forrás: MTI
A The New York Times című amerikai napilap terjedelmes cikkben igyekszik felvázolni, milyen okok vezettek oda, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek az európai migrációs válsággal kapcsolatos álláspontja növekvő elfogadottságra tesz szert Magyarországon és Európában.
A lapban hétfőn megjelent, de internetes oldalára már vasárnap felkerült írás szerzője, Andrew Higgins bevezetőjében
Konrád György írót idézi, aki megállapítása szerint a magyar liberális értelmiségi elit többségéhez hasonlóan ki nem állhatja az ország harsányan illiberális miniszterelnökét, mindazonáltal úgy gondolja, Orbánnak volt igaza, és Angela Merkel német kancellár tévedett abban, hogyan kell kezelni a háború és a szegénység elől menedéket kereső migránsok kaotikus áradatát, amely vélhetően a második világháború óta legsúlyosabb válságot okozta Európában.
„Fájdalom, de el kell ismerni, hogy ebben a kérdésben Orbánnak igaza volt” – idézi az amerikai lap Konrádot, aki szerint az áradat megfékezését szolgáló közös európai fellépés hiányában Magyarország bölcsen járt el, amikor lezárta határait és riadót fújt a többségében muszlim migránsok több százezres tömegének kénytelen-kelletlen Európába engedése miatt.
Csendben és gyakran hasonló kételyekkel, de egyre többen tűnődnek el azon Magyarországon és másutt is, miért van az, hogy harsány és gyakran bigott üzenetei ellenére Orbánnak világosabb képe volt a migrációs válság léptékéről és potenciális veszélyeiről, mint a brüsszeli technokratáknak, valamint a berlini és más európai vezetőknek.
A cikkíró rámutat, hogy Orbán receptjét – mely szerint biztosítani kell Görögország tagolt partvonalát és le kell zárni Európa külső határait – lassanként elfogadta a többi európai uniós vezető is, akik csütörtökön, az idei év utolsó csúcstalálkozóján a kontinens határai feletti „ellenőrzés visszaszerzése” mellett foglaltak állást.
Higgins megjegyzi, Orbán a csúcs befejeztével széles mosollyal az arcán jegyezte meg, hogy teljes egyetértés alakult ki arról, amit Magyarország a kezdetektől képviselt.
Bár az Orbán álláspontjához társuló gyűlöletkeltés nagyrészt taszítja őket, az európai vezetők mégis visszhangozni kezdték őt több kérdésben. Ez az elmozdulás jól mutatja – írja a szerző – milyen messzire vezetett a migránsokról folytatott vita, különösen azóta, hogy kiderült, hogy a november 13-i párizsi vérengzés elkövetői közül néhányan a menekültek hullámával jutottak be Európába.
Felidézi, hogy Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke egy nemrég adott interjúban veszélyesnek minősítette Merkel kancellárnak a migránsokkal iránti befogadó álláspontját, és Orbánnak azt a régóta hangoztatott nézetét támogatta, amely szerint a menedékkérők többsége valójában munkát kereső gazdasági migráns.
Krekó Péter, a Political Capital intézet vezetője a lapnak nyilatkozva úgy ítélte meg, hogy az európai fősodor most már ahhoz közelít, amit Orbán képvisel. Ennek illusztrálására a lengyelországi parlamenti és a franciaországi regionális választások kimenetelére utalt, valamint arra, hogy Skandinávia-szerte is töredezőben van a migránsbarát konszenzus.
A szerző Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminisztert is idézi, aki szerint az európai kollégáival folytatott találkozóin drasztikusan megváltozott a hangvétel nyár óta, amikor még Magyarországot sorra elítélték, amiért kerítéssel zárta le déli határát a Németországba igyekvő migránsok előtt. „Egyre nyilvánvalóbb, hogy helyesnek bizonyult az, amit az elmúlt hat hónapban folyamatosan mondtunk (…) ezt egyre inkább elismerik: egyesen nyíltan kimondják, mások zárt ajtók mögött mondják ezt, és megint mások nem mondják, de aszerint cselednek” – hozza fel a miniszter egyik interjúját.
Brüsszeli tisztségviselők, az EU főhadiszállásán négyszemközt elismerik, hogy Orbánnak sok tekintetben igaza volt, ugyanakkor azt mondják, hogy ő és hívei aláásták a saját ügyüket azokkal a harcias szónoklatokkal, amelyek a menedékkérők áradatát hol muszlim hódításként, hol az európai szocialisták szavazóimportjaként, hol pedig Soros György magyar származású zsidó pénzembernek az európai államok aláásását célzó összeesküvéseként tüntetik fel.
Néhány más politikai elemző mellett a szerző megszólaltatja „az ország Orbán féle illiberális kormányzását nem kedvelő Gyarmati István egykori magyar nagykövetet”, aki szerint a hangulat megváltozása nagyrészt onnan ered, hogy az Európai Unió nyilvánvaló kudarcot vallott a migránsválság kezelésében, és hajlamos arra, hogy a vágyálmait a reálpolitika elébe helyezze.
Európában „a szélsőjobb felé való elmozdulás zajlik, mivel a baloldal – vagy ami a baloldalból megmaradt -, és a mérsékelt közép rossz válaszokat kínált” – idézi a Demokratikus Átalakulásért Intézet vezetőjét, aki szerint „most abban a helyzetben vagyunk, hogy a (megfogalmazott) válaszok enyhén szólva is kellemetlenek”.
