hirmagazin_2015-08-06_065111

„Mégsem jött meg a lányok kedve a műszaki területekhez, ahogy a férfiak toborzása a beteg- vagy a gyermekgondozói pályára is kudarcba fulladt.”
A nagy nemi paradoxon

A genderparadicsomként emlegetett Norvégiában, ahol a világon a legkisebb a nemek közötti hátrányos megkülönböztetés (ezt különböző mutatókkal mérik, például, hogy ugyanabban a szakmában, beosztásban mekkora a nemek közötti fizetéskülönbség, hogyan oszlanak meg az otthoni teendők, milyen mértékben járul hozzá férfi és nő a családi kasszához, mennyi a szabadidejük stb.), a nők feltűnően ragaszkodnak a hagyományosan női hivatásokhoz. Ezzel szemben a fejlődő országokban a nők sokkal nagyobb arányban próbálnak betörni a hagyományosan férfiasnak számító IT területére vagy a mérnöki pályára.

A norvég állami televízió megpróbált utánajárni, mi lehet ennek az oka. Harald Eia, az ismert komikus és tévésztár, nem mellesleg képzett szociológus, készített dokumentumfilmet a témában, amely azóta angol felirattal terjed a világhálón. A skandináv országban mindenki kínosan ügyel rá, hogy a társadalmi konvenciók ne szegjék kedvét a lánygyerekeknek, ha éppen a megszokottól eltérő utat választanának.

Mégsem jött meg a lányok kedve a műszaki területekhez, ahogy a férfiak toborzása a beteg- vagy a gyermekgondozói pályára is kudarcba fulladt.

Míg a megkérdezett hétköznapi embereket cseppet sem lepte meg, hogy férfit és nőt az érdeklődése más és más szakmák felé tereli, addig a tudósok egymásnak homlokegyenest ellentmondó következtetésre jutottak a jelenséggel kapcsolatban. Az evolúciós pszichológusok ragaszkodtak ahhoz, hogy a biológia, ha meg nem is határozza, azért erősen befolyásolja társadalmi szerepeinket. A társadalomtudósok viszont a szocializáció fontosságát hangsúlyozták újra és újra.

Simon Baron Cohen, a Cambridge-i Egyetem kutatója szerint a magzatok már az anyaméhben eltérő mennyiségű tesztoszteront termelnek. Általánosságban elmondható, hogy a fiúk kétszer annyit, mint a lányok, de ebben egyéni eltérések mutatkozhatnak. Ami biztos, hogy minél magasabb a magzat tesztoszteronszintje, annál később fog beszélni, lassabban alakulnak ki a társas készségei, viszont jobban vonzza majd a sport, az összes kütyü, jobban szeret „rendszerben” gondolkodni. Akkor is, ha történetesen lánynak születik.

Kár volna az átlagtól eltérő fiúk és lányok alkatát figyelmen kívül hagyni, hiszen sok intuitív, kommunikatív (férfi)művész vagy rendszerben gondolkodó (női) kutató teljesítményéről mondanánk le nagyvonalúan.

A következő tíz évben azok a szakmák válnak piacképessé, ahol különösen fontos az emberi tényező: a gondoskodó, kreatív, mentori vagy stratégiai munka-körök, minden mást fokozatosan kivált az egyre olcsóbbá váló technológia. Talán időben megértjük, nem az jelenti az egyenjogúságot, hogy a nőknek „férfias területeken” kell tömegesen helytállniuk. De nem is feltétlenül az jelenti férfi és nő gyümölcsöző együttműködését, hogy a teregetést, krumplipucolást, vécétisztítást, a recept kiváltását egyoldalúan az egyik félre bízzuk, a pénzkeresést pedig a másikra. Hisz az előbbiek nem „női agy” specifikusak, csak unalmas rutinmelók, amit kis erőfeszítéssel (de nagy lelkierővel) bárki képes elvégezni, aki vállalja. Az utóbbi pedig lehetetlen elvárás egy kétkeresős modellre berendezkedett, munkanélküliséggel sújtott világban.

Forrás: metropol; Kép: Google, illusztráció;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu