A műtét lehetőségét fontolgató nőknek minden esetben törekedniük kell arra, hogy ez a beszélgetés minden szempontra, minden részletre kiterjedjen, hiszen az orvos készséggel vállalja az alapos tájékoztatást. Az esetek többségében kétség sem merül fel a műtét szükségességét illetően.
Természetesen előfordul azonban az is, hogy normális mellnagyságú nők azt szeretnék, ha megkisebbítenék a mellüket, mondjuk azért, mert úgy gondolják, hogy akkor jobban megfelelnének a partnerük várakozásainak. Ha a műtétnek csupán ez van a hátterében, akkor az orvos rendszerint lebeszéli a nőket a beavatkozásról. Van azonban néhány olyan szempont, amely minden esetben egyértelműen ellenjavallttá teszi az emlő megkisebbítését. Először is csak akkor szabad a mellet operálni, ha már tökéletesen kifejlődött, ezért a túlságosan fiatal nők minden esetben kizárandók.
Másodszor: feltétlenül ki kell zárni a mellrák esetleges lehetőségét. A felismert rák kezelésének minden körülmények között elsőbbséget kell kapnia. Végül a kedvezőtlen általános egészségi állapot is tiltja a beavatkozás elvégzését, legalábbis átmenetileg. Ha valaki még terhes szeretne lenni, okosabb a műtétet a terhesség és a szülés után elvégeztetni, mert a szoptatásra való alkalmasságot a beavatkozás jelentős mértékben befolyásolja, akár teljesen meg is szünteti.
Magától értetődik, hogy az első beszélgetés alkalmával az orvos megtárgyalja betegével a beavatkozás jellegét, a lehetséges szövődményeket, az elérendő eredményt és azt, hogy milyen hegek képződésével kell számolni. A nők ezután rendszerint gondolkodási időt szoktak kérni, amelyet minden orvos szívesen megad.
A gondolkodási idő leteltével ugyanis arra lehet számítani, hogy a betegek már nem irreális várakozásokkal fognak a műtét mellett határozni. Ekkor már fényképek és rajzok segítségével tájékozódhattak anról, hogy mire van és mire nincsen lehetőség, tehát fel tudtak készülni a megvalósítható eredmény elfogadására.
Forrás: lifepress
