Az Eurointergration.com.ua cikkét változtatás nélkül közöljük!
Szerző: Serhiy Sydorenko, az „Európai Igazság“ szerkesztője
Miért nem lett még katasztrófa Zelenszkij és Trump megzavart találkozójából?
Katasztrófa. Ez a szó sokaknak eszébe jutott, akik végignézték Zelenszkij és Trump találkozását. Pontosabban három politikus találkozójáról a leghelyesebb beszélni, mert J. D. Vance alelnök kulcsszerepet játszott. Az ő beavatkozása után történt, hogy az Ovális Irodában folytatott beszélgetés elvesztette az irányítást, és vádaskodásba torkollott Ukrajna elnöke és az Egyesült Államok vezetői között.
Hogy ezután mi történt, az már ismert. Amikor a sajtó elhagyta az üléstermet, Trump visszautasította a további tárgyalásokat. Zelenszkij kénytelen volt elhagyni a Fehér Házat. Az altalaj-megállapodás aláírás nélkül maradt.
A kapcsolat, amely még csak most kezdett javulni, egyszerűen élőben ment a szakadékba.
Ez a dráma nem mesterséges volt, Trump rendezte? Minden okunk megvan azt hinni, hogy nem, és az alábbiakban elmagyarázzuk. Hiszen nem szabad becsukni a szemed az előtt, hogy a vita Zelenszkij Vance elleni szemrehányásaival kezdődött, ami nem történhetett meg.
De a legnagyobb súly nem az okok, hanem a Fehér Házban zajló veszekedés következményei.
Lehet itt „katasztrófáról“ beszélni? Eddig – nem.
A megszakadt tárgyalások után nemcsak demonstratív felháborodás jön ki Washingtonból, hanem pozitív jelzések is. A Fehér Ház nem siet a hidak lerombolásával.
Bármilyen furcsán is hangzik minden érzelmes kijelentés hátterében, még Ukrajna és az USA elnökének találkozóját sem törölték még a napirendről –, bár úgy tűnik, Zelenszkij nem áll készen arra, hogy teljesítse megtartásának feltételeit.
Azt is érdemes hangsúlyozni, hogy Zelenszkij keménysége a vörös vonalak védelmében ebben a vitában is pozitív hatással lesz. Nem számít, hová tér vissza a történelem, a – világ, beleértve Donald Trumpot is, gondoskodott erről ezek a kérdések valóban fontosak Ukrajna számára.
Ennek fényében az igazán jó hír az európai vezetők reakciója, akiktől Zelenszkij azonnali és feltétel nélküli támogatást kapott, valamint Trump – elítélése. Számos főváros kijelentette, hogy drámai módon növelni kell az Ukrajnának nyújtott biztonsági segítséget, mert vasárnap Londonban csúcstalálkozót tartanak ennek a kérdésnek szentelve.
Azonban még pozitív londoni döntések mellett is sok múlik majd az Egyesült Államok Ukrajnával szembeni, éppen most alakuló új stratégiáján.
Európa tettekre készül
„Ma világossá vált, hogy a szabad világnak új vezetőre van szüksége. Nekünk, európaiaknak el kell fogadnunk ezt a kihívást“ – mondta szombat este az EU diplomáciájának vezetője Kaya Callas, kommentálva az ukrán elnök és az amerikai vezetők közötti példátlan nyilvános eszmecserét, amelyre a Fehér Ház Ovális Irodájában került sor február 28-án.
Kaya Kallas kijelentése csak azzal érvelhető, hogy valójában sokkal korábban, mint február 28-án vált világossá. A Trump-adminisztráció az elmúlt hetekben több mint eleget tett annak érdekében, hogy aláássa az európai vezetők hitét a „kollektív Nyugat“ –egységének megőrzésében, kezdve az Egyesült Államok területi követeléseivel a szövetséges államokkal, Kanadával és Dániával szemben, és a választások közvetlen beavatkozásával végződve európai államok, köztük Németország.
Mindezen akciók hátterében az Egyesült Államok az európai fővárosokban megérett arra, hogy szembeszálljon a Trump-kormányzattal.
Ennek kiváltó oka azonban az ukrán történelem volt.
