Napjainkban újból reneszánszát éli népszerű dísznövényünk, a leander. Az utóbbi években azonban egyre nagyobb gondot jelent és súlyos esztétikai kárt okoz a leanderrák betegség, amit a Pseudomonas savastanoi pv. nerii növénypatogén baktérium okoz.
Sokáig nem volt tisztázott, hogy mi okozza a leanderrák betegséget, mert számos Pseudomonas savastanoi patotípust különítettek el, melyek közül egyes fajok széles gazdanövénykörrel rendelkeznek.
Legelőször csak olajfán (Olea europaea) figyeltek meg nagyméretű rákos elváltozásokat, amit a Pseudomonas savastanoi pv. savastanoi okoz. Később kőrisen (Fraxinus excelsior) és leanderen (Nerium oleander) is hasonló elváltozásokat tapasztaltak. A kőrisen megjelenő Pseudomonas savastanoi pv. fraxini szemölcsös, nekrotikus kéregduzzanatot eredményez.
Még több otthon, kert, lakberendezés, itt!
Mára az Oleaceae család több tagján megjelentek sejtburjánzást, tumort előidéző Pseudomanas savastanoi patotípusok: fagyalon (Ligustrum japonicum), közönséges jázminon (Jasminium officinale), olajfagyalon (Phillyrea spp.) közönséges mirtuszon (Myrtus communis), spanyol jeneszteren (Retama sphaerocarpa), örökzöld bengén (Rhamnus alaternus), kerti aranyfán (Forsythia intermedia), gránátalmán (Punica granatum) és dipladenián (Mandevilla sanderi) is.
Tünetek: csomók, göbök
A fertőzés következtében főleg a fiatal szárakon, ágakon és hajtáscsúcson tapasztalhatunk tüneteket, azonban a virágzat és a magtokok is károsodhatnak, és el is halhatnak. A leggyakoribb kísérő tünetek a neoplasztikus szövetek (csomók, göbök), melyek bármely fertőzött növényi részen kialakulhatnak. Ezek kezdetben apró, halványzöld színű elváltozások, melyek fokozatosan nagyméretű, barnás-fekete folttá alakulnak át.
A fertőzés előrehaladtával a csomók megrepednek és elhalnak.
Súlyos esetben ágelhalás is bekövetkezhet. A virágzat fertőzésekor a virágok helyén fekete, kemény, gömb alakú elváltozások tapasztalhatók. A leveleken is megjelennek a rákos elváltozások; az első tünetek a levélér körül alakulnak ki, majd fokozatosan kiterjednek a levéllemezre is. Gyakran sárga udvart is megfigyelhetünk az elváltozás körül.
Kedvező körülmények
Többnyire az enyhe hőmérséklet és a páradús, csapadékos időjárás esetében tapasztalhatjuk a tüneteket, mely főként ősszel és tavasszal jellemző. A fő fertőzési források a tumorok, melyek repedésein keresztül a baktérium átvihető esővel és légmozgással, víz segítségével. Kismértékben a beporzó rovarok is terjeszthetik, de vegetatív szaporítással, a helytelen termesztéstechnológiával és ápolással terjed leggyakrabban a kórokozó.
A lappangási időszak néhány hetes vagy akár több hónapos is lehet, ez pedig komoly kockázatot jelent a szaporítóanyag-nevelésben, mivel egyetlen tünetmentes egyed komoly fertőzést idézhet elő az egész állományban.
Megelőzésre törekedjünk
A kórokozó elleni védekezés nehéz, hiszen a fertőzés csak akkor állapítható meg, ha a tünetek már kialakultak, és szabad szemmel érzékelhetők. Számos tanulmány alátámasztja a rézvegyületek (pl.: réz-hidroxid, réz-oxiklorid) hatékonyságát a Pseudomonas-fajokkal szemben. Ezek azonban nem mindig hatásosak, mivel úgy kell időzíteni a kezeléseket, hogy az évjelentős részében védelmet nyújtsanak a baktérium ellen, elkerülve a réz fitotoxikus hatását.
Jelenleg csak réztartalmú növényvédő szerek engedélyezettek a dísznövények baktériumos betegségei ellen (táblázat).
A különböző készítmények Pseudomonas. savastanoi pv. nerii elleni hatékonyságáról, a leghatékonyabb védekezési módról nem sok információ áll rendelkezésünkre, ezért a megelőzésre, az egészéges szaporítóanyag vásárlására kell helyeznünk a hangsúlyt. A megelőzés fontos része a metszőolló fertőtlenítése. Emellett a helyes öntözési mód alkalmazása is szükségszerű: a levélzetet ne érje a víz, egyedenkén öntözzük a növényeket, kerülve az árasztást vagy felszívatást.
