Gyarmati Dezső (Miskolc, 1927. október 23. – Budapest, 2013. augusztus 18.[1]) a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett magyar vízilabdázó, szakedző, országgyűlési képviselő.
Sportolóként
Fiatalon Miskolcon kezdett el sportolni ökölvívóként és kézilabdázóként. Vízilabdázóként először a Gamma játékosa lett 1940-ben. Az első osztályban 1944-ben jutott játéklehetőséghez, kezdetben kapusként. 1945-től a Csepeli MTK, 1947-től az Újpest, 1960-tól 1966-ig a Ferencvárosi Torna Club pólósa. 1947-ben a párizsi főiskolai világbajnokságon győztes, ahol a 36 magyar gólból 28-at ő szerzett; 1948-ban a londoni olimpián pedig ezüstérmes.
1951-ben, Berlinben a főiskolai világbajnokságot nyert csapat tagja. 1952-ben Helsinkiben az olimpiai bajnok csapat tagja volt. 1954-ben a torinói Európa-bajnokságon az első helyezett csapat tagja. 1956-ban Melbourne-ben az olimpiai bajnokságot nyert csapat tagja volt. 1956-ban Melbourne-ben a magyar küldöttség Forradalmi Bizottságának elnöke volt. A forradalom után az Amerikai Egyesült Államokban élt, majd Európában trénerkedett. 1958-ban hazatért, de az amnesztia ellenére két év eltiltást kapott. Ebben az időszakban segédmunkásként dolgozott. Ezután a Ferencvárosi Torna Club játékosaként 1960-ban a római olimpián bronzérmes, 1962-ben a lipcsei Európa-bajnokságon a győztes csapat tagja. 1964-ben Tokióban az olimpiai bajnok csapat tagja volt. 1964-ig 108-szoros válogatott.
Sportvezetőként
1963-tól a Központi Sportiskola (KSI), 1966-tól a Ferencvárosi Torna Club edzője volt. 1966-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán művészettörténész, a Testnevelési Főiskolán szakedzői diplomát szerzett. 1970-től Kolumbiában szövetségi kapitány. 1971-től a Budapesti Vasas edzője. 1972-től a magyar válogatott másodedzője, 1973-tól 1980-ig szövetségi kapitánya. 1981-től a Budapesti Vasutas SC (BVSC), 1985-től 1988-ig ismét a válogatott vezetőedzője volt. 1988 februárjában, a bajnokság közben távozott a BVSC-től és a Vasas-hoz szerződött, de szeptemberben lemondott az edzői posztról. 1988-ban Németországban, 1989-ben Bolognában egy alacsonyabb osztályú csapatnál volt szaktanácsadó. 1989 júliusában hazatért és 1990-ig az Orvosegyetemi Sport Club (OSC) szaktanácsadója volt.
Irányítása alatt a válogatott 1973-ban világbajnok, 1974-ben Európa-bajnok, 1975-ben világbajnoki második helyezett, 1976-ban olimpiai bajnok, 1977-ben Európa-bajnok, 1978-ban világbajnoki második helyezett, 1980-ban olimpiai harmadik helyezett volt.
1992-től a Magyar Vízilabda Szövetség (MVLSZ) alelnöke, 1996-tól társelnöke volt. 1998-ban lemondott elnökségi tagságáról, majd később újra betöltötte ezt a posztot. 1994-től 2005-ig a Minden Idők Legjobb Magyar Sportolói Egyesület (Halhatatlanok Klubja) elnöke volt. 1996-tól a Ferencvárosi TC vízilabda-szakosztályának társelnöke majd 1998-tól szaktanácsadója is lett. 2004-ben a Magyar Vízilabda Szövetség örökös tiszteletbeli elnökének választották, valamint az Újpesti TE vízilabda-szakosztályának szaktanácsadójaként dolgozott. 2005-ben a Nemzet Sportolóinak képviseletében a Magyar Olimpiai Bizottság tagja lett. Ugyanettől az évtől a kecskeméti vízilabdaélet fellendítésében is részt vett.
Politikusként
1990 és 1994 között a Magyar Demokrata Fórum (MDF) listán bejutott országgyűlési képviselője volt. Az országgyűlési választásokon 1994-ben az MDF listáján 39., 1998-ban 20. volt, de nem szerzett mandátumot. 2003-ban a Fidesz kulturális tagozata sportszekciójának elnökévé választották. 1999-ben az 56-os Magyarok Világtanácsának elnökségi tagja lett.
Magánélet
Első felesége Székely Éva olimpiai bajnok (1952, Helsinki) úszónő. Lányuk, Gyarmati Andrea a magyar úszósport egyik meghatározó egyénisége lett. 1964-ben Gyarmati Dezső feleségül vette Bara Margit színésznőt, akitől 4 évvel később lánya született, Terézia Eszter. Unokái Hesz Máté vízilabdázó és Szilágyi Liliána válogatott úszó.
2013. augusztus 18-án hunyt el Budapesten. Szeptember 4-én helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temetőben. A szertartáson több százan vettek részt, köztük Orbán Viktor miniszterelnök is.
Díjai, elismerései
Az 1956-os melbourne-i olimpia aranyérmes vízilabdacsapatának 2004-ben még élő tagjai a Magyar Örökség díj átvételekor: Jeney László, Markovits Kálmán, Kárpáti György, Bolvári Antal, Gyarmati Dezső
A Magyar Népköztársaság kiváló sportolója (1951)
A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1955)
A Magyar Népköztársaság Kiváló Sportolója (1962)
Mesteredző (1973)
Az Úszó Hírességek Csarnokának tagja (1976)
NOB Olimpiai Érdemrend ezüst fokozata (1993)
A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1994)
Az aranydiplomája (1997)
Az évszázad magyar vízilabda szövetségi kapitánya (2000)
Magyar Örökség díj (2002)
Bay Béla-díj (2002)
MOB érdemérem (2002)
A Nemzet Sportolója (2004)
Magyar fair play díj (életmű) (2008)
Budapest díszpolgára (2008)
Prima díj (2008)
A Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (2010)
II. kerület díszpolgára (2011)
Pesti Srác díj (2012)
Forrás: wikipedia; Kép: Google;
