Somlay Artúr egyike volt a modern kori magyar színjátszás legnagyobbjainak, aki elhagyva a korábbi idők deklamáló stílusát, a hétköznapi beszédstílusra emlékeztető dikcióval is képes volt az emelkedettségre, ha a szerep megkívánta.
Alakításait drámai erő, sodró szenvedély, elmélyült jellemábrázolás tette emlékezetessé. Egyaránt kiváló volt magyar és külföldi, klasszikus és modern szerepekben, egyénisége betöltötte a színpadot. Már az ezerkilencszázhúszas években komoly rangot vívott ki magának a hivatásában, annak ellenére, hogy heves természete miatt akadtak botrányai is. Idővel megtanulta fegyelmezni magát, ezért két évtizedes vígszínházi tagsága alatt akadtak konfliktusai „csintalanabb” kollégájával, a másik színészóriással, Csortos Gyulával. Végül megbékéltek. Somlay Artúr színészi alakításainak elismeréseként a második világháborút követő években kapta a legnagyobb hivatalos elismeréseket, a kommunisták az ő személyével is igyekeztek hitelesíteni hazug rendszerüket. Somlay Artúr látszólag ezt a szerepet is vállalta egy ideig, aztán meggondolta magát. Magatartásának alapvető vonása a nyíltság és az igazságkeresés volt. A Rákosi-korban, a kitelepítések kezdetekor a Színházművészeti Szövetség elnökeként számos nehéz helyzetbe került kollégájáért kiállt. Ez nem tetszett a nagy hatalmú kultúrpolitikusnak, Révai Józsefnek, aki előbb arra intette, hogy hagyjon fel a „nép ellenségeinek” támogatásával, végül már szóba sem állt vele. Somlay Artúr, miután szembesült a ténnyel, hogy semmit sem tehet azokért, akiket a rezsim szenvedésre ítélt, végzett magával. Öngyilkosságát a kommunisták évtizedekig titokban tartották.
Nagy titok ez
Nézd meg ezt az (egyetlen) képet, amit itt adok közlésre. Ez Antonius. Így nézett ki az Anyám. Nagyon hasonlítok rá – arcban, alakban, lélekben. Finom asszony volt. Érzékeny lélek és sok-sok gyermek anyja. Legfőképpen ebben hasonlítok rá. (…) Édes! Honnan jött? Az olasz föld legszebb, legforróbb tájairól, ahol szépanyja szítta tejébe a művészeteket, hogy drága anyám mellén keresztül nekem juttassa mint örökséget. Én is szültem, szültem, szültem, mint az Anyám. A színpadra tett szerepek az én gyermekeim…
Somlay Artúr szeretett írni. Fenti sorai korabeli lap számára készült cikkének kéziratából származnak. A cikk ott lapult egy ládában sok egyéb emlékkel együtt, melyeket Demeter Imre kapott meg Somlay örököseitől, hogy azok is segíthessék az újságíró, színikritikus Demetert a színművészről készülő portrékötetének megírásában
Az említett ládát – mint az az 1972-ben megjelent portrékötetből kiderül – Somlay Artúr édesanyja hozta magával a Velence és Trieszt közötti olasz városkából, Pordenonéból, amikor Magyarországra érkezett, hogy férjhez menjen Somlay Artúr majdani édesapjához.
Az azonban nem derül ki a portrékötetből, ahogy Somlay Artúr fellelhető sajtómegszólalásaiból sem, hogy a színész édesanyjának szépanyja miként és mely művészeteket szítta a tejébe.
Demeter Imre említi könyvében: Somlay Artúr interjút leginkább csak írásban adott; a szerkesztőségektől korrektúrát kért, ellenőrizve, hogy mondandója szöveghűen jelenik-e meg.
NYILVÁNOSSÁGNAK SZÁNT MEGSZÓLALÁSAIBAN INKÁBB ÍRÓI ATTITŰD JELLEMEZTE, MINTSEM SZÍNÉSZI.
Nincs közöttük egy olyan sem, amelyben egyszerű mondatokban csevegne el az őt kérdező újságíróval, sorolva: ekkor születtem, ide jártam iskolába, így élt közben a családom, anyám szépanyja ebben a művészeti ágban volt kiváló, s én pedig ezért és ezért mentem a pályára.
Somlay Artúr úgy adott tájékoztatást szakmai és magánéletének leghétköznapibb eseményeiről is, hogy mindazok metaforák, allegóriák, metonímiák és egyéb irodalmi eszközök alkalmazásával idéződtek fel, s maradnak olykor megfejthetetlenek. Miközben már életében irodalmi alakká formálta magát.
Fent idézett részlet például a következő gondolattal végződik:
Ne haragudjon rám senki, ha bármilyen vagyok is, ha olyan vagyok, mint vajúdó Anyám. Ordítok, mert fájdalommal szülöm szépséges gyermekeimet. (…) És hogy hány lelkem van?! Annyi, mint ahány ember van. Minden ember bennem lakik! Nagy titok ez. Én tudom csak, hogy mekkora. Nézd meg ezt a képet! Nézz a szemébe, és meglátod, hogy Antonius-koromban azt kerestem. A művészetet…
Ez esetben persze könnyen kódolható, amit a színész írói hévvel elemel a földtől.
