A 40 év feletti nők esetében a legfontosabb és egyben leggyakoribb pszichés tünet, illetve betegség, mely befolyásolja a lelki és testi egészséget, a betegségek kialakulását, és lefolyását, illetve a pszichoszociális funkcionálást (pl. munkaképesség) és életminőséget, a depresszió és szorongás.
A középkorú nőknél ezek a tényezők, kiemelve a klimaktériummal járó hormonális változásokat, a női- és anyaszerepben beálló változásokat (a gyermekek felnőnek, a médiák a fiatalság, a tökéletes alak ideálját hangsúlyozzák, a férfiak „középkori krízise”), mind-mind hangsúlyossá teszik az alapproblémát!
Bár a kor előrehaladtával a hormonális változások lecsengenek, ekkor előtérbe kerül, hogy a megözvegyülés vagy válás miatt egyre több az egyedülálló nő, akiknek a helyzete mind lelki, mind anyagi szempontból igen nehéz.
Fontos megjegyezni, hogy a 40 feletti nőknél a leggyakoribb, illetve leginkább jellemző (azaz a férfiaktól legjobban differenciáló) tünetek a reménytelenségérzés, az alvászavar (korai ébredés), az önvádlás, a fáradtság, illetve testi panaszok miatti túlzott aggodalom.
A szorongásos zavarok előfordulásának rizikója több mint 2,5-szer akkora a nők körében, a mint férfiak esetében. A szorongásos zavarok (pl. pánikbetegség, generalizált szorongásos zavar, kivéve a szociális fóbiát) előfordulási gyakorisága szintén nőtt az életkorral, és a legmagasabb prevalenciát a 45–55 éves nők esetében találták.
Pszichológiai tényezők az ellenséges beállítottság, az életcélok hiánya, az ún. diszfunkcionális attitűdök, és bizonyos konfliktusmegoldási (megbirkózási) módok. Szociális háttértényezők a családi állapot, végzettség, jövedelem, foglalkozás, a pályaválasztással és továbbtanulással kapcsolatos problémák, a szociális támogatás hiánya.
Az életcélok hiánya mind a nők, mind a férfiak esetében egyre jellemzőbbé válik az életkor előrehaladtával. És itt jegyzem meg, hogy az életcél gyermekkortól halálunkig meg tudja változtatni az életünket!
Minderre, a pszichológiai, szociológiai baromságra, hiába én írom, nem lenne vagy nincs szükség, ha az embernek van életcélja, mert akkor már nem is depressziós, és az sem számít, hogy hány éves, éppen 40 feletti, vagy 90 feletti, és az sem számít, hogy hogyan néz ki, mert sok 40 éves mellett elbújhatnak a mai 20 évesek!
A gyermekek egy adott életcél, a felnevelésük, a taníttatásuk, a jövőjük biztosítása, azonban egy barátnőm azt mondta egyik nap, – nehogy már csak a gyerekek jelentsenek életcél! -, és milyen igaza van! Akinek van férje, menjenek, kiránduljanak, lássanak világot, fedezzék fel újra egymást, akinek nincs férje, biztos van barátja vagy barátnője, velük ugyanez, dettó!
Egy nagy kirándulás, természetjárás, természetfotózás, állatkerti séta, stb.., után, hazaérve, biztos nem mondod, hogy itt fáj, ott fáj, vacsi, tisztálkodás, esetleg kis beszélgetés, egymás kényeztetése, aztán be az ágyba, és biztos nem lesznek alvászavaraid sem!
Reggel felkelsz, a hét már be van osztva, nem érsz rá azzal a sok marhasággal foglalkozni, mint amit fentebb írtam!
Nem is szaporítom a szót! Csajok, 40 felettiek, és mindenki, akinek esetleg pszichés gondja van, elő egy fecnit, írjuk fel hogy mit csinálunk a héten, legyünk mi a döntnökök, ne hagyjuk ezt senki másra, és élvezzük az életet, annak minden velejárójával együtt. (Nem kell a gondok elé menni, azok, úgy is jönnek maguktól..)
A cikket Kovács Karolina írta.