Péntek este ellenére néhány óra leforgása alatt az összes kulcsfontosságú európai vezető rohant, hogy feltétlen támogató nyilatkozatot adjon ki Ukrajnának, külön hozzátéve, hogy Zelenszkij oldalán állnak, és/vagy nem értenek egyet Trump retorikájával egy washingtoni találkozón.
Egyetlen európai vezető sem állt nyilvánosan Trump mellé Orbán Viktoron kívül (és semmi mást nem vártak Magyarország oroszbarát vezetőjétől).
Németország jelenlegi és leendő kancellárjai, Olaf Scholz és Friedrich Merz, kinyilvánították, hogy támogatják Ukrajnát a Fehér Ház botránya után. „Tisztelni kell azokat, akik harcolnak“ – csatlakozott – Emmanuel Macron zelenszkij kijelentéseinek védelmében.
Norvégia miniszterelnöke Jonas Gar Støre kijelentette, hogy Trump Zelenszkij elleni szemrehányásai „mélyen megalapozatlanok“, és felszólította az amerikai hatóságokat, hogy változtassák meg álláspontjukat.
Sok más európai kormányfő is gyorsan nyilatkozott Ukrajna mellett, Antonio Costa és Ursula von der Leyen uniós társvezetők pedig Zelenszkij méltóságát hangsúlyozták ebben a történetben. „Légy erős, légy bátor, légy rettenthetetlen. Soha nem leszel egyedül, kedves elnök úr“, – a nyilatkozatukban az.
Természetesen kevés kijelentés van ebben a helyzetben, tettekre van szükség.
A Fehér Házban zajló veszekedés után jelentősen megnőtt az amerikai segélyek megszüntetésének valószínűsége.
Erről lesz szó a sürgős csúcstalálkozón. Már március 2-án, vasárnap Londonban összegyűlnek a fegyveres erők legfontosabb európai adományozói. Ezt a találkozót még a washingtoni veszekedés előtt tervezték, hogy „megvitassák a közös védelmi terveket“ elmondta a hét elején Donald Tusk. Most pedig európai EP-források szerint a vita kulcstémája a sürgős fellépések lesznek egy olyan helyzetben, amikor az USA még azt a támogatást is meg tudja állítani, amelyet még Ukrajnának nyújt.
A résztvevők köre valamivel szélesebb lesz, mint az ugyanilyen sürgős párizsi csúcstalálkozón, de mint akkor, a tárgyalásokra csak Ukrajna támogatására kész államokat hívtak meg. Nehéz feladat előtt állnak – egy ilyen finanszírozási mechanizmus kidolgozása a honvédség számára, amely lehetővé teszi a várható magyar és szlovák vétók megkerülését. A balti államok azonban még ezúttal is távol állnak Ukrajna minden barátjától –, már kifejezték elégedetlenségüket, hogy nélkülük is sor kerül a csúcstalálkozóra.
Március 6-án pedig az EU-államok ismét összegyűlnek – ezúttal együtt. A hivatalos csúcstalálkozóra, Orbán, Fico stb. jelenlétében.
Addigra egyértelműbbé kell tenni az Egyesült Államok további lépéseit. Jelenleg Washingtonból egymásnak ellentmondó jelek érkeznek.
Egy katasztrófa, amit nem terveztek
A Zelenszkij, Trump és Vance közötti heves vita után, amelynek során amerikai politikusok egyszerre támadták meg az ukrán elnököt, azzal vádolták, hogy „több millió élettel játszik“, „játszik a harmadik világháborúval stb., sokaknak kérdése volt, hogy mindez előre meg volt-e rendezve –, hogy Ukrajna elnöke Washingtonba jöjjön, közproblémákkal nézzen szembe, Trump – pedig okot kapott arra, hogy Ukrajnát azzal vádolja, hogy nem akar békét.
A vita részletes elemzése azonban lehetővé teszi számunkra, hogy elutasítsuk ezt a valószínűséget.
Éppen ellenkezőleg, Ukrajna és az USA elnökeinek találkozója nagyon jól indult. Nem valószínű, hogy a cinizmusáról ismert Trumpot meg lehetne mozdítani fotó ukránokról az orosz fogság előtt és után –, de mégis beleegyezett, hogy a tévékamerák előtt mérlegelje őket.
Zelenszkij is hozott usyk bajnoki öv, aminek később, tárgyalások után kellett volna „játszania“. És végül Ukrajna készen állt az ukrán altalajról szóló megállapodás aláírására, amit az amerikai fél követelt.