Somlay Artúr inkább anyás gyerek volt, s a hivatásra találásában az öröklés szempontjából inkább az anyai génekben érzett ösztökélő erőt.
S KIDERÜL PERSZE AZ IS: HIVATÁSÁT ÉPPEN ÚGY IMÁDTA, MINT AZ ÉDESANYJÁT. VALAMINT AZ SEM MARADT TITOKBAN: NEM VOLT HÍJÁN AZ ÖNBIZALOMNAK.
Basszusával kontrázott, gitárját pengette
Somlay (Schneider) Artúr 1883. február 28-án született Budapesten. Édesapja id. Schneider Artúr, vasúti tisztviselő volt. Édesanyja családneve a lexikonok szerint Obkracsil (Apkracil). Demeter Imre – aki Somlay Artúr második feleségétől és a színész ifjabbik leányától is kaphatott ez ügyben információkat – úgy említi: di Garcco. Keresztneve minden forrás szerint Emília volt. A család Újpesten élt.
Emília valóban sok gyermeknek volt az édesanyja: a legidősebb Artúrnak öt testvére született, sorrendben Elemér, Emma, Lehel, Ida és Attila.
Somlay Artúr gyermekkoráról a színész Demeter könyvében közreadott, irodalmi stílben megfogalmazott életrajzának dekódolása adhat némi képet.
Kiderül belőle, hogy
HÉTÉVES KORÁIG MEG NEM NEVEZETT BETEGSÉG GYÖTÖRTE, AMELY MIATT MÉG AZ ÚJPESTI OTTHONUK ELŐTT ELTERÜLŐ KERTBE SEM MEHETETT KI.
A gyakori láz miatt gyakran élt át félelemmé erősödő szorongást, amikor az esti mécsvilágban még a bútorok is ijesztő alakzatot öltöttek.
„Gondfejű” apja – Somlay Artúr kifejezése – és imádott édesanyja mellett gyermekkorának volt még néhány fontos szereplője. A már az anyját is dajkáló öreg dajkája. A törpe növésű nyugalmazott tanító, a gyermek Somlay Artúr nevelője, Freila bácsi. Az Anna nevű cseléd. A százéves apai ági nagyapa.
Somlay Artúr elemista korára felépült a betegségből. A tanintézetben emlékei szerint csak kitűnő érdemjegyekre emlékszik, ugyanakkor arra is, hogy tanárai pálcával verték, mely verés okait sosem értette.
Kiskamaszként hamar megnyúlt, sokat jártak társaival a Ligetbe.
ÖRÖK EMLÉK TEXAS JACK, A LOVAS CÉLLÖVŐ, ÉS AZ ÁLLÍTÓLAG AZ ÁLLATKERTBEN – VÉLHETŐLEG EGY OTT ELŐADOTT PRODUKCIÓ KERETÉBEN – FELLELHETŐ RÉZBŐRŰEK CSAPATA.
Az elemista Artúr a szüleivel, testvéreivel főként kirándulni járt, még a százéves nagyapa is velük tartott. Forró nyárban a rákospalotai erdőn keresztül mentek el a megyeri csárdáig, ahol alkonyatig strandoltak a folyóparton. Őszi időben vitték Artúr flóbertpuskáját is, amellyel varjakra lődöztek.
Szépek voltak a hófehér telek, a karácsonyok a gazdag ajándékokkal, Artúr kapott „perzsián” sapkát, rámás csizmát. Ragyogtak az arcok, illatozott a bejgli. A gyerekek édesanyja énekelt is az ünnepen, édesapjuk mély basszusával kontrázott, miközben gitárját pengette.
Prédikál a fáknak, a világnak
A gyerekek egy éjjel lármára ébrednek.
Százéves nagyapjuk köhögve, hörögve kéri számon édesanyjukat: „Miként merte elajándékozni minden pénzét?! Anyjuk apjuknak ad választ: „Mondtam, hogy ne állj jót senkiért, most itt van!” Apjuk a maga fejét ütlegeli öklével: „A gazember, a gazember.”
MIUTÁN A GYEREKEK ÉDESANYJA KIFIZETTE AZ APJUK ÁLTAL VÁLLALT KEZESSÉGGEL JÁRÓ, UGYANAKKOR NEM VÁRT KÖTELEZETTSÉGEKET EGY MEGBÍZHATATLAN ADÓS UTÁN, A CSALÁD ANYAGILAG MEGROPPAN.
A gyerekek hónap végén gyakran járják végig ijedt szemű édesanyjukkal a boltosokat, hogy látványuk lágyítsa azok szívét, s hosszabbítsák a hitelt.
Apjuk pluszmunkákat vállal, iratcsomókat hoz haza a hivatalból, azokkal bíbelődnek feleségével hajnalig. Somlay Artúr édesapja akkoriban hetek alatt megőszül.
