A nagy járványok egyidősek az emberi civilizáció kialakulásával.
Már az ókori világból is ismert a birodalmakat megtizedelő pandémia jelensége, ami a késői középkorban a városiasodás, a kereskedelem terjedése, és a zsúfolt városokban uralkodó rettenetes higénés viszonyok miatt ismét, minden korábbinál pusztítóbb módon ütötte fel a fejét.
A nagy földrajzi felfedezések korában a járványok egyre gyakrabban átlépték a kontinensek határát, de az orvostudomány fejlődése, és a higénia általános javulása ellenére az egész világra kiterjedő járványok veszélye még a 20. században sem múlt el, sőt, még ma is olyan globális problémát okozhat, mint a COVID-19-fertőzés.
„Testvérem, bárcsak soha nem születtem volna meg, vagy legalább meghaltam volna e kor előtt„
(Francesco Petrarca az 1347-es nagy pestisjárványról)
Fél év alatt kiirtotta Szicíla lakosságát az ébredező pestis
Az országhatárokon átívelő és birodalmakat megtizedelő első nagy ismert járvány a pestishez köthető. Az első, Európát érintő pestisjárványról Prokopiosz bizánci történetíró számolt be A háborúk története című művében.
A Keletrómai Birodalom fővárosában, Konstantinápolyban i.sz. 541 őszén kitört járvány tetőzésekor naponta átlag tízezren haltak meg a szörnyű kórban. Mire 542 tavaszára lecsengett a dögvész,
mintegy 200 ezer embert, Konstantinápoly akkori lakosságának közel 40 százalékát vitte el a járvány.
Az i.sz. 6. század végén Itáliában ütötte fel fejét a pestis, ami főleg Rómában aratott. A római pestisjárvány áldozata lett II. Pelágiusz pápa is, akivel 590. február 7-én végzett a gyilkos kór.
Ezek az első ismert nagyobb járványok azonban valósággal eltörpülnek minden idők legpusztítóbb pestisjárványa,
a kortársak által csak „fekete halálként” emlegetett
1347-ben kitört pandémiához képest. A korabeli Európát súlyosan megtizedelő járványt genovai hajósok hurcolták be a kontinensre, 1347 októberében.
A Messinában kikötött vitorlások legénysége a genovaiak birtokában lévő és a Fekete-tenger partján fekvő Krím-félszigeti Kaffából (ma Feodoszija) menekültek el az Aranyhorda támadása elől.
A kortárs itáliai történetíró Gabriele de’ Mussis szerint a Kaffát ostromló tatárok táborában tört ki a járvány,
akik a védők megtörésére a pestisben meghaltak holttesteit katapulttal belőtték a városfalak mögé.
Amikor a genovai hajók kikötöttek Messinában, a legénység egy része már meghalt a pestisben, az életben maradottak pedig valamennyien fertőzöttek voltak. A pestis Szicíliából terjedt tovább, ahol alig hat hónap alatt kiirtotta a lakosság felét.
Az Anjou-kori Magyarország viszonylag szerencsésen vészelte át a nagy járványt
1348 elején további hajók érkeztek Itáliába az ostromlott Kaffából, amelyek Genovában és Velencében kötöttek ki,
így a pestis az Itáliai-félsziget északi vidékein is terjedni kezdett.
A híres olasz író és humanista, Giovanni Boccaccio éppen Firenzében tartózkodott, amikor a „fekete halál” felütötte a fejét a városállamban. Legismertebb művében, a Dekameronban arról ír, hogy 1348. júliuság százezren haltak meg a tomboló járványban, valósággal elnéptelenítve Firenzét.
Amikor egy olasz hajó 1348 januárjában Marseille-be érkezett, a pestissel fertőzött legénység Dél-Franciaországban is elterjesztette a kórt. Marseille lakosságának 50-60 százalékát irtotta ki a járvány rövid idő alatt, júniusra pedig Párizst, Lyont, és Bordeaux-t is elérte a pestis.
VI. Kelemen pápa az orvosai tanácsa ellenére sem volt hajlandó elmenekülni Avignonból, így végül ő is megkapta a pestist.
(VI. Kelemen szerencsés volt, mert hat hét alatt felépült a súlyos kórból.)
A Német-Római Birodalom területére Itáliából érkező kereskedőkaravánok hurcolták be a pestist,
a brit szigeteket pedig 1348 nyárutóján Melcombe-nál – szintén egy hajó fertőzött legénységének köszönhetően – érte el a járvány, ami ősszel már Londonban, 1349 tavaszán pedig Walesben gyilkolt. A pestis 1349 nyarán megjelent Írországban is, a rákövetkező évben pedig Skóciában kezdett el aratni a fekete halál.
A hatalmassá terebélyesedő járvány átcsapott a Skandináv-félszigetre, majd elérte Európa keleti felét. Telente enyhült a pestis dühöngése, de amint beköszöntött a jó idő, ismét tombolni kezdett.
