18 évesen mutatkozott be a válogatottban. 1940-ben nyerte első magyar bajnoki érmét. A háborút Szalkszentmártonban, hamis papírokkal vészelte át. 1946-ban balkán játékokat nyert. Az 1948. évi nyári olimpiai játékokon a válogatott csapat tagja volt, de egy szalagszakadás miatt nem vehetett részt a versenyen, így helyette a tartalék Balázs Erzsébet jutott lehetőséghez, és lett végül ezüstérmes a csapattal.
1949-ben négy aranyérmet nyert a főiskolai világbajnokságon. Az 1952-es olimpián a talaj bajnoka volt, ezenkívül egy ezüst- és két bronzérmet nyert. 1954-ben felemás korláton világbajnokságot nyert.
1956-ban 3 szeren (talaj, gerenda, felemás korlát) és a kéziszercsapatban nyert olimpiát. Közvetlenül az ’56-os olimpia után Ausztráliában, majd 1957-ben Izraelben telepedett le, ahol főiskolai tanár és edző volt. Izraelben megteremtette a nemzeti tornasportot. 1958-tól 1980-ig az izraeli tornász-válogatott edzője, 1959-től 1960-ig az olasz tornász-válogatott edzője volt. 1983-tól 1988-ig izraeli kluboknál edzősködött. 1957-től 1980-ig az izraeli Testnevelési Főiskola tanára volt. Nemzetközi versenybíró.
2002-ben került be az International Gymnastics Hall of Fame-be.
Önéletrajzi könyve: Egy olimpiai bajnok három élete (2002)
Két fia van: Dániel és Rafael.
Díjai, elismerései
Magyar Köztársasági Sportérdemérem arany fokozat (1949)
Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozat (1951)
A Magyar Népköztársaság kiváló sportolója (1951)
A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954)
MOB Olimpiai aranygyűrű (1995)
Női Sportolók Nemzetközi Hírességeinek Csarnokának tagja (2001)
MOB-érdemérem (2003)
A Nemzet Sportolója (2004)
a Magyar Tornasport Halhatatlanja (2008)
Magyar Tornasportért Díj (2011)
Elnöki érdemérem (2011)
Forrás: wikipedia; Kép: Google;