Artúr tizenkét éves öccse egy nap kereket old otthonról. Egy évig semmi hírt nem kapnak róla. Akkor levél érkezik Bombayből:Kedves anyám, ne aggódj miattam. Itt dühöng a pestis. Csókol fiad, Elemér.A hajósinasnak állt fiú ajándékokat is küld: selyemsálakat az édesanyjának és lánytestvéreinek.
Az ifjú Somlay Artúrt nem múló lázas izgalom fogja el. Heti rendszerességgel szökik meg maga is otthonról. A környékbeli erdőket, mezőket járja. Átússza a Dunát, visszaúszik.
TENGEREKRŐL, TÁVOLI VIDÉKEKRŐL, VÁROSOKRÓL ÁBRÁNDOZIK. ISKOLAI EREDMÉNYE LEROMLIK. ADDIG ÚGY KÉPZELTE: VEGYÉSZ LESZ, MÉRNÖK, ÜGYVÉD VAGY ORVOS. MOST ÚGY ÉRZI: MINDEBBŐL ÚGYSEM LESZ SEMMI.
Akkoriban hal meg a nagyapja, és a nevelője, Freila bácsi is. Anna cseléd pedig továbbállt.
Elérkezik konfirmációjának ideje. Megbűvöli a pap prédikációja; a szavak, a szónokló gesztusai is erős hatásúak. Visszaemlékezésében úgy fogalmaz:Mindenem figyel és hallgat. (…) Tetszik, leköt, izgat, fölemel, és minden megül bennem; az értelem, a forma, a zene.
MAGA IS PRÉDIKÁLNI KEZD. AZ ERDŐBEN A FÁKNAK, DUNÁT ÁTÚSZVA, BUDAI HEGYEKRE FELHÁGVA KITÁRT KAROKKAL A VILÁGNAK.
Prédikáció után Buda vagy Pest környéki falvakban kóborol. Figyeli az apró parasztházak lakóit, a kastélyból kilovagló grófot. Hazafelé utóbbit utánozza, peckesen lépdel.
OLYKOR VONATRA ÜL, VIDÉKRE MEGY, VÁSÁROKBAN NÉZEGETI A PORTÉKÁT. MÍMELI, HOGY KOMOLY VEVŐ. TIZENÖT ÉVES.
Édesanyja megbetegszik a nyáron. Artúr nem megy sehova. Anyját ápolja, süt, főz, kiméri a gyógyszert. Amikor édesapja délután hazatér, a férfi alszik két órát, nekiül a munkának, olykor felkel mellőle, igyekszik segíteni a fiának, az hárítja.
Őszre felépül az asszony. Artúr már a középiskola padját koptatja, a másodikat kezdi.
Jegyei elégségesek. Vaskó, a vegytantanár a múlt tanév végén azt is csak úgy adta meg, hogy előbb megeskette Artúrt: nem lesz vegyész.
Maga legyen színész!
Egy őszi iskolai ünnepélyen szavalatot bíznak rá.
Felhő alakjában lelkem átöltözik, / Úgy szál a hon fölött nyugattól keletig.Petőfi Sándor A magyar ifjakhoz című versét mondja.
Érzékeli a rászegeződő szempárokban tükröződő meglepetést. Majd a bámulatot. Felvillan előtte a prédikáló pap képe.
MEGRÉSZEGÍTI SAJÁT HANGJA, SZÓSZÉKKÉ VÁLIK AZ ISKOLAI DOBOGÓ.
A végén tapsolják, éljenzik. Tanárok veszik körül. A kipirult arcú Vaskóból is árad az elégedettség, a szeretet. Képessy, aki a magyart tanítja, egyszer csak azt mondja:Maga legyen színész!Somlay Artúr meghökken. Képessy megismétli:Igen, igen. Maga legyen színész!Somlay Artúr jóformán azt sem tudja még, hogy mi az a színjátszás.
AZNAP ESTE ELMEGY ÉS MEGNÉZ EGY OPERETTET. NEM TETSZIK NEKI, ÉRZI, ILYESMIT NEM TUDNA MŰVELNI.
Vasárnap délután újra próbát tesz. Emlékei szerint a Nemzeti Színházban nézte meg Móricz Zsigmond Sári bíróját, a bíróné szerepében Blaha Lujzával.
/Somlay Artúr talán az 1897-ben bemutatott A gyimesi vadvirág főszerepében láthatta Blaha Lujzát, nem pedig az 1909-ben színre került Sári bíróban. A visszaemlékezésben tévedhetett is, de a későbbiek tükrében azt sem lehet kizárni, hogy szándékolt, írói indíttatású „változtatásról” van szó. Sz. Á./
Blaha Lujza játéka és a csapatként is jól működő társulat mindenesetre elkápráztatja.
A NYÁR ÉRKEZTÉVEL TOVÁBBRA IS ELSZÖKDÖS OTTHONRÓL. MÁR NEM KÉPZETEK HAJTJÁK. VÁNDOR TÁRSULATOKHOZ CSAPÓDIK, NEM TÉR HAZA ESTÉRE.