Angliában a városi lakosság 30-40 százaléka, egyes falvakban azonban 80-90 százaléka is meghalt, sőt akadt olyan település, Kilkenny, ahol senki sem maradt életben. Az egészen 1352-ig elhúzódó járvány megrengette Európát.
Becslések alapján az öt évig dühöngő pandémiának legkevesebb 25 millió áldozata lehetett, más értékelés szerint azonban
az áldozatok száma elérte a 75 millió főt, és a korabeli Európa lakosságának több mint a felét irtotta ki a „fekete halál”.
A pestis nem válogatott pór és nemes között, mert még egy koronás fő, XI. Alfonz kasztíliai király is a dögvész áldozatául esett.
A járvány Dél-Európában valamint Franciaországban és Angliában követelte a legtöbb áldozatot, ehhez képest Kelet-Közép-Európában mérsékeltebb volt a pestis pusztítása.
Az Anjou-kori Magyarország viszonylag szerencsésen átvészelte a „fekete halál” éveit, mivel a nagy kereskedelmi útvonalak elkerülték a Magyar Királyság területét.
Még sok évszázadon át visszatért a „fekete halál”
A feltehetően az 1330-as évek végén Mongóliából és Nyugat-Kínából elindult kór országokat elnéptelenítő járvánnyá terebélyesedésében több tényező is szerepet játszott.
Elsőként a 14. század elején beköszöntött úgynevezett kis jégkorszak miatti hűvösre fordult nyarak, kemény telek és sok csapadék következtében
a mezőgazdasági termelés visszaesett, gyakoriak voltak az éhínségek,
ami miatt az emberek szervezet legyengült.
A mezőgazdaság válsága miatt a városokba zúduló nincstelen tömeg okozta túlzsúfoltság a kor higénés viszonyaival társulva, a fertőző betegségek melegágya lett.
Nem volt csatornarendszer, köztisztaság, a szemetet és az éjjeliedények tartalmát az utcákra zúdították, ami miatt a patkányok, illetve a pestisbaktérium (Yersinia pestis) köztesgazdái, a patkánybolhák mérhetetlenül elszaporodtak.
A pestis keletről történt behurcolásában illetve elterjedésében az ekkoriban fellendülő kereskedelemnek is komoly közrehatása volt.
A kor embere úgy tekintett a pestisre, mint Isten büntetésére.
A korabeli orvostudomány nem sokat tudott kezdeni a szörnyű kórral. Az egykorú, általánosan elfogadott miazma-elmélet szerint a járványt a rossz levegő, a kigőzölgések okozták. Azt azonban felismerték, hogy a kór emberről emberre terjed, ezért nagyon szigorú karantén intézkedéseket alkalmaztak.
Ha valakinél észrevették a betegség tüneteit, bedeszkázták a házának ablakait és ajtaját,
a beteget a tüneteket nem mutató családtagjaival együtt bezárták. De annak ellenére, hogy egész településeket vettek vesztegzár alá, a kór terjedését nem sikerült megakadályozni.
A nagy 1347-es járvány lecsengése után a „fekete halál” még sok évszázadon át vissza vissza-tért, és egészen a 18. század elejéig pusztított, ha már nem is olyan intenzitással, mint a 14. század derekán.
Magyarországon 1713-ban volt az utolsó nagyobb pestisjárvány,
és még napjainkban is előfordulnak pestises megbetegedések, leginkább Madagaszkáron valamint a Kongói Demokratikus Köztársaságban. A pestis ellen ma már létezik védőoltás, és antibiotikumokkal sikeresen kezelhető.
Megváltoztatta a történelem menetét
Az 1347-ben kitört járvány pusztítását Európa csak 150 év alatt tudta kiheverni. A városok elnéptelenedtek, – Párizs lakossága például a felére csökkent – a drasztikus népességcsökkenést pedig megsínylette az amúgy is rossz helyzetben lévő mezőgazdaság, valamint a kereskedelem is.
A népességcsökkenésnek azonban akadt más jótékonyabb társadalmi hatása: a krónikus munkaerőhiány miatt a jobbágyi kötelezettségek fellazultak, a földesurak és a mesteremberek pedig kénytelenek voltak jobban megfizetni az értékessé vált munkaerőt, ami elősegítette a módosabb szabad középrétegek kialakulását.
Ugyanakkor sok birtokos ment tönkre, akik kénytelenek voltak eladni földjeiket, mások felemelkedését segítve elő ezzel.
A 14. századi nagy pestisjárvány után a városok váltak a kézműves ipar és a szolgáltatások központjaivá, a földesurak hatalma pedig meggyengült, és ez előmozdította a nyugati világ gyors fejlődését. A nagy pestisjárvány elmúltával a városi elöljáróságok elkezdték a komolyabb egészségügyi intézkedések bevezetését is.
origo, Hirmagazin.eu
