NŐI KÉZILABDA BAJNOKOK LIGÁJA
CSOPORTKÖR, 3. FORDULÓ
A-CSOPORT
STORHAMAR HB ELITE (norvég)–FTC-RAIL CARGO HUNGARIA 21–27 (11–14)
Hamar, 1187 néző. V: Ilieva, Karbeszka (északmacedónok)
STORHAMAR: Raasok – Abdula 2, Rivas-Toft 3 (1), Högseth 1, Boge Solaas 1, Löfqvist, VENN 6. Csere: Krogh (kapus), A. Obaidli 3 (1), Svele 2, Enkerud 3, Ellertsen, Mastad. Edző: Kenneth Gabrielsen
FTC: Glauser – MALESTEIN 7 (3), Klujber 3, Dmitrijeva 3, Edwige, O. KANOR 6, Márton G. 3. Csere: Janurik (kapus), Tomori, Cvijics 2, Simon P. 1, Hársfalvi, Bölk, Maszlova 2. Edző: Allan Heine
Az eredmény alakulása. 10. perc: 0–5. 18. p.: 3–10. 25. p.: 7–13. 37. p.: 14–15. 46. p.: 15–19. 54. p.: 18–22
Kiállítások: 6, ill. 0 perc
Hétméteresek: 2/2, ill. 3/3
MESTERMÉRLEG
Kenneth Gabrielsen: – Nagyszerű csapattal találkoztunk, amely kiválóan védekezett az első félidőben. Rosszul kezdtünk, a rivális jól felkészült belőlünk. A mi védelmünk sem volt rossz, de nem egyszerű megállítani az olyan kiváló támadókat, mint akik az FTC-ben szerepelnek.
Allan Heine: – Erőteljesen kezdtünk, főleg védekezésben, de összességében is igaz, hogy jól alakult a mérkőzés eleje a szempontunkból. A védelmünk utána is végig jól működött, könnyű gólokat tudtunk szerezni erre alapozva a szünet után is. Elégedettek lehetünk.
ÖSSZEFOGLALÓ
Két, simán megnyert hazai mérkőzés után az első idegenbeli fellépés várt a Ferencváros női kézilabdacsapatára a Bajnokok Ligája csoportkörében. Az NB I-es és Magyar Kupa-címvédő zöld-fehérek a norvég élvonalban a Vipers Kristiansand mögött az elmúlt években „örök másodiknak” számító, tavasszal Európa-liga-győztes Storhamar vendégei voltak. Az FTC utazó keretéből kimaradt a vasárnap 30. életévét betöltő válogatott kapus, Böde-Bíró Blanka (Janurik Kinga és a francia Laura Glauser kapott szerepet ezúttal a kapusok vetésforgójában tehát), illetve változatlanul hiányzik a kisebb hátsérüléssel bajlódó balátlövő, Szöllősi-Zácsik Szandra. A dán Allan Heine klasszis karmesterére, Andrea Lekicsre sem számíthatott északon: a rutinos szerb irányító bár elutazott társaival, nem érezte jól magát a kezdés előtt, így nem tudta vállalni a játékot.
A skandináv találkozókon már jól megszokott szolid tapsolós buzdítás közben is jól beszűrődött a maroknyi, de annál lelkesebb ferencvárosi tábor szurkolása a hamari arénában.
Glauser kezdett a vendégkapuban, míg támadásban az orosz ász Darja Dmitrijeva irányított, a francia Orlane Kanor és Klujber Katrin volt a két átlövő, utóbbit Tomori Zsuzsanna váltotta védekezésben. A meglehetősen indiszponált hazaiak nem tudtak mit kezdeni a magyar fallal, tíz perc telt el, mire először betaláltak, addigra viszont már 5–0-ra vezetett a Fradi. Az első negyed óra után 10–3 volt az állás ferencvárosi szempontból, az ellenállhatatlan Kanor hat lövési kísérletéből hat gólnál járt. Heine a kezdés előtt azt emelte ki, hogy az idény eddigi legnagyobb kihívása előtt állnak, de a kiváló kezdés jelezte, játékosai komolyan vették a gyengébb napot kifogó, hektikusan kézilabdázó riválist. Ám az is tisztán látszott az első percek alapján, hogy a Storhamar nem képvisel azonos színvonalat a magyar bajnokkal. A válogatott tehetség Simon Petra is jól szállt be, ennek ellenére döcögött a támadójáték, amit az északiak egy 5–1-es sorozattal ki is használtak és közelebb zárkóztak első félidő hajrájában. A demoralizáló kezdést követően a szünetbeli „csak” háromgólos FTC-előny a norvégokra nézve volt hízelgő.