Apját többször is felkutatja, hazakönyörgi, rángatja.
De nem korlátolt ember a vasúti tisztviselő, tudja, mikor elég a szigorból. Vannak kapcsolatai, akiknek van tanácsa ilyen esetekre. Somlay Artúr 1898 és 1900 között a Vígszínház színiiskolájának lesz a növendéke.
Stílusok
Somlay Artúr színiiskolai tanulmányai idején a Vígszínházat Ditrói Mór igazgatja.
A teátrum stúdiumának hallgatóit olyan elvek szerint képzik a hivatásra, amelyek egybecsengenek mindazzal, amit a direktor gondol a színészetről.
Utódja, Jób Dániel úgy vélte:DITRÓI MÓR MUNKÁSSÁGÁVAL KEZDŐDÖTT EL A MODERN MAGYAR SZÍNHÁZ KORSZAKA.
A Nyugat című folyóiratot alapító Ignotus pedig azt írta róla, hogy ő a „magyar Sztanyiszlavszkij”, aki „azt cselekedte meg Magyarországon, amit Sztanyiszlavszkij Moszkvában – s ezt már Sztanyiszlavszkij előtt.”
Mindemellett már Ditrói feltűnése előtt is voltak színészek, akik az akkoriban nem csupán elfogadott, de klasszikus darabok esetében elvárt deklamáló stílus ellenében igyekeztek – engedve kottázhatatlan tehetségük késztetésének – megtalálni azt a „középhangot”, amely közelebb hozza a színpadi beszédet a hétköznapok artikulációjához.
Ám nem teremtettek iskolát, s ugyanakkor még a polgári darabokra – tehát nem történelmi témákra építő klasszikusokra – koncentráló Vígszínház előadásainak hangvételében is érzékelhető volt a patetikus, deklamáló hajlam. Ráadásul a Vígszínházban – ahogy másutt is – a színészek a próbákon még a kabátjukat sem nagyon vették le.
A PRÓBÁKAT NEM GONDOLTÁK TÖBBNEK, MINT OLYAN LEHETŐSÉGNEK, AMELY SORÁN RÖGZÍTIK A FŐBB MOZGÁSIRÁNYOKAT – MIKÖZBEN LEGINKÁBB AZ JÁRT A FEJÜKBEN, HOGY MELY FOGÁSOKBÓL ÁLLJON A KÖZELGŐ EBÉD MENÜSORA.
Somlay Artúr a kilencszáznegyvenes években fogalmazta meg Ditróiról a következőket:Ditrói Mór volt az első, aki leparancsolta a színészről a vastag télikabátot, a botot, amellyel minduntalan a padlót döfködte, s ő volt az, aki rákényszerítette a színészt, hogy a délelőtti próbán árulja el: hogyan és mit fog csinálni majd este a színpadon! Ő volt az, aki már délelőtt – esti játékra fogta a színészt! Addig a színészek egymástól elfordulva, öncélúan, játékkal, összhanggal mit sem törődve deklamáltak – Ditrói hangolt össze először együttest.
A színészek közül azonban Somlay Artúr Újházi Edét tartotta mesterének, aki egyike – talán legjelentősebbje – volt azoknak a színészeknek, akik már a deklamáló színjátszás korszakában is ragaszkodtak a puritánabb színpadi stílushoz.
Borsodban apa lesz
Somlay Artúr egykori írásában idézi fel:A Vígszínház iskolájának elvégzése után egy gazdag, nagy ország sok-sok színháza hívott engem, a fiatal színészt, akiben eleven, nagy lánggal égett a vágy: lenni valamivé.Konkrét teátrumokat nem említ, ám nosztalgiával idézi fel, hogy miként járta olykor truppokba szerveződő színészekkel az ország kisebb-nagyobb helyiségeit, nem egyszer a maguk ácsolta színpadon színre lépve.
1902-ben Pozsonyban állomásoznak, amikor addigi – sehol fel nem sorolt – teljesítménye alapján felveszi tagjai közé a színészegyesület.
1904-BEN KOMOLY LEHETŐSÉGET KAP, AMIKOR LESZERZŐDTETI A KOLOZSVÁRI NEMZETI SZÍNHÁZ, MELYET A DITRÓI MÓR ÖRÖKÉBE LÉPETT MEGYERI DEZSŐ IGAZGAT.
(Valójában 1896-ban vette át a teátrumot Ditróitól, majd 1900-ban Janovics Jenő kapta meg a posztot, de 1901-ben ismét Megyeri lett a kolozsvári színház vezetője. Sz. Á.)
Somlay Artúr főszerepek sorát játssza. Megkedveli a várost, a város publikuma pedig az ifjú színészt. Híre Pestig elhallatszik.
1905-BEN LESZERZŐDTETI A VÍGSZÍNHÁZ. OTT AZONBAN KIDERÜL: NEM AZ ELSŐ VONALBA SZÁNJÁK.
