Korábban szoros kapcsolatokat ápolt Moszkvával, ezért nem látják szívesen Kijevben – jelentette ki a német köztársasági elnök tervezett ukrajnai útjának meghiúsulása után. Frank-Walter Steinmeier a lengyel elnök javaslatára együtt utazott volna a litván, a lett, az észt és a lengyel államfővel az ukrán fővárosba.
Bár Steinmeier most határozottan felszólította Putyint, hogy „vessen véget a barbárságnak” Ukrajnában, Kijevben azért még emlékeznek arra, hogy a jelenlegi államfő Merkel korábbi külügyminisztereként, még előtte pedig Schröder kancellár kabinetfőnökeként szoros energiakapcsolatokat épített ki Moszkvával, lényegében teljes német energiafüggőséget létrehozva Oroszországtól.
Steinmeier évekig igyekezett baráti kapcsolatot kialakítani Putyinnal, az SPD pedig a Moszkvával szemben a Krím elfoglalása után bevezetett uniós szankciók fokozatos enyhítését szerette volna elérni.
Az ukránok emlékeznek
A balti államok a lengyelekkel együtt kezdettől fogva fegyverekkel is segítették a katonailag megtámadott nemzetet, ráadásul a Kremllel szembeni szankciókat is ők sürgették leginkább. Berlin az utolsó pillanatig húzódozott az Északi Áramlat-2 gázvezeték leállításától (ennek Steinmeier volt az egyik motorja), az olaj- és gázembargótól, az ukránok ismételt fegyverszállítási kérelmeit „történelmi okokra” hivatkozva elutasította.
Mindez aztán nagyon gyorsan változott, de az ukrán elit számon tartja, ki hol állt a közelmúltban: Steinmeier elutasításával párhuzamosan meghívást kapott Kijevbe a fordulatot („korszakváltást”) lemenedzselő, Steinmeier kizárását „irritálónak” nevező Olaf Scholz kancellár. Andrij Melnyk, berlini ukrán nagykövet külön posztolt is arról, hogy szerinte a német elnök
Ezzel Steinmeier korábbi tevékenységére utalt, szövetségi külügyminiszterként és kancelláriaminiszterként. Több német politikus – főként az államfőt is soraik között tudó szociáldemokraták – felháborodottan, de legalábbis értetlenül álltak a kijevi döntés előtt. A szintén kormányzó Zöldek és liberálisok meg elkezdték sürgetni Scholzot, hogy lépjen az imázsvesztés ellen, tegyen még többet az ukránokért, szállítson példul nehézfegyvereket is.
A legsürgetőbben azonban az irány megszabása, a kormányzás felelősségének komolyan vétele jelent meg, nem véletlenül: Marie-Agnes Strack-Zimmermannt, a Bundestag védelmi bizottság elnökét a kancellár vezetési stílusa elődje törvényhozási ciklusára emlékezteti. Szerinte „Angela Merkel is ritkán határozta meg az irányt, inkább azt nézte, merre tart az emberek véleménye, hogy aztán a mozgalom élére álljon.”
A háború kitörése után a volt kancellár is határozottan fogalmazott („a nemzetközi jog égbekiáltó megsértése”, amely „mély törés a hidegháború utáni európai történelemben”), de most utolérte őt is az évtizedes Putyin-barátság, pontosabban érdekvezérelt konfliktuskerülés.
Zelenszkij ukrán elnök szerint 2008-ban, Bukarestben a NATO-országok az olyan politikusok, mint Merkel vagy Sarkozy Oroszországtól való „abszurd félelme” miatt utasították el országa felvételét a katonai szövetségbe. A tanácskozás előtt lényegében megígérték Kijevnek a felvételt, majd Moszkvának engedve lemondtak róla.
E „téves számítás” miatt Ukrajnában forradalom tört ki, nyolc évig háború dúlt a kelet-ukrajnai Donbaszban, most pedig „a második világháború óta a legsúlyosabb háború Európában” – mondta Zelenszkij.
– közölte a napokban az ukrán elnök.
Zelenszkijhez hasonlóan élesen vádolta meg az exkancellárt Morawiecki lengyel miniszterelnök is: „Merkel kancellár asszony, ön a háború kezdete óta hallgat. Pedig éppen Németország elmúlt tíz-tizenöt éves politikája vezetett Oroszország mai erejéhez, amely a nyersanyagok értékesítésének monopóliumán alapul” – állította Morawiecki varsói sajtótájékoztatóján.
Merkel megszólalt
Maga Merkel egészen mostanáig nem volt hajlandó nyilatkozni korábbi Oroszország-politikájáról, annak ellenére sem, hogy erre még saját pártján, a CDU-n belül is felszólították. Zelenszkij nyilatkozatára azonban reagált: rövid közleményt adott ki, amelyben kijelentette, „kitart a 2008-as bukaresti NATO-csúcstalálkozóval kapcsolatos döntései mellett”.
„A Bucsában és Ukrajna más helyein feltárt atrocitások fényében a kormány és a nemzetközi közösség minden olyan erőfeszítése, amely Ukrajna mellé áll, és amely arra irányul, hogy véget vessen Oroszország barbárságának és az Ukrajna elleni háborúnak, a volt kancellár teljes támogatását élvezi” – írja Merkel közleményében.
A négyszer megválasztott kancellár „nagy kudarca” az volt, hogy nem állította le az orosz gazdasági kapcsolatokat és energiaprojekteket a Krím 2014-es illegális annektálása után – mondta a Nyílt Társadalom Alapítvány elemzője, aki szerint Merkel végig fenntartotta az Északi Áramlat támogatását, Ukrajna és más országok, így Amerika aggodalmai ellenére is.
Ez vezetett Németország jelentős függőségéhez az orosz olajtól és gáztól, amely gazdaságának energiaellátását biztosítja. 2014-ben Németország a gázszükségletének 36%-át importálta Moszkvából, de mikor Oroszország most február 24-én megszállta Ukrajnát, már 55%-át. Ez pedig, hiába sürgeti a német külügyminiszter is az olajembargót, nehéz helyzetbe hozhatja a német gazdaságot.
Schröder még hallgat
A legélesebb támadásokat azonban Gerhard Schröder volt kancellár kapja a háború kitörése óta, mintha legalábbis csak most ébredt volna rá a német nyilvánosság, hogy a volt szocdem kancellár 2017 ősze óta az EU és az Egyesült Államok szankciós listáján szereplő legnagyobb orosz olajvállalat, a Rosznyeft elnöke, a Gazprom részvényesi bizottságának elnöke, júniustól pedig akár a Gazprom felügyelőbizottságának tagjává is választhatják.
Schröder még kormányfőként barátkozott össze Putyinnal, hivatali idejében azzal a kijelentésével keltett megdöbbenést, hogy az orosz elnök „kifogástalan demokrata”.
„Vlagyimir Putyin orosz elnök barátja, Schröder 2005-ben sietve aláírta az (Északi Áramlat gázvezetékről szóló) üzletet, napokkal korábban, mielőtt távozásra kényszerítették. Heteken belül maga kezdte el felügyelni a projekt megvalósítását, a Nord Stream AG részvényesi bizottságának élén – írta az ügyről a The Washington Post. Schröder a mai napig hallgat orosz- illetve Putyin-barátságáról, és érzékelhetően irritált, ha mindezt a szemére hányják.
Bár a rá nehezedő nyomás miatt egy LinkedIn-bejegyzésében elítélte Oroszország ukrajnai invázióját, relativizálta a felelősséget az invázióért, mondván, az oroszok és a Nyugat is követett el hibákat.
euronews
