Angela Merkel egy, a brandenburgi városházán mondott beszédében szögezte le: az, hogy felfüggesztette a dublini egyezményt annak érdekében, hogy befogadja Németország a migránsokat, szerinte nem volt meggondolatlan döntés.
Ha hibáztunk is a 2015-ös válságot illetően, akkor a hiba nem abban volt, hogy befogadtunk embereket. Ott hibáztunk, hogy nem mentünk el olyan helyekre, mint Libanon vagy Jordánia, és nem tudtunk meg semmit arról, milyen soruk van ott a migránsoknak.”
Mint mondta, azóta azonban „megtanultuk, hogy a bevándorlókon helyben kell segíteni”, igaz, erre a következtetésre más politikusok már évekkel ezelőtt eljutottak.
S bár a kancellár döntését a baloldali, liberális médiumok örvendezve fogadták, az idő végül mégsem igazolta Merkel willkommenskulturját: hiába szórt el eurómilliárdokat a német állam lakhatásra, jóléti intézkedésekre, integrációs programokra, a 2016-ban Németországba érkezett migránsok 65 százaléka mai napig nem dolgozik. A német bevándorlásügyi hivatal felmérése sem fest jobb képet: a hivatal 7500 migránst kérdezett meg, és ebből az derül ki, hogy a megkérdezettek 20 százaléka alkalmi munkákból él.
A közbiztonságra sem gyakorolt semmilyen pozitív hatást a migráció: a német belügyminisztérium szerint 2017-ben például összesen 447 gyilkosság történt az országban.
888