Somlay Artúr elvétve nyilatkozott magánéletéről. Annyi tudható: a szerepeket tekintve szellősre sikerült vígszínházi évad idején vette feleségül Laszloszki Júliát 1905. május 7-én. /A feleség személyéről egyéb adat fellelhetetlen a lexikonokban. Sz. Á./
Gyermekük, Somlay Júlia már Miskolcon születik 1906. január 18-án. Édesapja saját akaratából pártolt át a Vígszínháztól az ottani teátrum társulatához. A borsodi városban az ifjú apa ismét egymás után kapja a főszerepeket, ahogy azt Kolozsváron is „megszokta.”
Az elmaradt főbelövés
1907-ben ajánlatot kap a Beöthy László vezette budapesti Magyar Színháztól, melynek 1905 és 1906 között egykori kolozsvári direktora, Megyeri Dezső volt a főrendezője – talán ő állt jót Somlayért.
Somlay Artúr 1907. október 23-án mutatkozik be a budapesti közönség előtt Oscar Wilde Dorian Gray arcképe című regényének dramatizált változatában.
SOMLAY ARTÚR MÁR A SZÍNRE LÉPÉSE ELŐTT OLYAT NYÚJT A PUBLIKUMNAK, AMELYET AZ ELADDIG NEM TAPASZTALT. S AMELY TÖRTÉNÉS EGYIK FŐ ÉPÍTŐKÖVE LESZ MINDANNAK, AMIÉRT A SZÍNÉSZ HAMAROSAN MEGKAPJA AZ ÁRGYÉLUSBÓL LERÖVIDÍTETT ÁRGYÉL BECENEVET.
Amely jelzőként ördöngös, minden akadályt leküzdő személyt jelent. Becenévként pedig sosem volt Somlay Artúr ellenére.
Akkoriban az esti bemutatót megelőzte a sajtó képviselőinek megtartott délelőtti főpróba. A Dorian Gray arcképe főpróbáján azonban, miután felemelkedik a függöny, a publikum a színpad közepén álldogáló direktorral, Beöthy Lászlóval találja magát szembe. Beöthy mosolyogva biccent, majd bejelenti: a címszereplő, Somlay Artúr levelét fogja felolvasni. A levélben a színész elnézést kér a főpróba közönségétől, egyben tájékoztatja őket, hogy képtelennek érzi magát a szerep egy napon történő kétszeri eljátszására.
HOZZÁTESZI, HOGY Ő ERRE A SZEREPRE MINDENÉT FÖLTESZI, ÉS HA A BEMUTATÓN MEGBUKIK, ÚGY FŐBE LÖVI MAGÁT.
A sajtó képviselői zúgolódni kezdtek, ígérték, ha rajtuk múlik, akkor biztosan nem lesz hosszú életű az egzaltált, ismeretlen fiatal színész.
SOMLAY ARTÚR ELŐRE MEGFOGALMAZOTT VÉLEMÉNYÜK ISMERETÉBEN LÉP SZÍNPADRA AZ ESTI BEMUTATÓN.
A Pesti Napló október 24-i számában az elmaradt főpróbáról is beszámol, de recenzense azt sem titkolja: Somlay játéka „forró sikert” aratott.Somlay Artúr a közönség szeme láttára a játékával döntötte el azt a vitát, amely a körül forog: át kell-e éreznie a színésznek azt, amit játszik, vagy nem. Somlay kétségtelenül átérezte Dorian Gray szörnyű érzéseit.(…) Szinte önkívületben játszotta, toporzékolta és őrjöngte végig azt a szcénát, amikor Dorian leszúrja festő barátját. Nem ellenőrizhette többé magát, se hangját, se mozdulatain nem volt képes uralkodni. (…) E felvonás után – mint mondják – a színész ájultan vágódott végig a kulisszák mögött. És úgy kellett fellocsolni. És a közönség csodálatosképpen melléje állott. A felvonás után tizenötször szólították a lámpák elé.
A Dorian Gray igazi színészi áttörés Somlay Artúr pályája szempontjából – még úgy is, hogy az évad további bemutatói csak közepes sikert hoznak.
Egy alkalommal Beöthy László a darabválasztásai kapcsán megemlíti: fontos szempont számára, hogy rengeteg embert kell eltartania.
SOMLAY ARTÚR FELEL RÁ: NEM AZ IGAZGATÓ TARTJA EL A SZEMÉLYZETÉT, HANEM A SZEMÉLYZET A DIREKTOR URAT.
Somlay Artúr 1908. január 20-án levelet ír Somló Sándornak, a Nemzeti Színház akkori igazgatójának. Tájékoztatja, hogy mivel a Magyar Színház rendszerint művészileg értékelhetetlen darabokat tűz műsorára, kilépett a társulattól.EGYBEN A NEMZETI SZÍNHÁZ DIREKTORÁNAK FIGYELMÉBE AJÁNLJA MAGÁT.
Fizetési igényét a magyar színházi kontraktusa alapján határozza meg: az első évben 4400, a másodikban 5000, a harmadikban 6000 korona.
