Kíváncsiak vagyunk, hogy milyen újdonságokat és érdekességeket fedett fel a tudósvilág ezekről a különleges élőlényekről.
Gombák
A gombák teljes életciklusa rejtve marad a kíváncsi szemek előtt, ugyanis többnyire a föld alatt, valamint elhalt és élő fák kérge alatt zajlik. A gombaszerkezet kialakulása előtt úgynevezett micéliumként, egyfajta szőnyegszerű fonalhálóként él. Amennyiben a fejlődéshez szükséges körülmények megfelelőek, a micélium termőszerkezetet, azaz földből vagy fából kiemelkedő gombát fejleszt ki. A gombák nem magokat, hanem halvány, füstszerű spórákat termelnek, amelyek optimális helyen landolásuk esetén finom szálakat fejlesztve kicsíráznak, végül pedig micéliummá formálódnak. Ám a szaporodásnak, gombaszemszögből nézve, súlyos ára van, ugyanis ahogy néhány „szülőgomba” kibocsátotta a spóráit, rövid időn belül összeesik, elhal.
Gombafajták
A hasznos gombafajták között kiemelkednek a szaprofitafélék, melyek megemésztik az elhalt növényi és állati anyagokat – például egy komposzthalom is temérdek ilyen lebontó szervezetet tartalmaz. Léteznek azonban más típusú, az élő szövetekből származó anyagokat megemésztő gombák, melyeket parazitáknak neveznek – ha példaként egy élő fáról látunk gombaféléket kinőni, kétségtelen, hogy egy gombaparazita rejtőzik a kérge alatt – írja a proaltívdirekt.
Egy különleges csoportot képeznek még a gombabirodalom keretén belül a mikorrhiza gombák, amik föld alatti kapcsolathálót létesítenek a növények gyökereivel, ezáltal fokozva a gyökérrendszer tápanyagfelvételét, javítják azok stressztűrő képességét, víz- és ásványianyag-felvételét, segítenek abban, hogy magasabb legyen a terméshozamuk. Ez a növény és gomba között kialakult kölcsönös kapcsolat a növények részéről abban mutatkozik meg, hogy megfelelő tápanyagot biztosítanak a gombáknak. Ezek nélkül a „gombapartnerek” nélkül számos növény nem lenne életképes – köztük bizonyos fafélék és orchideák is találhatók.
A The Scientist feltett egy izgalmas kérdést, mégpedig azt, hogy: A gombák egész idő alatt csevegtek egymással? A tudóskör válaszként egy reménykeltő „talán”-nal válaszolt, legalábbis egyelőre. A Royal Society Open Science tudományos folyóirat az elektromos tüskék általi „gombanyelvet” helyezte vizsgálata középpontjába. A gombák kommunikációjának elemzése során pedig azt találta, hogy ezen tüskék mintázata kísértetiesen hasonlít az emberi beszédhez.
Mégis hogyan zajlik egy gombaközi párbeszéd?
Rendkívül érdekes módon. A gombák a hosszú, fonalszerű indákon, gombafonal higrofánokon, vagyis hifákon keresztül, elektromos jeleket küldenek egymásnak. A hifákon áthaladó elektromos impulzusok a neuronokra emlékeztethetnek bennünket, és olyankor, amikor a gombák új táplálékforrást találnak megnövekednek. Ez a kutatók szerint arra utalhat, hogy ilyen módon, illetve ezen a „nyelven” információkat adnak át egymásnak.
Adam Adamatsky egyik tanulmányában négy gombafaj különleges kommunikációját helyezte górcső alá: az enoki vagy más néven téli fülőke, a hasított kopoltyú, a szellem-, valamint a hernyógombákat. A megfigyelés során parányi elektródákat illesztett a gomba hifákra, miközben akkurátusan feljegyezte az elektromos aktivitásukat. Adamitsky arra lett figyelmes, hogy ezek elektromos gombatüskék gyakran csoportokban, egységbe tömörülten fordulnak elő, amelyek nagyjából egy félszáz szóegységből álló emberi szókincsre emlékeztetnek. A vizsgált négy gombatípus keretén belül is a vadon termő, rothadó fák törzsein termő, hasított kopoltyúgombák esetében mutatta ki a legkomplexebb beszédmintát. A tudós megjegyezte, hogy az egymással kapcsolati-kommunikációs hálózatban lévő gombák olyképpen használják jelzésekre ezeket a tüskés szerelvényeket, akárcsak a farkasok az üvöltésüket.