia hatásait a mackókra.
A pandák párzási időszaka rövid, márciustól májusig tart, ráadásul a nőstények évente csak két-három napig termékenyek, ezáltal megközelítőleg 24 havonta adnak életet egy bocsnak.
A Természetvédelmi Világalap (WWF) becslései szerint Kína erdeiben alig 1600 egyedük maradt fenn.