A mutáció, sugdolódzók
Egy évvel később, 1909. február 5-én áll először a Nemzeti Színház színpadára, Ibsen A vadkacsa című darabjának Relling doktoraként. A szerep és a modern színjátszást képviselő Somlay találkozása harmonikus.
Sokat ígérő lehetőség az ugyancsak a korszerű színház mellett hitet tett Hevesi Sándor rendezésében színre kerülő Shakespeare-darab, az Antonius és Cleopátra Antoniusa.
AZ ELŐADÁS AZONBAN KÜLÖNÖS MUTÁCIÓ LESZ.
Ignotus aléltan ír a Cleopátrát alakító Márkus Emíliáról,aki annak fogta fel Cleopátrát ami, nemesen dekadens hisztérikának, a világ ocsmányságával összeütköző fejedelmi teremtésnek.Ugyanakkor a publicista úgy vélte:Ehhez a Cleopátrához képest nem volt elég szerencsés választás Somlayra bízni Antonius szerepét. Nehogy félreértessem: Somlay igazi színész, és nagy lehetőségek állnak fejlődése, becsvágya előtt. Lehet, bár nem hiszem, hogy úgy is meg lehet játszani Antoniust, mint ő játssza – azzal a bizonyos berlini kispolgári realizmussal, mely a legmélyebb pszichológiát is bele tudja lehelni abba a hangba, aminővel nálunk a házmester utasítja a szenes embert a hátulsó lépcsőre.Más kritikusok is felhúzták az orrukat: verses darabot nem lehet stilizálás nélkül játszani. Pedig, ahogy megint más kritikusok megállapították – dicsérve egyben Somlay hiteles, realisztikus játékát – valójában arról volt szó:
NEM LEHET EGY MŰVET EGYSZERRE KÉTFAJTA STÍLUSBAN JÁTSZANI.
A stílusvitáról Somlay egy újabb botránya tereli el a figyelmet.
1909. április 30-án tartják Balázs Béla Dr. Szélpál Margit című darabjának főpróbáját, a műben Somlay alakítja Beleznay Györgyöt. Amikor a közönség egy része ismételten megzavarja a játékot fojtott sugdolódzásával, Somlay Artúr hirtelen a nézőtér felé fordul, és rászól a közönségre:Csendet kérek! Így már játszottam a Jardin de Paris-ban, de itt csendet kérek!/Somlay Artúr még a Magyar Színház tagjaként valóban vállalt fellépéseket mulatókban is, az említett mellett a Bonbonier Kabaréban is, ahol elsőként szavalta el Magyarországon Ady Endre egyik versét – mely költővel erdélyi évada alatt került barátságba. A szavalatot persze megelőzte egy tréfás jelenet. Sz. Á./
A KÖZÖNSÉGET LEDORONGOLÓ SOMLAY ÉPPÚGY FELBŐSZÍTI A KÖZÉLET JÓ NÉHÁNY JELESÉT, MINT AHOGY AKKOR BŐSZÍTETTE FEL, AMIKOR „ELBLICCELTE” A DORIAN GRAY FŐPRÓBÁJÁT.
A sajtó fel is idézi a korábbi esetet, nem említve az azt követő sikert. A Nemzeti Színházat is támadják a történtek miatt. Az igazgató, Somló Sándor azonban tudja, kit szerződtetett, és elnézi az újabb botrányt. Sőt, amikor az 1909 decemberében bemutatott Sári bíró címszereplőjét, Újházi Edét elüti egy fiáker, Somló megfogadja az ágyhoz kötött Újházi javaslatát, és Somlay Artúrnak adja át a szerepet.
Újházi felépülése után megnézi ifjú kollégáját, és nem is áll vissza a darabba.
A SZÁZAS SZÉRIÁT MEGÉLŐ PRODUKCIÓBAN A HUSZONHAT ÉVES SOMLAY ARTÚR ALAKÍTJA KILENCVENNYOLC ALKALOMMAL MINAPI MÚZSÁJA, AZ AKKOR ÖTVENKILENC ÉVES BLAHA LUJZA PARTNERÉT.
Érthető esendőség, hogy utóbb úgy emlékezett: ennek a darabnak egy korábbi színre vitelében látott először olyat Blaha előadásában, ami őt magát is a pályára vitte.
Az iszony üvöltő tombolása
Egykori kritikák szerint Sári bíró szerepében Somlay Artúr Újházi Ede nyomdokain haladt, nem törekedett egyediségre.
Ugyanakkor folyamatosan a hivatásán töpreng. Akkoriban esik meg, hogy lányával és feleségével Capri szigetére utazik. Családja kapcsán annyit említ vonatkozó írásában:
FELESÉGE RENDKÍVÜL TARTOTT A „ROSSZ HÍRŰ” OLASZOKTÓL, A SZÍNÉSZ PEDIG ARRA BIZTATTA PÁRÉVES KISLÁNYÁT, IJESSZÉK MEG VALAMIKÉPPEN AZ ÉDESANYJÁT, ÖTLETEKET IS ADOTT, DE AZOKAT MÉG A GYERMEK IS TÚL RÉMISZTŐNEK TALÁLTA.
