A szervezett bűnözés szimbóluma volt. A brooklyni bevándorlónegyedből küzdötte fel magát Amerika legjelentősebb bandavezérei közé.
Capone „működésének” évtizedei alatt Chicago alvilági királya lett, miután szeszcsempészetből, kábítószer-kereskedelemből és bordélyházak működtetéséből roppant vagyona lett, és véres incidensek árán teljhatalmat szerzett. Hatalma ellenére Al Caponét 1931-ben adócsalás miatt mégis börtönbe juttatták, ahonnan már emberi roncsként került ki. 71 évvel ezelőtt, 1947. január 25-én halt meg Al Capone, a történelem egyik leghírhedtebb gengsztere.
Az életéről készített filmeknek és a sajtónak köszönhetően világszerte ismertté és hírhedté vált. A mai szervezett bűnözés alapjait tulajdonképpen Al Capone fektette le. Ennek fő motorja a korrupcióban rejlett, aminek a „Sebhelyesarcú” mestere volt.
Alfonso helyett Al lett belőle
Alfonso Capone 1899 januárjában, Nápoly környékéről Amerikába bevándorolt szülők gyermekeként látta meg a napvilágot. Fiatalon számos sértést szenvedett el olasz származása miatt, így idejekorán levetkőzte európai identitását, ezzel és későbbi bűnöző életformájával magyarázható, hogy keresztnevét rövidítve, amerikaiasan használta.
Orgyilkosok vadásztak rá: mindig megúszta
Caponét olyan emberek vették körül, akikben megbízott, mindent megadott embereinek, egészen addig, amíg hűségesek voltak hozzá és nem csapták be. Rivális bandákkal szövetkezett, akik hittek ígéretében, hogy vezetése alatt majd ők is felvirágozhatnak. Folyamatosan bérgyilkosok célpontja volt az 1920-as években, számtalan alkalommal rálőttek, de életét nyugodtan rábízhatta testőreire.
A Valentin-napi vérengzés
Chicagóban 1929-re egyetlen veszélyes riválisa, George „Bugs” Moran maradt talpon. Likvidálását február 14-re, Valentin-napra időzítette. Jack „Géppuska” McGurn ötlete nyomán Morant és embereit egy jó üzlettel kecsegtetve egy garázsba csalták, ahol Capone bandájának tagjai rendőrruhába öltözve rájuk rontottak, és igazoltatás címén a falhoz állították őket, arccal a fal felé, majd lőttek. Hét embert végeztek ki, akik semmilyen ellenállást nem tanúsítottak, mindvégig azt hitték, rutinellenőrzés folyik. Capone szerencsétlenségére azonban Moran nem volt közöttük, elaludt, így elkésett a találkozóról, éppen a saroknál fordult be, mikor észlelte, hogy mi történik odabent.
Luxusbörtönévek
Caponét rengeteg támadás és kritika érte a Valentin-napi mészárlás miatt, ezért, hogy az indulatokat enyhítse, beleegyezett abba, hogy a találkozó végeztével rövid időre börtönbe vonul. Cellájában királyi módon élt, a távozáson kívül gyakorlatilag mindent megengedtek és biztosítottak számára.
Nekiment a politikusoknak is
A metropolis közelében fekvő Cicero városába költözött, ott valóságos hűbérúrként viselkedett. Hatalmát mutatja, hogy a település polgármesterét egyszer nyílt színen, rendőrök jelenlétében pofozta fel, mert az nem egyeztetett vele egy rendelet kiadásáról.
Papíron teljesen „tisztességes” volt
A maga nemében Al Capone karizmatikus vezető volt, aki az általa sugárzott erőnek köszönhetően számos kisebb bűnbandát olvasztott be birodalmába. Az olasz származású férfi ugyanakkor tudott kegyetlen is lenni. A kor viszonyait jelzi, hogy Chicago rendfenntartó szervei tisztában voltak Al Capone tevékenységével, a maffiavezér azonban sokáig elérhetetlennek bizonyult számukra: a hozzá köthető gyilkosságok idején bombabiztos alibivel rendelkezett, bankszámlát sohasem nyitott, tulajdona hivatalosan nem volt, és szerződéseket sem lehetett a nevéhez kötni.
Gúnyt űzött a hatóságokból
Azt, hogy a gengszter miként packázott az igazságszolgáltatással, nemcsak az mutatja meg, hogy valódi bűneiért soha nem kellett bűnhődnie, hanem az is, hogy ha úgy tartotta kedve, alávetette magát a törvénynek: 1929-ben például 4000 dollárt fizetett a bíróság megsértéséért.
Pitiánerként, banánhéjon csúszott el
A maffiavezér végzetének a Pénzügyminisztérium bizonyult, melynek ügynöke, Frank J. Wilson jövedelmein keresztül fogta meg a Chicagót uraló agyafúrt bűnözőt. Így esett, hogy a számtalan gyilkosságot elrendelő, szeszt és kábítószert csempésző Al Capone legnagyobb bűncselekményeit sikerrel megúszta, adócsalás vádjával azonban 1931-ben mégis bíróság elé került, mely 11 év börtönbüntetésre ítélte őt.
A „Szikla” keményebbnek bizonyult tőle
A „Sebhelyesarcú” számtalanszor próbált fellebbezni az ítélet ellen, ám mindhiába: több intézmény után 1934-ben a hírhedt Alcatraz, azaz a „Szikla” falai közé került, ahol az egykor rettegett bűnöző számtalan megaláztatáson ment keresztül, miközben elméje is elborult. Szifilisze részleges bénulást okozott szervezetében. Nyolcéves büntetése lejártakor, 1939 novemberében a 39 éves, egészségében tönkrement Caponét szabadlábra helyezték.
Az utolsó évek
Capone kétséget kizáróan tudtán kívül már ifjú korától szenvedhetett valamilyen elmebetegségben, amit alátámasztanak, hogy elég gyakran voltak ok nélküli dühkitörései. Ez a betegség elhatalmasodott rajta a Sziklán eltöltött évek során, és amikor kiszabadult, már a teljes idegrendszere az összeomlás szélén volt. Hosszú betegeskedés után, 1947. január 25-én halt meg.
Forrás: Híradó.hu