Trump – is készült a találkozóra, ezért két nappal a látogatás előtt azt mondta, hogy Zelenszkijt már nem tekinti diktátornak.
És még a sajtó jelenlétében folytatott beszélgetés során is az amerikai vezető hajlandóságot mutatott engedményekre –, például amikor Zelenszkij félbeszakította Trumpot, és tagadta szavait, miszerint az EU kevesebbet segít Ukrajnának, mint az USA –, amelyhez nem ragaszkodott (Európa segítsége valóban lényegesen nagyobb, mint az amerikai, de Trump továbbra is ragaszkodik az ellenkezőjéhez).
Az érzelmek spirálja már a kommunikáció vége felé kezdett felgöngyölödni, és kiváltó oka Zelenszkij személyes sikertelen és egyáltalán nem kötelező megrovása volt J. D. Vance – irányába, őszintén beismerni érdemes.
Valamikor az alelnök csatlakozott a beszélgetéshez, hogy megdicsérje főnökét, Donald Trumpot, amiért hajlandó volt tárgyalni, többek között Putyinnal is. „A diplomácia teszi Amerikát jó országgá. Ezt csinálja Trump elnök„, – mondta Vance. Ezekben a szavakban nem volt semmi új, de Zelenszkijt valamiért ez érintette, és ő – a tévékamerák lencséi alatt – személyesen kezdte elmagyarázni Vance-nek, hogy Putyin folyamatosan megszegi a megállapodásokat, nem lehet vele tárgyalni. „Miféle diplomáciáról beszél, JD? Hogy érted, hogy?– Kérdezte Zelenszkijtől –.
Nehéz megmondani, hogy ezt az ukrán elnök szánta-e, de az amerikai közönség számára ez úgy hangzott, mint Trump azon képességének tagadása, hogy megegyezzen Putyinnal. Vance ezt „befutásnak“ tekintette, és agresszív ellentámadást indított. A kommunikáció teljesen kicsúszott a kezéből, emelkedő hangon, és nyilvános vitára jutott Zelenszkij és Trump között arról, hogy lehetséges-e a fegyverszünet biztonsági garanciák nélkül.
Ennek a vitának akkor lehetett volna értelme és haszna, ha zárt ajtók mögött, – sajtó nélkül zajlik, és ehelyett élőben közvetítik.
Vance támadása után Trump már nem tehetett engedményeket, mert ez gyengeségnek tűnne közönsége számára. Zelenszkij sem volt képes engedni, mert kritikus fontosságú dolgokról, a béke paramétereiről szólt.
Ezzel véget ért a találkozó „bevezető része“.
Később pedig számos amerikai média számolt be a Fehér Házban található forrásokra hivatkozva arról, hogy Trump és a csapat egy másik terembe ment, ahol a találkozó után úgy döntöttek, hogy lehetetlen folytatni a tárgyalásokat. Az ukrán delegációt felkérték, hogy hagyja el a Fehér Házat.
Veszekedés, de nem ellenségeskedés
Tekintettel a nyilvános konfliktus hangnemére, valamint arra, hogy Trump csapatában nem hiányoznak azok, akik nyíltan rosszul bánnak Ukrajnával (Vance, aki egyértelműen túlélezte a vitát Zelenszkijvel, ebbe a kategóriába tartozik) – ezeknek a példátlan nemzetközi „tárgyalásoknak“ következményei az Egyesült Államokra nézve a televíziós kamerák előtt bármilyen lehet.
Sőt, a republikánusoktól már elkezdtek hallani olyan kijelentéseket, hogy Zelenszkijvel most lehetetlen a párbeszéd, le kell mondania.
Ilyen körülmények között a Fehér Ház válasza még mindig nagyon enyhének bizonyult.
Trump hivatalos nyilatkozata a közösségi hálózatán Igazság Szociális hangsúlyozta, hogy nem zárja ki a további találkozót Zelenszkij –-vel, mondván: „visszatérhet, ha készen áll a békére“. Ráadásul az ukrán delegációt a Fehér Házból adták át a tömegmédián keresztül jelezze, hogy(hogy az altalaj-megállapodás aláírására irányuló találkozó továbbra is lehetséges, és „az ukránoktól függ, amíg Zelenszkij még az országban van“.
