Néhány hónappal ezelőtt a NASA közzétett egy tanulmányt, amely igazolja, hogy az Antarktiszon valójában több jég keletkezik, mint amennyi elolvad. A bejelentést azután tették, hogy műholdakkal vizsgálták meg a régió jégtakaróját. Az eredmények pedig ellentmondanak az uralkodó elméletnek, hogy az Antarktisz valójában zsugorodik. A tanulmány címe „Az Antarktisz jégtakarójának tömeges gyarapodása meghaladja a veszteséget„, melyet a Journal of Glaciology című folyóiratban hoztak nyilvánosságra. (1)
Talán vannak más tényezők, melyek hozzájárulnak a klímaváltozáshoz?
Csupán néhány évvel ezelőtt az antarktiszi jég minden idők legmagasabb mértékét érte el. (2)(3)
Számos elmélet született, hogy miért van ez így, és ezek között vannak az állítólagos globális felmelegedés hatásai, de ezzel nem mindenki ért egyet.
Amikor a klímaváltozás kerül szóba, jogosan fektetnek nagy hangsúlyt az emberi tevékenység hatásaira, mint amin változtatni kell. De talán azon szenvedélyünk közepette, hogy felfedezzük saját bűnösségünket ebben a változásban, esetleg figyelmen kívül hagytunk valami fontosat? Mi a helyzet a Földön tapasztalható és korábban megtapasztalt természetes éghajlatváltozási ciklusokkal? Tudományos tény, hogy a napciklusok ingadozásai hatással vannak a Föld globális hőmérsékletére ugyanúgy, mint a Naprendszerben és környékén keringő többi égitestre.
A legújabb kutatás, mely vizsgálja ezt a témát a Walesben megrendezett NemzetiCsillagászati Találkozón került napvilágra, ahol Valentina Zharkova, a Northumbria Egyetem (Egyesült Királyság) matematika professzora bemutatott egy modellt, amely képes a korábbiaknál sokkal pontosabban megjósolni, hogyan fog kinézni a szoláris ciklus. Azt állítja, hogy a modell 97 százalékos pontossággal képes megjósolni a hatásokat, és azt mondja, hogy az eredmények azt mutatják, hogy a Föld egy körülbelül tizenöt éven belül bekövetkező „mini jégkorszak” felé halad.
A Királyi Csillagászati Társaság szerint:
„A Nap ciklusainak egy új modellje példátlanul pontos előrejelzést képes adni a Nap 11 éves szívverésén belüli szabálytalanságokról. A modell a Nap két rétegének dinamóelektromos hatásaira támaszkodik, melyek közül az egyik a Nap felszínéhez közel, a másik mélyen a konvekciós zónában található. A modell jóslatai arra utalnak, hogy a naptevékenység a 2030-as években mintegy 60 százalékkal fog esni olyan feltételeket teremtve, melyeket utoljára az 1645-ben kezdődött ‘mini jégkorszak’ alatt láttak.” (4)
Zharkova és csapata a modell megalkotásához a mágneses mezők megfigyelésének úgynevezett „főkomponens analízisét” használta a Wilcox Nap Obszervatóriumban, Kaliforniában. Előretekintve a következő néhány napciklusra az általuk kidolgozott modell azt jósolja, hogy 2030-tól 2040-ig jelentősen csökkenni fog a naptevékenység, ami egy újabb „mini jégkorszakhoz” vezet.
Zharkova szerint:
„A 26. ciklusban a két hullám pontosan tükrözni fogja egymást – egyidejűleg tetőzve, de a Nap ellentétes féltekéjén. A kölcsönhatásuk zavaró lesz, vagy szinte kioltják egymást. Azt jósoljuk, hogy ez a ‘Maunder minimum’ tulajdonságaihoz fog vezetni. Ténylegesen, amikor a hullámok hozzávetőlegesen fázisban vannak, erős kölcsönhatást vagy rezonanciát mutathatnak, ami erős naptevékenységet okoz. Amikor fázison kívül esnek, akkor van a napminimum. Amikor teljes a fázis szétválás, akkor olyan feltételek lehetnek, mint amit legutoljára a 370 évvel ezelőtti Maunder minimum során láthattunk.” (5)
Elég érdekes mindebbe belegondolni. Miközben oly sok figyelmet fordítunk bolygónk felmelegedésére, meglehetősen sokkoló lenne, ha hirtelen belépnénk egy jégkorszakba.
(1) – https://www.nasa.gov/feature/goddard/nasa-study-mass-gains-of-antarctic-ice-sheet
(2) – https://www.washingtonpost.com/blogs/capital-weather-gang/post/antarctic-sea-ice
(3) – http://www.livescience.com/39720-antarctica-ice-record-highs-2013.html
(4) – https://www.ras.org.uk/news-and-press/2680-irregular-heartbeat-of-the-sun-driven
(5) – http://www.sciencedaily.com/releases/2015/07/150709092955.htm
A nagy globális felmelegedés átverés
