A világ szinte valamennyi országának médiája a pár nappal ezelőtt történt véres Las Vegas-i mészárlásról beszél, melynek következtében közel 60 ember életét vesztette, és több százan megsérültek. Az eseményről készült felvételek és sokkoló képek mellett azonban sokaknak már eszébe sem jut, hogy 1890 december 29-én az Egyesült Államok hadserege az amerikai Wounded Knee-nél 150 sziú indián férfit, nőt és gyereket mészárolt le, hogy területeket biztosítsanak a telepeseik számára, és hogy megszerezzék a Black Hills-hegyen található aranyat.
Az indiánok egyik utolsó szabad törzsének, a préri Ogala-Lakota sziúknak a sorsát ismerhetjük meg a valóságra, és a történelmi személyekre, tényekre alapuló filmből 1863-tól egészen az 1890-es bukásukig.
A sziú indiánok eredetileg nem síkságokon éltek, de a fehérek észak-amerikai területfoglalásai miatt el kellett hagyniuk erdei lakhelyüket, így jutottak el a mai Dél-Dakota állam területére. Itt gyűjtögetéssel és bölényvadászattal tartották fenn magukat. A 19. század közepétől azonban szerződéseket kezdtek kötni velük (melyeket a fehér emberek rendszerint nem tartottak be) terület módosításokról az amerikai kormány képviselői, hogy újabb földterületeket biztosítsanak a telepesek számára.
Amikor tudomásukra jutott, hogy a sziúk legszentebb hegye, a Black Hills aranyat tartalmaz, a telepesek inváziót indítottak keleti irányból, de a sziúk semmiképp nem akarták a fehéreknek átadni a területet. Ennek következtében 1875-ben egy lázadás tört ki a szerződésben biztosított földjeik védelme érdekében a sziúk körében, amely végül a Little Big Horn-i csatával és a Custer tábornok vezette 7. lovasezred teljes megsemmisülésével, valamint az indiánok elsöprő győzelmével végződött.
A diadalt Ülő Bika (1831-1890), Őrült Ló (1840-1877) és Gall törzsfőnökök vezetésével aratták. Ezt azonban nem követték további sikerek. Őrült Lovat elfogták, ezért csapatai letették a fegyvert és egy „béketárgyaláson” 1877-ben az amerikaiak meggyilkolták. Az amerikai kormány pedig Ülő Bika indiánjai ellen Sherman tábornok vezetésével nagy erejű haderőt küldött, ezért 1881-ben a sziúk kénytelenek voltak fegyverszünetet kötni és Kanada területére menekülni.
A zord időjárás miatt azonban szép lassan visszatértek a kijelölt rezervátumba, maga Ülő Bika is. Földművelésre és beiskolázásra kényszerítették őket. A sivár földön sanyarú sorsuk volt, mivel semmi nem termett meg és a betegségek tizedelték népüket. A sziúk ezért fegyveres harc helyett vallási ellenállásba kezdtek (Szellem-Naptánc mozgalom) egy sámánuk, Wovoka vezetésével. A sziúk mozgalma azonban felbőszítette és nyugtalanította a fehér elöljárókat és a telepeseket. Ez vezetett az 1890-es Wounded Knee-i mészárláshoz, ahol Ülő Bika és fia, Varjúláb is életét vesztette.
Az indiánok szabadsága ezt követően végleg megszűnt az Amerikai Egyesült Államok területén, emellett jogaikat is korlátozták. Rezervátumokban kezdtek élni, cserébe a soha be nem tartott szerződésekért és kártérítésekért. Amit ellenszolgáltatásként kaptak, az a kirablásuk, meghurcolásuk és teljes kisemmizésük volt. (Eredeti szöveg: https://en.wikipedia.org/wiki/Wounded_Knee_Massacre)
Forrás: ujvilagtudat / wikipedia