A továbbiakban arról ír, hogy mely gátak tartották vissza attól, hogy találkozzon az ugyancsak Caprin időző Gorkijjal, azt is elbeszélve, hogy miként hatott színházi gondolkodására az író puszta közelsége.
Somlay Artúr a Nemzeti Színházban eltöltött tíz éve alatt közel száz szerepet játszik el. Parasztokat és papokat, nincsteleneket és nagypolgárokat, történelmi drámák keménykötésű hőseit.
A KRITIKÁK ÁLTALÁBAN ELISMERŐEK, UGYANAKKOR SZŰKSZAVÚAK.
A legnagyobb sikerét az ugyancsak 1909-ben bemutatott Heyermans-darab, A remény Barendjeként aratja. A kritikák a legnagyobb elismeréssel szólnak alakításáról: a hajóskapitány által megvezetett bárgyú kamaszról,
AKI TENGERISZONYA MIATT KÉPTELEN BETARTANI A MUNKASZERZŐDÉSBEN TETT VÁLLALÁSÁT.
Somlay megmutatta az iszony üvöltő tombolását, majd elomló tehetetlenségét, s mikor csendőrök jöttek érte a szerződésszegés miatt, akkor a félelem sikolyai buktak ki belőle, a szinte állattá alázott emberből kiszakadó artikulálatlan hangok, görcsök, mozdulatok egész sora.Hamarosan megtapasztalja, nem egyszer szóvá is teszi: a Nemzeti Színházhoz szegődve maga is csapdahelyzetbe került. Három igazgatót szolgál ki, mindből hiányzik valami. A finom tollú, drámákat jegyző, színházzal átitatott Somló Sándorból a társulatban egyensúlyt teremteni képes erély. Az őt váltó erélyes színész-rendező Tóth Imréből a lelkesítő nagy koncepció. A harmadikból, a koncepciózus Ambrus Zoltánból a színházi élet gyakorlati ismerete.
Somlay Artúrnak más is okod ad a belső vívódásra.
A NEMZETI SZÍNHÁZ TAGJAKÉNT ÉLI ÁT AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚT, A KOMMÜN VÖRÖS TERRORJÁT, A MEGTORLÁS SZÉLSŐSÉGEIT.
Így írt erről évekkel később:A Nemzeti Színháznak sok halottja, sok rokkantja volt: Nagyszerű férfiak, nagyszerű nők, akikre mély fájdalommal gondolok ma is. Akkor szinte elviselhetetlen kín volt látnom a romlást és a pusztulást. Ez az első vesztett, nagy háború, és azok az egymásra törő forradalmak nagy mértékben ingatták meg az emberbe vetett hitemet, de még inkább fájt látnom a megmaradt nemzeti színházi tagok színeváltozását, amit közvetlen közelről kellett végignéznem.
Somlay Artúr 1920 májusában betegségre hivatkozva – a gyomrával vannak komoly problémái – szabadságot kér a Nemzeti Színházban, majd két évet külföldön tölt családjával.
Elbóklászik a fénycsóva
Berlin, München, Párizs, Róma, Firenze voltak azok a városok, ahol az élet szépségeit megláttam, ahol visszaálmodhattam magamat az emberiség életörömének korszakába, ahonnan a benyomások átformáló erejének következtében gyógyultan tértem vissza Magyarországra-írta Somlay Artúr.
Ami az utazást illeti: költségeit részben a filmekből szerzett jövedelmei biztosították.
A kilencszáztízes években némafilmekben kezdték foglalkoztatni, s később a hangosfilm sem jelentett számára kihívást.
Ugyanakkor utazását rövidebbre tervezte. Az 1920-as őszi évadban levélben jelezte Ambrus Zoltánnak, a Nemzeti akkor hivatalba került igazgatójának:
VISSZATÉRNE – MEGFELELŐ SZEREPEK BIZTOSÍTÁSÁVAL, ÉS TISZTES ILLETMÉNY FEJÉBEN.
Ambrus elismerve a színész egyedülálló képességeit, sajnálkozva tájékoztatja, hogy semmit nem ígérhet, hozzátéve:Remélem, ha számot vet a jövő minden lehetőségével, nélkülem is megtalálja az Önre nézve legelőnyösebb megoldást.Somlay Berlinben kapta meg Ambrus levelét, s utóbb ellátta a maga jegyzetével. Egyebek között ezt írta:Megalkuvó, folyton alkuvó ember. Tart valamire, de nem meri megbántani azokat, akiket semmire sem becsül. Na, rendben. Azt hiszem, itt maradok.
A berlini filmesek kapnak a lehetőségen, TÖBB FILMBEN IS FŐSZEREPPEL KÍNÁLJÁK MEG A NÉMETÜL KIVÁLÓAN BESZÉLŐ, IDEGEN NYELVEN IS TÖKÉLETES JÁTÉKRA KÉPES KARIZMATIKUS SZÍNÉSZT. (A VASÚTKIRÁLY, AZ ELLOPOTT MILLIÓS RECEPT, STB.) KÜLHONI TARTÓZKODÁSA ALATT MAGA IS MEGÍR KÉT FORGATÓKÖNYVET. (A MONTE CARLO-I KALANDORNŐ, A SZFINX REJTÉLYE.)