A tárfélcserét követően mát nem indított olyan jól és hatékonyan az FTC, mindössze egyszer tudta bevenni a hazai kaput az első hat percben, ennek is köszönhetően egy gólra csökkentette hátrányát az északi rivális. Mielőtt azonban még vérszemet kaphatott volna, egy 4–1-es rohammal tett rendet a Heine-csapat. A záró negyed órában a holland jobbszélső Angela Malestein góljaival is megtámogatva biztosan tartotta kézben a küzdelmet az olykor akadozva és hullámzóan támadó Fradi, amely összességében így is gond nélkül érvényesítette a papírformát, hozta az újabb kötelezőt, őrizve hibátlan mérlegét és önbizalommal telve várhatja a válogatott szünet utáni folytatást október első hétvégéjén.
| VÉLEMÉNY |
| Orlane KANOR, az FTC balátlövője: Erős ellenfél a Storhamar, jó a távoli átlövésekből, a betörésekből és az egy az egy elleni játékban. Azonban hatékonyan védekeztünk ezekkel szemben, így újabb jó meccset zártunk. A stabil hátsó alakzat sok erőt és támogatást adott, kiválóan működtünk együtt a védelemben. |
ALLAN HEINE ÉRTÉKELÉSE A NEMZETI SPORTRÁDIÓNAK
– A harmadik nagyon magabiztos győzelmen vannak túl a Bajnokok Ligájában, ez a mérkőzés viszont elég sikeresen kezdődött, hiszen az elején hosszú percekig képtelenek voltak gólt szerezni, mi volt a kulcsa ennek a védekezésnek?
–V édekezésben igen magas színvonalon kezdtünk, nagyon jó volt a hozzáállásunk, fantasztikusan dolgoztak a játékosok. Természetesen sokat készültünk a Storhamarra, hiszen jó mérkőzéseket játszottak a Metz és a Bukarest ellen is. Tudtuk, hogy szintet kell lépnünk a védekezésünkben, és ez sikerült is, különösen a mérkőzés elején.
– Mi történt ezután? Körülbelül a 15. perc környékén már meglehetősen nagy előnye volt a Fradinak, de mintha a játékosok kicsit kényelmesebben játszottak volna a vezetés tudatában.
– A mérkőzés képe kívülről nézve másnak tűnhet, mint ahogy játék közben érződik. Aki látta a Storhamar első két mérkőzését, tudja, hogy micsoda sebességgel és színvonalon képesek játszani, tudja, hogy egy nagyon erős csapatról van szó. Az elején képesek voltunk őket lelassítani, és kontrollálni a mérkőzést, de egy Storhamar szintű csapatot 60 percig visszafogni szinte lehetetlen. Tudtuk, hogy valamikor egy ponton majd elkezdenek hatékonyabban játszani, az volt a feladatunk, hogy minél inkább lerövidítsük az ilyen időszakokat. Azt hiszem ez elég jól sikerült, reméltük, hogy a végén nem kerülnek túl közel hozzánk, és szerintem sikerült megtartani a kontrollt.
– A mérkőzés későbbi szakaszában aztán az ellenfél átállt hét a hat elleni játékra, némileg korábban, mint ahogy arra számítani lehetett előzetesen.
– Általában a Storhamar áttér hét fős játékra a 15. perc környékén. Tudtuk, hogy amikor időt kért az edzőjük, akkor ez következhet, és az első félidőben próbálkoztak is ezzel, de egyáltalán nem működött. Szóval elképzelhető, hogy egy kicsit féltek attól, hogy újra megpróbálják, mert ha rosszul sül el, az a mérkőzés végét is jelentheti, de fenntartottuk a magas szintű védekezést, és egyszerűen ma nem volt ellenszere ennek.
