Home Hírek Főhírek A Közvágóhíd múltja, jelene és jövője – 1. rész

A Közvágóhíd múltja, jelene és jövője – 1. rész

Közvágóhíd (Budapest) – Wikipédia

A Közvágóhíd, amely 2008 és 2012 között Vágóhíd néven volt ismert, Budapest IX. kerületében található egy forgalmas közlekedési csomópont, a Soroksári út, Kvassay Jenő út és Vágóhíd utca találkozásánál. A nevét a 2019-ben lebontott Budapesti Marhaközvágóhídról kapta, ami a Vágóhíd utca mellett állt. A csomópontot a Rákóczi (korábban Lágymányosi) híd osztja ketté. Déli részén autóbusz-, villamos- és HÉV-állomások találhatók.

budapest local rail photo roland von bagratuni railway market infobus
Közvágóhíd HÉV-állomás – Wikipédia

A Ráckevei HÉV végállomása eredetileg a Vágóhíd kocsiszín előtt volt, de 1973-ban átköltöztették a Soroksári út Duna felőli oldalára, a vasúti felüljáró alá. A Soroksári út kiszélesítése, amely a Boráros tér és a Közvágóhíd között történt, 1966 és 1968 között zajlott, és irányonként két forgalmi sávot hoztak létre. 1973-ban a Kvassay Jenő út déli oldalán a HÉV, északi oldalán pedig a Boráros tértől idáig meghosszabbított 2-es villamos kapott közös végállomást. A két végállomást egy szűk gyalogos-aluljáró kötötte össze, amelyet később egy felszíni gyalogátkelőhely váltott fel.

Az 1-es villamos déli végállomása 2000 decemberében érkezett meg a Rákóczi híd pesti hídfőjéhez. Ekkor nyílt meg a H7-es HÉV új megállója is, amely a Müpa – Nemzeti Színház nevet viseli. A Nemzeti Színház 2002-ben, a Művészetek Palotája pedig 2005-ben nyílt meg az egykori Dunapart teherpályaudvar helyén.

A Közvágóhídon áthalad az 54-es, 55-ös, 223E, 224-es, 224E és 255E autóbusz. A Rákóczi hídon található az 1-es villamos megállója, amely 2015-ig a villamosvonal végállomása volt, de azóta az újbudai Etele útra, majd Kelenföld vasútállomáshoz került. Az Obi áruház előtt található a 2-es és 24-es villamos végállomása, valamint a 179-es busz végállomása is itt van. A csomópont délnyugati részén található a H6-os HÉV végállomása, fölötte pedig a Budapest–Hegyeshalom–Rajka-vasútvonal halad át. A Duna-parton a H7-es HÉV közlekedik.

A 2012 óta üzemelő Budapest Park helyén korábban a Vágóhíd kocsiszín állt, ahol a BKV Ganz UV villamosainak és dízelüzemű HÉV-vonatainak javítását végezték. A kocsiszín környékén épült ki a Máriássy-hurokvonal, amelyet a Rákóczi híd építésekor bontottak le. A hurokvágányt több villamosvonal is használta, köztük az egykori 31-es villamos is, amelynek később fejvégállomást építettek a kocsiszínnél.

Budapest, Közvágóhíd, 2.jpg – Wikipédia

A történelmi Közvágóhíd helyén jelenleg nagyszabású építkezés zajlik, amelynek eredményeként lélektelen, tizenkétemeletes épületek emelkednek ki a földből, mintha Isztambul valamelyik külvárosában járnánk. A terület fejlesztése egy török nemzetiségű emberhez, Adnan Polat-hoz kötődik. Az APD Real Estate Kft., Polat projektcége 2017 novemberében vásárolta meg a 4,8 hektáros területet a Budapesti Húsnagykereskedelmi Vállalattól. Ekkor még sokan remélték, hogy a területen valami hasonló létesül majd, mint a Millenáris pesti megfelelője. Azonban ezek az álmok szertefoszlottak, mivel az épületegyüttes nem védett részeit hamarosan ledózerolták, és helyükön szállodák és üzletsorok építését tervezték.

Az új városrész kiemelt státuszt kapott a NER-ben (Nemzeti Együttműködés Rendszere), amely felmentést jelentett minden előírás alól, még akkor is, ha a beruházás nem szolgál közcélt. A kiemelt státusznak köszönhetően az építkezés mentesült a szokásos szabályozások alól, és egyedi szabályok alapján zajlott. Ennek eredményeként a Közvágóhíd épületegyüttesét teljesen elbontották, nemcsak a nem védett részeket, hanem a védetteket is, hogy helyükre tizenkétemeletes lakóépületek kerüljenek. Az első tömbök már elérték teljes magasságukat a Soroksári úton, és méretükben felül-, minőségükben pedig alulmúlják a korábbi elképzeléseket.

