Az ananász- vagy broméliafélék családja bővelkedik különleges tulajdonságokban. Legtöbb tagja a talajszinttől elszakadva, fák koronájában él, némelyik faágról, villanyvezetékről, telefonkábelről egyszerűen a levegőbe csüng alá.
Aszakállbromélianemzetség növényfajai a levegőből élnek. Legtöbbjüknek egyáltalán nincs gyökere, a nedvességet, a benne oldott tápanyagokkal együtt, a légkörből veszik fel. Általában szürke levélpamacsoknak látszanak, ezüstös-szürkés árnyalatukat a leveleiket borító, nedvfelszívó pikkelyek okozzák. Ha ezek szárazak, levegő tölti ki őket, s ettől fényvisszaverőkké válnak. Az egyik legkülönlegesebb faj a Louisiana-moha. Főként az Egyesült Államok déli részén, Közép-Amerikában, Argentínában és Chilében honos, de hűvösebb vidékeken is előfordul. Hosszú pászmákban lóg le a fákról, a sziklapárkányokról, a távíró-huzalokról vagy bármilyen más támasztékról. Bár a broméliafélék legfeltűnőbb és legérdekesebb fajai epifitonok, vagyis fán lakó, lég-gyökeres növények, találhatunk közöttük ettől egészen eltérő életmódúakat is. A földön gyökerezők közül a legismertebb az ananász,amelyet elsőként Kolumbusz Kristóf hozott el Európába, második újvilági útjáról hazatérve. A tengerentúli csemegét oly nagy becsben tartották, hogy a XVIII-XIX. század folyamán az ananászmotívumot a korszak építészei, bútorművesei, szövőmesterei díszítőelemként is szívesen alkalmazták. Gazdasági szempontból a broméliák közül legfontosabb az ananász, de a dísznövénykertészek sok más fajt is szaporítanak érdekes formájú, színpompás virágzatuk vagy leveleik miatt. Közöttük is akadnak fákon vagy más növényeken megtelepedő epifitonok, és vannak az erdő talaján vagy az avarban élő, valódi gyökereket növesztő fajok is.
Meghökkentő növények
A legnagyobb termetű broméliák a talajban gyökereznek, némelyik egészen nagyra nő. Kimagaslanak közülük a polipbromélia- és a havasibromélia-fajok, erős gyökereik rögzítik a növényt, valamint vizet és ásványi sókat szívnak föl. A dísznövényként ismert óriás havasibroméliaKözép- és Dél-Peru néhány területén 3800-4300 méteres tengerszint feletti magasságban fordul elő. Lassan nő, 80-100 év alatt azonban 10 méteresre is felmagaslik, ekkor virágzik először és utoljára, mertmihelyt magot érlel a nemritkán több mint 5 méteres virágzatból, cl is pusztul. A levélcsillag nemzetség is a broméliák életmódbeli változatosságáról, formagazdagságáról tanúskodik. Sok broméliaféle az erősen csapadékos vidékek lakója, de a levélcsillagok lapos, kicsiny tőrózsái Kelet-Brazília száraz erdeiben honosak. Leveleik gyakran tetszetősen tarkázottak, színezetük a megvilágítás erősségétől függően változhat. A tölcséres broméliák merev, a szalagszerű lomblevelei szoros tőrózsába rendeződnek. Némelyik faj a mutatós formájú, élénk színű levélrózsa jóvoltából a kertészek kedvence. Természetes élőhelyükön a fákon, a sziklákon vagy a talajon tenyésző növények tölcsérré záródó tőrózsája víztároló edényként működik, így teszi lehetővé a hosszú, csapadékínséges időszakokban a növény életben maradását. Néhány faj legnagyobb tőrózsáiban több liter víz is összegyűlhet. Ezek a víztartalékok nemcsak a gazdanövény fennmaradását teszik lehetővé, hanem egyéb növényeknek, valamint rovaroknak is élőhelyet nyújtanak. A broméliatölcsérekben a kova- és más moszatok mellett olykor a kis rencenevű virágos növény is megtelepszik. Egy természettudós a Costa Rica-i broméliák tőrózsáiban 250 különböző állatfajt mutatott ki. Számos tarka levelibékát ugyancsak vonzanak a broméliatölcsérek.
Forrás: delina; Kép: Google, illusztráció;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu
