forrás: MTI
A jobboldali CDU/CSU pártszövetség és a szociáldemokrata párt (SPD) koalíciójának még a 2017 őszi szövetségi parlamenti (Bundestag-) választás előtt meg kellene alkotnia az SPD által régen szorgalmazott bevándorlási törvényt Németországban – sürgette a párt parlamenti frakcióvezetője egy vasárnapi lapinterjúban.
Thomas Oppermann a Bild am Sonntag című lapban megjelent interjúban a menekültügytől független – nem a menedékkérőkre vonatkozó – javaslatról elmondta, hogy kanadai mintára egy pontrendszerrel kell szabályozni a bevándorlást.
A bevándorlásra jelentkező nem uniós állampolgárokat a többi között az életkor, az iskolai végzettség, a szakmai képzettség, a munkatapasztalat és a német nyelvtudás alapján kell pontozni. A jelentkezőnek az elérhető 100 pontból legalább 65-öt kell megszereznie ahhoz, hogy lehetőséget kapjon a bevándorlásra – tette hozzá Karamba Diaby SPD-s Bundestag-képviselő.
Bundestag-ülés 2016-ban. MTI/EPA Fotó
Az elképzelés szerint az első évben 25 ezer bevándorlót kellene befogadni, utána pedig a Bundestagnak kellene meghatároznia a bevándorlási kvótát minden évben, a munkaerő-piaci igények alapján.
Ha sokan jönnek az EU-ból, akkor alacsony a kvóta, ha sok szakemberre van szükség, akkor magasabb – mondta Thomas Oppermann.
Az állásajánlattal rendelkező jelentkezők három évre kapnának vízumot, aki pedig munkakeresőként jelentkezik, egy évre szóló vízumot kapna, és távoznia kellene, ha nem talál állást.
Ha valaki eleget keres ahhoz, hogy eltartsa a családját, akkor hozhatja házastársát és gyermekeit is, “de csak akkor”, mert “nem akarunk a szociális ellátórendszerbe irányuló bevándorlást” – húzta alá Thomas Oppermann. A bevándorlók az első öt évben nem is kaphatnának szociális támogatást, kivéve, ha már befizettek annyi járulékot, amennyiből fedezni lehet támogatásukat – tette hozzá.
Karamba Diaby hangsúlyozta: bevándorlás nélkül az ország lakossága 2050-ig 82 millióról 60 millió alá süllyed, és már a következő tíz évben hatmillióval csökken a munkaképes korúak száma.
A bevándorlási törvény ügye legutóbb a tavaly nyáron felerősödött menekülthullám előtt került elő annak nyomán, hogy az EU-hoz 2004-ben, illetve 2007-ben csatlakozott országok állampolgárait sújtó munkavállalási korlátozások megszűnése és az euróövezet déli részét sújtó államadósság-válság hatására 2012-től kezdve évről évre új történelmi csúcsra emelkedett a bevándorlás.
Németország így az Egyesült Államok után a második számú bevándorlási célország lett a fejlett ipari államokat összefogó Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagországai közül. Így már nagyjából minden ötödik ember bevándorló, vagy bevándorló családból származik Németországban.
Az SPD 2015 elején vette elő azt a régi javaslatát, hogy Németország ne csupán elviselje, hanem a munkaerő-piaci szükségletek alapján irányítsa a bevándorlást egy kanadai mintájú pontrendszer segítségével. A CDU-ban, akárcsak régen, bizonyos irányzatok támogatták, mások elvetették az SPD ötletét, míg a bajor CSU egységesen elzárkózott a gondolattól. Az ügy aztán az ukrán és a görög válság, majd a menekültválság miatt lekerült a napirendről.
Az SPD-nek a kétezres évek elején majdnem sikerült elfogadtatnia egy bevándorlási törvényt. Az szociáldemokraták és a Zöldek akkori kormányának kezdeményezésére 2000-ben létrehoztak egy bizottságot, amelybe a Bundestag valamennyi pártja delegált tagokat, és a CDU-s Rita Süssmuth vezetésével gazdasági érdekképviseletek és tudósok közreműködésével egy év alatt kidolgozott egy koncepciót a bevándorlás irányításáról és a bevándorlók társadalmi beilleszkedésének támogatásáról.
Az elképzelés legfőbb eleme akkor is a pontrendszer és a bevándorlási létszámkeret volt. A kvótát az úgynevezett bevándorlási tanács állapította volna meg évente a munkaerő-piaci szükséglet alapján.
Az SPD és a Zöldek kormánya a Süssmuth-bizottság javaslataira építve el is készített egy törvénytervezetet, amelyet a Bundestag kormánypárti többsége elfogadott. Azonban a CDU/CSU-ban fölénybe került a bevándorlást a munkaerő-piaci, demográfiai gondok kezelésének eszközeként elutasító irányzat, és a pártszövetség 2002 márciusában megbuktatta a jogszabályt a Bundesratban, a törvényhozásnak a tartományokat képviselő kamarájában.