Közvágóhíd, Máriássy utcai fém udvar, 2017 Ferencváros.jpg – Wikipédia

A beruházás része annak a tendenciának, hogy a kormányzat nemzetgazdasági szempontból kiemelt projektként kezeli az állami vagy magánberuházásokat, ami lehetővé teszi, hogy ezek a projektek mentesüljenek a szokásos szabályozások alól. Ez az intézkedés lehetővé teszi olyan urbanisztikai fejlesztések megvalósulását, mint a Bosnyák tér mögötti „Zugló Városközpont” irodapark, vagy a tervezett Rákos-Dubaj. Hasonló példák a Balatonaligai tópart kisajátítása és a Városliget bővítési lehetőségét ellehetetlenítő Dürer Park.

Az LMP népszavazással szeretné hatályon kívül helyezni a kiemelt beruházásokról szóló törvényt, és bár a Kúria legutóbb május elején zöld utat adott a referendum kezdeményezésének, az Építési és Közlekedési Minisztérium minden eszközt bevetett, hogy ezt megakadályozza. A kiemelt projektek intézménye azonban továbbra is fennáll, és valószínűleg mindaddig marad, amíg a NER létezik, mivel a rendszer működése ma már elképzelhetetlen nélküle.

Lóvasút Közvágóhíd Nyugati pu.jpg – Wikipédia

Adnan Polaték közvágóhídi beruházása 141/2018. számú kormányrendelettel kapta meg a kiemelt státust, amely alapján a fővárosi kormányhivatal V. kerületi hivatala járt el építéshatóságként. 2018 decemberében engedélyt adtak a területen lévő majdnem összes épület bontására, majd 2019 júliusában ütemezett építési engedélyt kaptak az egész beruházásra. Az ilyen építéshatósági ügyek általában nem nyilvánosak Magyarországon, és a jövőben még kevésbé lesznek azok, mivel az ÉTDR nevű dokumentációs rendszer hamarosan megszűnik.

Az APD Real Estate idén év elején településrendezési szerződést kötött a ferencvárosi önkormányzattal, és ennek mellékleteként több dokumentummal együtt az építési engedélyt is becsatolták. Ezek a dokumentumok tanulságosak lehetnek azok számára, akik kíváncsiak arra, hogyan működik részleteiben a kiemelt projektek engedélyezése.

Olvasd el a Közvágóhíd telekátalakításáról szóló megállapodást, itt!

A Közvágóhíd Budapest egyik ikonikus helyszíne volt. Az utolsó évtizedeiben elhagyatottan, de romantikusan pusztuló épületeiben szórakozóhelyek, zenei próbatermek és klubok működtek. Spontán módon kezdett kulturális központtá válni, hasonlóan más városok egykori vágóhídjaihoz, amelyek ma már művészeti és ifjúsági központokként működnek. Ilyen például a madridi El Matadero, ahol művészek dolgoznak, és rendezvényeket tartanak, a római Mattatoio, amely kiállítótereknek és egyetemi intézményeknek ad otthont, vagy a párizsi Grande Halle de la Villette, ahol vásárokat és koncerteket rendeznek. Ezek az épületek gondosan fel lettek újítva, megtartva az eredeti hangulatot és szerkezeteket, mint például a hús szállítására szolgáló öntöttvas síneket.

Soroksári út, Közvágóhíd. – Budapest Fortepan 82484.jpg – Wikimedia Commons

Budapesten is hasonló sorsra juthatott volna a Közvágóhíd, hiszen 1994 óta védettség alatt állt. Az épületet zenészek kezdték használni, és a környezet is fejlődésnek indult a Nemzeti Színház és a Művészetek Palotája felépítésével. A terület új lakóházakkal gazdagodott, vonzva a középosztálybeli családokat. A közelben található Budapest Park, Európa egyik legnagyobb szabadtéri szórakozóhelye, külföldi fellépőkkel és vendégekkel. A Közvágóhíd újraélesztése csak egy kis segítséget igényelt volna, hogy egy nemzetközi szinten is izgalmas hely legyen, amely jobban illeszkedik Budapest történelmi és kulturális örökségéhez, mint egy modern városrész néhány felhőkarcolóval.

