Az 1956-os mosonmagyaróvári sortűz 62. évfordulójára emlékeztek pénteken a határőrlaktanyánál, ahol a forradalom idején több mint százan vesztették életüket, amikor a laktanyából fegyvertelen tüntetők közé lőttek.
Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára ünnepi beszédében azt mondta: emlékezni azért kell, hogy tudjuk az igazságot, mert „62 év után azt gondoltuk, hogy kitisztultak a fejek, hogy egy velejéig romlott rendszernek nem lehetnek követőik”. De ma is vannak – mondta, hozzátéve: vannak, akik „Marxot ünneplik”, és most „moszkoviták helyett brüsszeliták vannak”. Kun Bélának, Kádár Jánosnak és a többi gazembernek „vannak olyan örökösei, mint Jávor Benedek, Gyurcsány Ferenc és tettestársaik, akik fenyegetnek, akik, ha adódik, szemet lövetnek ki és hazug módon kiforgatják az 1956-os forradalom hőseinek, áldozatainak és túlélőinek emlékét”.
A megbánás és bocsánatkérés sosem késő – mondta Soltész Miklós, majd emlékeztetett, hogy két éve Ukrajnában vett részt egy megemlékezésen, amelynek végén egy idős ember ukránul azt mondta neki: „hatvan éve én is ott voltam Budapesten egy tankon, én is részese voltam akaratomon kívül a magyar forradalom leverésének. Szeretnék mindezért bocsánatot kérni a magyar nemzettől önön keresztül”. Az államtitkár úgy folytatta, hogy az az ember is része volt az árulásnak, és részesévé vált annak a több száz milliós tömegnek, amely a kommunista táborban minden reményét elvesztette, hogy a diktatúra valaha is megbukik.
Az a kérdés – mondta –, hogy Magyarországon lehetett-e ellenállni a kommunista, az ÁVH-s és a szovjet nyomásnak, vagy a behódolás és a kollaborálás részeként lehetett megmaradni. Úgy folytatta: lehetett becsülettel élni, voltak bátrak, akik mertek tüntetni a fővárosban, Mosonmagyaróváron és szerte az országban, hogy véget érjen a kommunista elnyomás, az egypártrendszer, a civil szervezetek működésének megtiltása, az egyházi kórházak, szociális intézmények és iskolák bezárása.
„Lehetett és kellett is tüntetni azok ellen, akik Szibériába űzték ártatlanok ezreit, és elűzték a német nemzetiségi honfitársainkat csak azért, mert kollektív bűnösnek kiáltották ki őket” – jelentette ki. A hősök között említette Kéri József ügyészt, aki a megtorlás időszakában nem vállalta a „véres vádló szerepét”, amiért hét év börtönbüntetésre ítélték. Emlékezni kell a később kivégzettekre is, akiket koncepciós perben ítéltek halálra. Az ő kivégzésükkel azt üzenték a társadalomnak, hogy senkit sem kímélnek, aki fellázad ellenük – mondta az államtitkár.
Kitért arra is, hogy a keresztény értékrend szerint annak ellenére, hogy gazemberek, akik a sortüzet és a gyilkosságokat elkövették, akik a forradalom alatt Moszkvában elárulták a hazát, akik az ítéleteket kérték, kimondták és végrehajtották, és soha sem kértek bocsánatot, mégis ki-ki vérmérséklete szerint megbocsáthat. Felejteni ugyanakkor soha nem szabad. A megemlékezésen részt vett Nagy István agrárminiszter is. Az ünnepség zárásaként a résztvevők az megkoszorúzták a Gyásztéren álló Golgota-szobrot. A mosonmagyaróvári képviselő-testület október 26-át 1999-ben nyilvánította városi gyásznappá.
Forrás: MTI