Hazai vizsgálatok
A betegséget először Szatmári Szabolcs és munkatársai (1998) írták le hazánkban. Később Besenyei Eszter és Hevesi Mária (2003) részletesebben foglalkozott a baktériummal és az egyes patotípusaival. Először azonosították kerti aranyfáról a Pseudomonas savastanoi egy új alfaját, mely leanderen is patogénnek bizonyult. A kórokozókat Hevesi Mária (2004) a hazai daganatképző baktériumokhoz sorolja. Ezen vizsgálatok alatt 2001-ben a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal munkatársai is izolálták a baktériumot hazánkban (Halmágyi Tibor 2008).
2018–2020 között vizsgálatokat végeztünk a leanderrák kórokozójával kapcsolatban, melyeket jelenleg is folytatunk.
Az ország számos pontjáról származó, tipikus tüneteket mutató növényi részeket gyűjtöttünk és vizsgáltunk meg a MATE, Budai Campus, Növényvédelmi Intézet Növénykórtani laboratóriumában (korábban SZIE) laboratóriumában. Ezekből izoláltuk, majd klasszikus (tenyészbélyeg King-B táptalajon, Gram-tulajdonság, hiperszenzitív reakció, patogenitási teszt) és molekuláris (16S rRNS) bakteriológiai módszerekkel azonosítottuk a kórokozót. Az izolátumok apró, fehér színű, zöldes fluoreszkáló pigmentet termelő tenyészbélyeget mutattak King-B táptalajon. Gram-negatív tulajdonságúak, dohánynövény levelein gyors szöveti nekrózist okoztak. A mesterséges fertőzés során, a leandercsemetéken az első tünetek 4-5 hét után jelentkeztek, majd kialakultak a betegség jellegzetes tünetei. A 16S rRNs gén molekuláris vizsgálata során ~1300 bázispár hosszúságú termék szekvenciáját határoztuk meg. Izolátumaink a vizsgált szakaszon a legközelebbi rokonságot a P. savastanoi pv. nerii izolátumokkal mutatták, azonban nagyon közeli azonosságot mutattak más P. savastanoi patotípusokkal is: P. savastanoi pv. savastanoi, és P. savastanoi pv. fraxini.
Még több otthon, kert, lakberendezés, itt!
A növények esztétikai értékének csökkentése mellett akár ág- vagy teljes növénypusztulást is okozhat. Elengedhetetlen a kórokozó jelenlétének korai felismerése, illetve az egészséges szaporítóanyag használata. Munkánkat folytatjuk, 2020 ősszel újabb mintákat gyűjtöttünk, a kórokozót azonosítottuk, tervezzük más molekuláris módszerekkel is alátámasztani a baktériumfaj jelenlétét, illetve a leanderfajták fogékonyságának/érzékenységének vizsgálatát, valamint baktericid hatású készítmények vizsgálatát a kórokozóval szemben a hatékony védekezési lehetőség kidolgozása miatt.
Származás, jellemzőkMár az ókori Görögországban is közkedvelt növény volt a leander, hazánkban a 15. században terjedt el a nemesi családok körében, majd a 19. századra mindenki számára elérhetővé vált. Ma a városi tereken, parkokban, éttermek teraszain díszlik, és egyetlen mediterrán hangulatú kertből sem hiányozhat. A leander (Nerium oleander) vagy babérrózsa a tárnicsvirágúak rendjébe és a meténgfélék családjába tartozik. A Nerium nemzetségben ez az egyetlen faj. A görög eredetű Nerium elnevezés a legendák szerint Nereus görög istenre és lányaira utal. Az oleander fajtanév az olea szóból származik, mely az olajfa és a leander közötti hasonlóságokból eredeztethető. A leander kis cserje vagy fa formájú, 1-6 méter magas dísznövény. Törzse többnyire halványszürke, de gyakran antociános elszíneződés látható rajta. Lándzsás, rövid, elkeskenyedő nyelű levelei általában hármas levélkörben helyezkednek el. A virágok kizárólag az ág végén bogernyőben nyílnak. A buga alakja, mérete és a rajta lévő virágok száma fajtánként változik. A bugán fejlődő toktermésben repítőszőrös magok találhatók. |
Kutatásunk az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-20-I-5-SZIE-7 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.
Fodor Attila, Végh Anita, Palkovics László
Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem,
Budai Campus, Növényvédelmi Intézet
magyarmezogazdasag
