Javában dúlt a hidegháború, a világ két nagyhatalma, a Szovjetunió és az Egyesült Államok pedig miközben egymás kiirtásának módszereit csiszolgatta, azon dolgoztak, hogy mégse szabadítsák rá a világra az apokalipszist.
A szembenállás tucatnyi fronton folyt, egymás nyilvános provokációjától kezdve a kémkedésen át az űrversenyig. Ki gondolta volna, hogy az utóbbi harctérre Magyarország egyik legtermékenyebb írója is feltévedt.
Nagy meglepetésre a CIA évtizedek óta gyűjtögetett és nemrégiben nyilvánosságra hozott ufóaktáiban felbukkant egy feljegyzés a nyolcvanas években Európa legjobb sci-fi írójává választott Nemere István (76) író rendszerváltáskor kiadott botránykönyvéről, ami az 1961-es év egyik legfontosabb eseményét firtatta. Abban az évben két nagy dolog történt: a határok fontosságát hangsúlyozandó felhúzták a berlini falat, a határtalanság jegyében pedig kijutott a világűrbe az első ember, a szovjet Jurij Gagarin. Persze, nem így történt Nemere István szerint, akinek a könyve magára vonta a titkosszolgálatok érdeklődését.
– Ha visszamenőleg is, de ez egyfajta elismerés nekem, és azt jelzi, hogy egy olyan nagyhatalom, mint az USA kémügynöksége számontartott. Ugyanakkor rosszulesik, hogy az akkori szovjet pártlap, a Komszomolszkaja Pravda megsemmisítő kritikáját idézve kerül elő a nevem és a mű – mesélte a napjainkban is aktív író, aki a könyv minden sorát ma is igazolhatónak tartja.
– A Gagarin = kozmikus hazugság? című könyv kéziratához akkori lakhelyemen, Lengyelországban kezdtem el gyűjteni az alapanyagot, pár héttel a szovjet űrhajós földreszállása után. Feltűnő volt az a sok apró jel, kis hazugság, ami valószínűsítette, hogy Gagarin csak egy kirakatbábu az űrverseny játszmájában. Ilyen volt például az, hogy a nemzetközi sajtótájékoztatókon soha nem a kozmonauta felelt a kérdésekre – árulta el lapunknak, mi vezette a könyv megírásához.
– Rávetettem magam a korabeli újságcikkekre és egyéb forrásokra, de azt is tudtam, mozgásomat, kutatásaimat igyekszik szemmel tartani az orosz KGB és a lengyel titkosszolgálat. Nem éreztem biztonságban magam. Azzal is tisztában voltam, hogy a feltárt dokumentumok sértik a szovjetek nagyhatalmi nimbuszát. Szerencsére egyidejűleg más könyvön is dolgoztam, így többé-kevésbé félre tudtam vezetni az utánam kutakodókat – avatott be konspirációiba az író, aki azt is elárulta, mivel eredeti végzettsége könyvtáros volt, mindig igyekezett valahogy álcázni valódi célját, és ez egy ideig sikerült is.
– A 60-as évek végén, egy magánéleti zűr és indokolatlan házkutatás során azonban 4 ezer oldalnyi anyag, köztük a Gagarin-könyvet alátámasztó iratoknak is nyoma veszett, így sok mindent kezdhettem elölről – mondta az író, aki végül 1990-ben dobta piacra leleplező könyvét.
Elképesztő rekordok
Egyedülálló rekorder a lengyel művek fordítójaként is befutott Nemere István, akinek eddig 700 kötete jelent meg, és több mint 11 milliós példányszámot tudhat magáénak. Újabb dobásra készül, angol nyelvterületen akarja kiadni elhíresült könyvét.
blikk