A Közvágóhíd épületei az ipari forradalom és a városi modernizáció korszakában épültek. Ezek a közvágóhidak a 19. századi modern város fontos elemei voltak, hasonlóan a villamosokhoz, vasútállomásokhoz és rakpartokhoz. Az állatokat korábban magánmészárszékeken vágták, amelyek higiéniai szempontból problémásak voltak. A közvágóhíd megoldotta ezeket a problémákat: itt az állatokat egészségügyi ellenőrzés után higiénikusan vágták, darabolták és hűtve tárolták.

A Közvágóhíd Budapest modernizációjának szimbóluma volt, akárcsak az Andrássy út vagy az Országház. Mindennapi életünket tette jobbá és biztonságosabbá, ami különösen értékesé tette ezt az ipari műemléket.

Közvágóhíd emléktábla.JPG – Wikipédia

A Közvágóhíd létesítése még a városegyesítés előtt, 1868-ban vette kezdetét Pest város tanácsának döntése alapján. Szumrák Pál városi főmérnök javaslatára a létesítményt Ferencváros déli peremén, a városhatár közelében helyezték el, ahol tízhektáros terület állt rendelkezésre. Ezt legelők vették körül, és ideálisnak bizonyult, mert itt a Közvágóhíd mellett egy új marhavásár is elfért, amely nagy, nyitott területet igényelt. Praktikusnak tartották, hogy a marhavásár és a vágóhíd egymás mellett működjön. A helyszín kiválasztásánál figyelembe vették a vasút és a Duna közelségét is, előbbire az állatok vasúti szállítása, utóbbira pedig a létesítmény szennyvízkezelése miatt volt szükség.

A Közvágóhíd megvalósítására kiírt pályázatot Julius Hennicke berlini építész nyerte, aki korábban Európa különböző országaiban tanulmányozta a vágóhidak működését, és jelentős szakértőnek számított. Hennicke tervei alapján a budapesti Közvágóhíd építése 1870-ben kezdődött, és két év alatt fejeződött be. Az épület a maga idejében Európa legmodernebb létesítményének számított. A vágóhidat úgy alakították ki, hogy a legkorszerűbb francia és amerikai rendszereket alkalmazzák, az istállókban 600 marhát lehetett elhelyezni, és naponta 180 marhát vághattak le a harminc vágóteremben.

A létesítmény építéséhez nemes anyagokat használtak, az istállókban márványvályúk álltak, a vágókamrákat márványlapokkal burkolták. Az önálló vízellátást a központi víztorony biztosította, és az épületek alatt csatornahálózat vezette el a szennyvizet a Dunába. A vasúthálózattal a telep Mester utcai iparvágánya kapcsolódott össze, ahol egy nagy rakodó biztosította a marhák kiszállítását.

Hennicke tervei alapján a telepet egy reprezentatív főtengelyre fűzték fel, amely a Soroksári útra néző, szobrokkal díszített főbejárattól indult. A főkaput díszparkok övezték, és a telep közepén álló víztorony uralta a teret. A vágócsarnokok palotaszerű neoreneszánsz homlokzattal néztek a főtérre, amelyet faragott állatfejek díszítettek. Az egész telepet kőkerítés vette körül, és minden mellékes funkciót a telekhatáron elhelyezett épületekbe telepítettek.

 Wikipédia

A Közvágóhíd mögötti marhavásárra egy kisebb tőzsdecsarnokot terveztek, amely még ma is megvan az új lakóparkok között. Az épületegyüttes a 20. század végéig szolgálta Budapestet, bár a rendszerváltás után a kevésbé értékes részek fokozatosan megüresedtek. Az istállótelep helyén Praktiker barkácsáruház és irodaházak épültek, az egykori marhavásár helyén pedig új lakóparkok nőttek ki.

A Közvágóhíd a rendszerváltás utáni privatizációval került ki köztulajdonból. 1949-ig fővárosi üzem volt, majd államosították, és a szocializmus idején állami cégek kezelték. Bár néhány toldalék és az épületek állagának romlása rontott az összképen, a telep alapvetően megőrizte eredeti megjelenését. A főbejárattól jobbra álló igazgatósági épület az egyetlen, amely a háborúban elpusztult és az 50-es években elbontották.

A Közvágóhíd épületegyüttese a város egyik jelentős ipari műemléke, amely Budapest modernizációjának szimbóluma volt. A létesítmény megépítésével megszűntek a magánmészárszékek, és a modern város közegészségügyi és közellátási szempontból hatalmas előrelépést tett.

..Folytatjuk..

Hirmagazin.eu

Exit mobile version
Megszakítás