Kiskutyát? Először alaposan gondold végig a dolgot. Több szempontot is figyelembe kell venned, hiszen egy kutya nem játék, komoly felelősség, főként, ha „csak” a gyerek miatt tartanál. Természetesen nem mondjuk, hogy ne válassz tenyésztőtől, de érdemes megfontolnod, hogy menhelyről hozz el egy drágaságot.
Kutyakompatibilis vagy?
Egy kutyát legalább naponta kétszer el kell vinni sétálni, ami nem csak arra a 10 percre kell korlátozódjon, mely alatt el tudja végezni a dolgát. Mozgásra is szüksége van – akkor is, ha kertben tartod -, még egy apró testű kutyának is. Ugyanakkor a lakásban sem szabad elhanyagolni, játszani, foglalkozni kell vele, hogy boldog és teljes élete lehessen.
Ha lakásban tartanád, meg kell osztanod vele a saját életteredet.Persze lehetnek olyan helyiségek – például hálószoba –, ahová nem kap bejárást, de a szobák többségén osztozni fogtok. A szőr is kardinális kérdés lehet, ha azt hiszed, majd sosem lesz szőrös a kanapéd, a ruhád, akkor áltatod magad. De ez gyakori porszívózással, „csodahengerrel” kordában tartható.
Egy kutya pénz
A kötelező oltásokon, alapfelszerelések túl, egy házi kedvenccel bármikor történhet valami, ami miatt állatorvoshoz kell vinned. Az pedig nem olcsó mulatság.
Menhelyes vagy tenyésztős?
Amennyiben fajtatiszta, kölyökkutyát szeretnél, mindig kérj referenciát a tenyésztőtől.Fontos azonban végiggondolnod, hogy megéri-e az a rengeteg pénz, hogy a család új barátjának törzskönyve és 3 soros neve legyen.A szeretetet nem lehet pénzzel megvenni. A kutyamenhelyeken már pár hónapos csöppségeket is találsz, de a felnőtt kutyák háláját sem fogod megbánni. Minden esetben kérd a menhelyen dolgozók segítségét. Mondd el, hogy miként élsz, van-e gyereked, más háziállatod. Ők ismerik az ott lévő kutyákat, így segíthetnek a hozzád leginkább passzolót fogadd örökbe. Egy 10-14 éves kapcsolathoz erős alap kell, ezt sose feledd.
A legfontosabb azonban, hogy felelős állattartó legyél. Amennyiben olyan helyzetbe kerülsz – külföldre mész dolgozni, a kisbabád allergiás lesz a szőrére… stb.-, hogy nem tudsz tovább a gazdája maradni, keress neki új otthont, ahol épp olyan boldog élete lesz, mint nálad volt. Soha, semmi esetre se hagyd magára az utcán, ne válj kegyetlenné!
Egy fotós úgy döntött, megörökíti a menhelyen régóta csillogó szemekkel figyelő kutyák gazdira találását. A képek gyönyörűen mutatják be a hálás és boldog ebeket, no meg persze új gazdijukat. Nagyszerű lenne, ha végül az összes magányos kutyus ilyen képeken szerepelne…
Kapcsolódó cikk:
Nem háziállatoknak való vidék: Magyarország
A magyarországi otthonokban 2014-es adatok szerint nagyjából 1,8 millió kutya és 2,2 millió macska él – ez borzasztóan magas szám, amivel európai viszonylatban állattartás vonatkozásban Magyarország a negyedik helyen áll. A rengeteg háziállat azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a magyarok többsége felelős állattartó lenne. Bár az arányok az elmúlt évtizedekben érezhetően javultak, még ma is sokkal többen gondolnak kutyájukra egy tulajdontárgyként, mint társállatként. A témáról dr. Király Péterrel, a Rex Kutyaotthon Alapítvány alapítójával beszélgettem.
A hazai állattartási kultúra még ma is gyerekcipőben jár. Edukációra és szemléletváltásra van szükség ahhoz, hogy dr. Király Péter szerint reálisan nagyjából 10-15 év múlva eljussunk az olyan nyugati országok szintjére, mint Németország, Hollandia, Norvégia vagy akár Finnország. Hogy miben más a nyugati országokban az emberek és a háziállatok viszonya? Nos, Németországban például minden település saját államilag finanszírozott állatotthonnal rendelkezik, Hollandiában, Norvégiában és Finnországban pedig gyakorlatilag nincs olyan, hogy kóbor állat.
Ezzel szemben Magyarországon nagyjából 100 ezer elhagyott vagy elkóborolt kutya járja az utcákat országszerte, a kontroll nélkül szaporodó gazdátlan macskák száma pedig ennek többszörösére tehető. Az államilag finanszírozott hatósági gyepmesteri rendszer elavult, folyamatos anyagi gondokkal küzd és állatvédelmi feladatokat nem, vagy alig lát el. A színvonalas állatotthonok üzemeltetése, anyagi terhe és az állatvédelmi tevékenység jó része Magyarországon a civil szervezetekre hárul.
A hazai állattartási kultúra lemaradásának egyik fő okát Király Péter abban látja, hogy az állatvédelmi oktatás témáját a mai napig nem sikerült beilleszteni megfelelő formában az iskolai tantervekbe, holott az alapítvány már 10-15 éve kezdeményezett tárgyalásokat az oktatási minisztériummal.
