forrás: Helyi Híradók
A közösségi oldalon szerveződött MigSzol Szeged csoport tagjai élelmet, vizet és takarókat osztanak az éjszakát a vasútállomás előtti téren töltő illegális határátlépőknek. A rendőrség és a polgárőrség eközben folyamatosan fogja el a migránsokat a tiszai ártér erdős részein, a bevándorlók hátrahagyott használati tárgyai, veszélyes hulladéknak minősülő gyógyszeres dobozai azonban még napokig ott maradnak.
A fertőzésveszély elkerülése miatt lezárja a MÁV a bevándorlók elől éjszakára a vasúti pályaudvart, ezért a migránsok az állomás előtti téren táboroznak le, hogy hajnalban a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal által számukra kijelölt menekülttáborba induljanak.
A szegedi önkéntesek csoportja néhány nappal ezelőtt szerveződött, először csak élelmet és vizet osztottak a bevándorlóknak, majd Botka László polgármester utasítására az önkormányzat tulajdonában lévő cégek mobilvécét, és egy fából készült pavilont is biztosítottak a civilek számára.
Az önkéntesek egész nap várják az állomáson a bevándorlókat, útba igazítják őket, és fordítanak nekik, de pszichológushallgató is akad közöttük, aki a gyerekekkel játszik.
„Nem foglalkozunk politikával, ahogy az sem érdekel minket, hogy az itt megforduló migránsok hová mennek tovább, vagy honnan jöttek. Egy célunk van, hogy azt a pár órát, amit Szegeden töltenek, elviselhetőbbé tegyük számukra. Élelmet, vizet, takarókat osztunk, beszélgetünk velük a tolmácsaink segítségével, mert egy-egy jó szóért is hálásak” – mondta el a Helyi Híradónak Kékesi Márk Zoltán a MigSzol egyik koordinátora.
Az önkéntesek koordinátora hozzátette: az adományokat a szegedi polgárok ajánlották fel, ők az összegyűjtésében és kiosztásában segítenek.
„Szíriából indultam el két hónappal ezelőtt. Átjöttünk Törökországon, Görögországon, Macedónián és Szerbián is, anélkül, hogy bárki megállított volna. Nem akarok itt maradni, Németországba tartok. Otthon könyvelőként dolgoztam, ott is ezt szeretném csinálni, ha megtanultam a nyelvet” – tudjuk meg tolmács segítségével egy középkorú férfitól.
Egy másik, afgán férfi a tálibok elől menekült el, őt sem állította meg senki.”Eddig senkit nem érdekelt, hogy élek-e vagy meghalok, mindenki csak azt akarta, hogy minél gyorsabban hagyjam el az országát. Olyan országot keresek, ahol békében élhetek, és tanulhatok. Fiatal vagyok még, azért jöttem el Afganisztánból, mert nem akartam harcolni, vagy a tálibok szabályai szerint élni” – mondja el kérdésünkre.
A Tisza árterének erdőségeiben eközben négy polgárőr egyesület is folyamatosan járőrözik a rendőrséggel, és terelik ki az erdőből az illegális határátlépőket. Az egyik polgárőrtől megtudjuk, ha migránsokat fognak el, ők is tudnak vizet és élelmet adni nekik, ezért sokszor maguktól előjönnek a zseblámpák fényét látva rejtekhelyükről.
Aggasztó mennyiségű szemetet hagynak maguk után. Az erdőben járva mindenfelé ebbe botlik az ember, a polgárőrök is csak gumikesztyűben mennek be a fák közé. A tisztásokon kisebb-nagyobb kupacokban gyógyszeres dobozokat is találni, amiket ha nem takarítanak el hamarosan a kiáradó Tisza könnyen a folyóba moshat.