Ráadásul egy ilyen párbeszéd feltételét Marco Rubio külügyminiszter jelentette be, aki kijelentette, hogy Zelenszkijnek „bocsánatot kell kérnie“ Trumptól. Erre a lépésre adott lehetőséget a FoxNews tévécsatorna ukrán vendéggel előre megtervezett adása, amely kijevi idő szerint éjszaka mélyen zajlott. Amikor azonban Zelenszkij elnököt közvetlenül az éterben megkérdezték, tervez-e bocsánatot kérni –-től, visszautasította, és kifejtette, hogy nem látja bűnösségét. És – megdorgálta Vance-t is, amiért beavatkozott az elnökök beszélgetésébe, mondván, hogy ez az ő sajtótájékoztatójuk, nem az övé.
Ezen a téren úgy tűnik, hogy a párbeszédhez való gyors visszatéréshez vezető utak végleg lezárultak. Bár van egy nagy kérdés, hogy ennek a párbeszédnek sok értelme lenne-e a biztonsági garanciákról (vagyis Ukrajna kulcskérdéséről) szóló nyilvános vita hátterében, amelynek az egész világ tanúja volt. És Trump szavazói is.
Trump azonban még ezután sem kezdett hidakat égetni vagy rombolni.
Bár nyilvánvaló, hogy csapatában különböző lehetőségeket mérlegelnek.
Az éjszaka folyamán olyan hírek érkeztek, hogy az elnök a felmondást fontolgatja minden katonai segélyszállítmány Ukrajnába – azokra a fegyverekre utal, amelyeket az Egyesült Államok továbbra is Ukrajnába utal át az Egyesült Államok költségvetéséből Biden idejében kifizetett megrendelések alapján. Később azonban az amerikai média arról számolt be, hogy jelenleg még van kínálat, nem csak új csomagok lesznek.
Arra azonban nincs garancia, hogy ez a feltétel meddig marad fenn.
Érdemes hangsúlyozni: az ukrán médiatérben sokan arról számoltak be, hogy az USA egyik válasza az volt az újjáépítési segély leállítása az ukrán energetikai létesítmények ágyúzással megsemmisültek. Ezek a jelentések tévesek – ebben az esetben a USAID programról beszélünk, amely az Egyesült Államok támogatási támogatásának általános törlése alá tartozott szerte a világon; és konkrétan erről a törlésről tájékoztatta a külügyminisztérium a végrehajtókat még azelőtt, hogy Zelenszkij megérkezett volna az Egyesült Államokba.
El kell ismerni, hogy Trumpnak lehetősége van nyomást gyakorolni Ukrajnára. Először is – a védelmi szférában.
Például a hírszerzési információk (például rakétakilövésekről, ellenséges csapatok mozgásáról stb. szóló jelentések) kritikusak a fegyveres erők számára. Az engedély fenntartása pedig például a Patriot elfogó rakéták esetében szükséges feltétele a további légvédelmi utánpótlásnak. És ezek azok az elemek, amelyeket az európai partnerek nem fognak tudni pótolni.
Ezt szem előtt tartva nagyon jó az a tény, hogy Trump retorikája a sikertelen találkozó után nem eszkalálódott, és az a tény, hogy teret enged az együttműködésnek –.
Ezt értik Európában is.
Itt fontos lehet az olasz kormányfő, az összehívni vágyó Giorgi Maloni szerepe az USA-Európa rendkívüli csúcstalálkozója a Fehér Házban történt események után.
„Azonnali csúcstalálkozóra van szükség az Egyesült Államok, az európai hatalmak és szövetségesek között, hogy őszintén beszéljünk arról, hogyan kívánunk megbirkózni a mai nagy kihívásokkal, kezdve Ukrajnával, amelyet az elmúlt években együtt védtünk, és azokkal, amelyekkel a jövőben szembe kell néznünk“ – jegyezte meg – az olasz kormány vezetője.
Az USA azonban készen áll egy ilyen beszélgetésre?
Jelen pillanatban csak bizonyossággal állíthatjuk, hogy az elmúlt hetekben kezdődött bizonytalansági időszak, az új amerikai kormány intézkedései miatt, radikálisan romlott a tél utolsó napján. Új fenyegetésekkel együtt.
Ukrajnának az európai barátokkal és partnerekkel együtt le kell győznie ezeket. Ugyanis február 28. után államunknak egyszerűen nem maradt más lehetősége.
