Ízlésekről nem érdemes vitatkozni, de az egyik majomfaj nőstényének több, mint meglepő a preferenciája. Ezek a nőstények azért bolondulnak, ha az udvarlójuk orra helyén egy péniszre hasonlító függelék van.
Bár az emberek számára szörnyen visszataszító a megjelenésük, a hím nagyorrú majmok (Nasalis larvatus) az orrukat használják arra, hogy párjuknak udvaroljanak, mind a hangok, mind a vizuális vonzerő révén – derült ki új bizonyítékokból.
Sok faj bámulatos tulajdonságait csodáljuk, de az ormányos majom inkább a viccek tárgya, mivel úgy néz ki, mint egy mesebeli szereplő, akinek az orrára kolbászt kötöttek.
Kihívás lehet a fák között hintázni egy ilyen, az arcon lógó valamivel, így az evolúciós előnyök biztosan felülmúlnak néhány jelentős akadályt.
A kezdetektől fogva nyilvánvaló volt, hogy a nagyorrú majom névadó tulajdonsága a pávafarkhoz hasonlóan a szexuális jelzések egy formája. Az, hogy az orr a hímeknél sokkal nagyobb, mint a nőstényeknél, különösen nagy támpont. Egy hat évvel ezelőtti tanulmány összefüggést talált az orr mérete és a nőstények száma között, amelyeket egy hím a háremébe tudott megnyerni.
Ez azonban felveti a kérdést, hogy mi olyan vonzó – bárki számára – egy ilyen függelékben.
Az biztos, hogy a nagyorrú majmok hatalmas orrüregüket dudálásra és üvöltésre használják, ami fontos lehet a kommunikációhoz a sűrű esőerdőben.
A másik elképzelés, hogy a nőstények egyik csoportja úgy fejlődött ki, hogy gyönyörűnek találja ezt a valamit.
Nehéznek tűnhet különbséget tenni e két magyarázat között, de Dr. Katharine Balolia, az Ausztrál Nemzeti Egyetem munkatársa megtalálta a módját. Balolia és mesterszakos hallgatója, Pippa Fitzgerald megállapította, hogy a hangot az orrüreg mérete befolyásolja, de a vizuális hatás figyelembe veszi az orr húsos részeit is. Ha a kettő növekedése nem függ össze, akkor tesztelni lehet, hogy melyik számít.
– mondta Balolia a közleményben. „Az, hogy a hosszabb és nagyobb orrüregnek köszönhetően hangosabb és mélyebb hívásokat tudnak kibocsátani, így a hím majmok jobban érvényesíthetik a dominanciájukat. Ez segít a hím majmoknak a nőstények vonzásában és más hímek elriasztásában.”
A hangzás fontossága azonban nem bizonyította, hogy a megjelenés lényegtelen.
Balolia hozzáférhetett egy majomkoponya-gyűjteményhez, és az IFLScience-nek elmondta: „A fogazatuk alapján rangsoroltuk őket, mivel a legfiatalabbaknak kevesebb foga van.”
A páros megállapította, hogy az orrüreg a hím nagyorrú majmoknál körülbelül akkor éri el végső méretét, amikor elérik az ivarérettséget, de az orr elülső része és a húsos területek tovább nőnek.
Különösen a húsos rész növekszik még mindig akkor is, amikor a hím valószínűleg dominanciát alakít ki a többi hím felett, és háremet szerez magának.
Úgy tűnik, hogy ez a húsos rész potenciálisan kellemes módon módosítja a hangot – a hímek a jelentések szerint dudálás közben kiegyenesítik az orruk húsos részét. Ennek ellenére a fő szerepe nyilvánvalóan vizuális.
Egy fiatal hím olyan hangos, amilyen hangos csak lehet, de egy idősebb hímnek már impozánsabbnak tűnő orra van, ami nyilvánvalóan segít neki abban, hogy több nőstény hódolót nyerjen.
Balolia valószínűnek tartja, hogy
az orrnövekedés a nagyobb hangkibocsátás érdekében kezdődött, de végül „a nőstények a nagy orrot vizuálisan vonzónak találhatták a párválasztás során, mivel ez az egészség és a dominancia egyértelmű jele volt”.
Így tehát az orr húsos része folyamatosan nőtt, még akkor is, amikor az orrüregek már elérték végső méretüket. Ez jelzi, milyen jó adottságokkal rendelkezik egy egyed.