„Emlékszem, mikor tíz évvel ezelőtt az oktatási minisztériumnak az egyik élen járó vezetőjével beszéltem a kérdésről, az illető pedig azt mondta, hogy nyugodjak meg, az állatvédelem témaköre megfelelő mennyiségben és formában képviselve van a tantervekben. Erre megkérdeztem tőle, hogy akkor mivel tudja magyarázni azt, hogy a tantervben egyszer sem találkozunk azzal a szóval, hogy állatvédelem” – mesélte Király Péter, majd hozzátette, hogy bár a mai napig nagyon nagy hiányosságok vannak, nem szabad elfeledkezi az előrelépésekről sem. Civil szervezetek bevonásával létrejött ugyanis egy olyan parlamenti bizottság, ahol kifejezetten az állatvédelmi oktatás ügyével foglalkoznak. Az oktatásra, felvilágosításra pedig nagyon nagy szükség lenne gyerekek és felnőttek részére is.
„Két évvel ezelőtt a Rex Kutyaotthon Alapítvánnyal egy regionális állatvédelmi oktató roadshow-ra indultunk, és a Dunakanyar összes általános iskoláját végiglátogattuk. Ennek a többhetes rendezvénysorozatnak a tapasztalata azt mutatta, hogy például a kutya a vidéki gyerekek számára egészen mást jelent, mint egy városi gyereknek. Magammal vittem Flokit, az alapítvány ikonikus kutyáját, akiért éltek-haltak a gyerekek, ölelgették, puszilgatták. Majd a felelős állattartásról szóló előadás után egy kislány odajött hozzám, és megkérdezte, hogy az ő otthoni kutyájának is azok-e az igényei, amiket az előadáson hallott. Mondtam neki, hogy persze, erre azt felelte, hogy akkor ha hazamegy, el is viszi sétálni, mert még soha nem volt a láncról eleresztve.
Péter szerint azt kellene megérteni, hogy az állatok is érző lények, akik ugyanúgy tudnak örülni és szenvedni, mint mi, emberek, éppen ezért fontos lenne, hogy éppenséggel ne riasztóberendezésként, vagy vándorserleg gyanánt tartsák őket. Nem létezik olyan, hogy házőrző kutya, tenyészkutya vagy kiállítási kutya, minden állat ugyanolyan hús-vér anyagból készült.
Mindez egy állattartó számára evidens kellene hogy legyen, de Péterék azt tapasztalják, hogy az emberek régi beidegződésein bizony nagyon nehéz változtatni. Mivel sokan még egy olyan rendszerben szocializálódtak, ahol az állat tulajdonképpen csak egy haszontárgy volt, a tulajdonosok még ma is úgy gondolják, hogy kényük-kedvük szerint bánhatnak állataikkal.
Szinte hihetetlen, de egészen a közelmúltig az állatkínzás rongálásnak minősült.
És bár ezen a téren már történt előrelépés, mivel 2004 óta az állatkínzást bűncselekményként kezelik, a letöltendő börtönbüntetések száma évente alig éri el a százat. Nagyjából 15-20 letöltendő börtönbüntetést szabnak ki, ám sok esetben ezeket is felfüggesztetté minősítik. Péter azonban hangsúlyozza, hogy ők nem a szankcionálásban, sokkal inkább a prevencióban hisznek.
De térjünk is vissza a prevencióra és az edukációra. Nemcsak a vidéki, láncon tartott kutyák gazdái nincsenek tisztában az állatok igényeivel, a városi állattartók fejében is óriási a zűrzavar.
Nagyon sok ember úgy tart kutyát vagy macskát, hogy valójában fogalma sincs, milyen igényei vannak az állatnak.
Cuki, pihe-puha szőrős és eszméletlenül mutat egy jól megkomponált szelfin – elkeserítő, de rengeteg gazdinak a vásárlás vagy örökbefogadás előtt maximum ennyi ismerete van jövendőbeli társáról. Aztán mikor a kötelező oltásokról van szó, vagy esetleg beüt egy betegség, jön a nagy meglepődés, és a szájhúzogatás. Az állattartás, csakúgy mint a gyerekvállalás, felelősséggel jár. Ha azt elképzelhetetlennek tartjuk, hogy a beteg gyerekünket hagyjuk szenvedni, mert túl drága a gyógyszer, akkor miért tesszük meg ugyanezt a kutyánkkal vagy macskánkkal?
A hazai állattartás egyik legelkeserítőbb pontja kétségkívül az ivartalanítás kérdése.
Magyarországon az állatok mindössze 5-10 százaléka ivartalanított, ami egy borzasztóan alacsony szám,
már ha csak azt nézzük, hogy egy szuka és egy kan, valamint leszármazottaik hat év alatt összesen 67 ezer állat születését eredményezhetik. A nem ivartalanított állatok utódai a legtöbb esetben az utcán végzik, ahol gyakran el is pusztulnak.
Az ivartalanítás a hazai állattartók fejében valamiért egy ördögtől való dolog, ismeretek hiányában a tulajdonosok egy része kegyetlenségnek tartja, más részük pedig nem gondolva a következményekre, direkt szeretné, ha kutyájának, cicájának kölykei születnének. Hiszen milyen cukik. Hogy aztán ezeknek az állatoknak képes lesz-e valóban felelős gazdát találni, az már mellékes.
Az ivartalanításellenesség mellett pedig ott vannak még a beavatkozással kapcsolatos légből kapott tévhitek is. Király Péter elmondása szerint nagyon sokan gondolják például azt, hogy a nőstény kutyáknak legalább egyszer kötelező szülniük, különben megbolondulnak, vagy azt, hogy az ivarérés előtti ivartalanításnak mellékhatásai vannak.
Forrás: life.hu