Somlay Artúr csak 1923 szeptemberében áll újra magyar színpadra, Beöthy László Magyar Színházában. Jánost játssza Molnár Ferenc Vörös malom című darabjában.
Az egyik jelenetben hosszú, meredek lépcsősoron kell lejönnie. A tériszonnyal küzdő színész már a próbákon többször, szép szóval kéri a meglehetősen figyelmetlen fővilágosítót: lejövetele alatt mindenképpen ügyeljen a fényekre.
AZ EGYIK ELŐADÁS KÖZBEN AZONBAN, AMIKOR ISMÉT „ELBÓKLÁSZIK” A FÉNYCSÓVA, SOMLAY ARTÚR KIS HÍJÁN A MÉLYBE ZUHAN.
A szünet után, miután felemelkedik a függöny, Beöthy László áll a színpadon, és bejelenti: Somlay Artúr rosszulléte miatt Dávid Mihály veszi át a szerepét, a darab vele folytatódik.
SOMLAY ARTÚR NEM LETT ROSSZUL, A SZÜNETBEN FELPOFOZTA A FŐVILÁGOSÍTÓT, MAJD AZ ELŐADÁST OTTHAGYVA KIMENT A MARGITSZIGETRE, SÉTÁLT EGYET, MAJD VISSZAVONULT A NAGYSZÁLLÓBAN BÉRELT SZOBÁJÁBA.
/Családja megszokhatta alkalmi távolléteit. Somlay írja emlékidézései között, hogy azok közé tartozik, akik csak vacsora felé, vagy még annál is később gondolnak arra, hogy haza is kellene menniük valamikor. Sz. Á./
Beöthy ezúttal is megbocsát, de Somlay mégsem vállal több fellépést a színházában. A direktor akkor bevonatja a színész működési engedélyét, aki így csak irodalmi esteken léphet fel.EGY IDEIG SZÉP ERNŐ ÉS EGY ÉNEKES KÍSÉRETÉBEN JÁRJA AZ ORSZÁGOT. MAJD VISSZAMEGY BERLINBE FILMEZNI.
A világ legjobb Hamletje
Somlay Artúr 1924-ben tér haza ismét. Kérelmezi, visszakapja fellépési engedélyét. A Renaissance Színházban az ő javaslatára adják elő Strindberg Haláltánc című drámáját, Edgar kapitányt alakítja.
Egyik elemzője, Benedek András szerint a darabkísérteties vízió a földi pokolról, iszonyatos írás, amely az emberi aljasság és gonoszság legmélyebb bugyraiba világít bele.(…) Strindberg három rosszul sikerült házassága minden nőgyűlöletét belesűrítette. Egy komor, börtönszerű lakás falai között bemutatva a mindenkori férfi örök küzdelmét a mindenkori nővel.
A színmű Somlay javaslatára kerül színre, aki azzal „biztatja” kollégáit:A darab Európa minden fővárosában megbukott.
BUDAPESTEN MEGTÖRIK A SOROZAT.
Relle Pál írja Somlay Edgarjáról: Az utóbbi éveknek talán legmonumentálisabb ajándéka.Csathó Kálmán szerint:Megdöbbentő volt, megrázó és hátborzongató. És felejthetetlenül nagyszerű.Kosztolányi Dezső úgy fogalmazott:Ez az írói munkával egyenrangú alkotása itthon és külföldön a legnagyobb színészek közé emeli őt, s a bírálat, amelynek feladata a higgadt értékelés, ezúttal szívesen feledkezik meg a köteles tartózkodástól, és e sorokon át hálás megindult üdvözletét küldi neki!
A kilencszázhúszas évekhez kapcsolódik Somlay Artúr pályafutásának egy másik színháztörténeti jelentőségű alakítása is. Ugyancsak a Renaissance Színházban mutatják be 1925 novemberében Shakespeare Hamletjét, melynek Somlay játssza a címszerepét, egyben rendezi is. Somlay Artúr felfogásában Hamlet nem egy „degenerált, csenevész” figura, hanem „erős, megfontolt, intelligens férfi, akit meggyőződései tartanak vissza attól, hogy embert öljön.”
A közönség a bemutatón ünnepel, a kritika megosztott. A komoly olvasótáborral rendelkező brit hetilap,
A THE SPHERE SZAKÍRÓI PEDIG BEVÁLASZTJÁK SOMLAY ARTÚRT A KOR AKKORI HAMLETJEI KÖZÜL AZ ELSŐ HÁROM KÖZÉ. MÉGPEDIG ELSŐ HELYRE, AZ OLASZ RUGGERO RUGGERIT ÉS AZ OSZTRÁK ALEXANDER MOISSIT MEGELŐZVE.
origo nyomán