Azt hiszem, senki sem vádolhat azzal, hogy ne szeretném a közösségi médiát és ne emelném ki, dicsérném az előnyeit. Hogy ne áradoznék arról, miszerint végre megszólalási lehetőséget ad a mindennapi felhasználóknak. Hogy arról is tudósít, amiről a szerkesztett elektronikus és nyomtatott médiumok nem. Hogy a civil újságírók mindenhol ott vannak, és pillanatok alatt tudósítanak Facebookon és Twitteren az eseményekről. Hogy a szolidaritás és a segítség platformja lehet. De.
A közösségi média kétélű fegyver, ugyanis nem csak a szolidaritás, de a megtévesztés, vagy, ami rosszabb, az uszítás és ezzel végső soron a pusztítás eszközévé is válhat.A párizsi terrortámadás után megfigyelhető volt, ahogyan elkezdődik az álhírek és megtévesztő információk futótűzszerű terjedése, a közösségi média eltérítése.
Pár nappal a támadások után a #PrayForParis hírfolyamot a Twitteren megszállták, online ruhaáruházzá silányították, és egy ideje minden bejegyzés PrayForParis ruhaneműt árul. A kiírás szerint a bevétel 20%-a a Vöröskereszté lesz, de láttuk már, hogy az interneten ígérnek egyet-mást vállalkozások. (Ön nyert az európai lottón!; Öné lett az iPhone! stb. – ismerősek ezek az üzenetek?)A PrayForParis esetében ezt a Twitterfeed eltérítést megtehették, hiszen ilyenkor a hashtaggel(#) jelölt bejegyzéseket a rendszer automatikus megjeleníti az oldalon, melynek nincs szerkesztője.
Az árnyoldal része az álhírek és hoaxok megjelenése is. A hoaxokesetenként annyira meggyőzőek, hogy még a szerkesztett médiumok is átveszik őket. És bár a hoaxok általában nem irányulnak más vagyonának megszerzésére, ilyen esetekben mégis negatív a szerepük, átverésnek, megtévesztésnek számítanak. Ilyen volt például az Facebook poszt is, mely állítólag már november 5-én a terrortámadásra figyelmeztetett, és a támadások után több tízezren megosztottak. Végül a francia BuzzFeedleplezte le az átverést. Ennél egy fokkal kártékonyabb már az a hír, miszerint a calais-i „dzsungelt”, melyben az Angliába igyekvő migránsok laknak, bosszúból a terrortámadásokért, ismeretlenek felgyújtották. Ezt végül semmilyen bizonyíték nem támasztotta alá, és az elmúlt hetekben már számtalan hasonló tűzeset volt.
Még egy hamis kép is megjelent a terrortámadások után teljesen kihalt Párizsról. Ezen úgy tűnik, mintha teljesen kihaltak volna az utcák, sehol egy lélek sem. Ez a kép azonban nem most készült, hanem még 2008-ban egy olyan projekt keretében, melyben ultra hosszú záridővel fényképeznek városközpontokat, így a mozgó emberek végül nem láthatók a képen.
A kihalt Párizs. A hamis kép forrása itt.
A közösségi média valódi veszélye a szerkesztetlen tartalomban rejlik.Az ellenőrzés hiánya, a szűretlen tartalom miatt aYouTube és a Facebookakár a gyűlöletbeszéd ellenőrizetlen platformjává is válhat. Az online környezetben élő fiatalokat például a rendszer működését átlátó terroristák könnyen és tudatosan radikalizálják. Még kézikönyvet is írtak arról, hogyan rejtsék el kommunikációjuk nyomait. És nincs az az elemző csoport, gépi algoritmus, mely ezeket a csatornákat hatékonyan felügyelné, hogy a radikalizálásne történjen meg.
Nem meglepő tehát, hogy a párizsi események után mind többek javasolják olyan törvénytervezet megalkotását, mely szerint a Facebook és Twitter is felelőssé tehető, amennyiben eszközt adott a gyűlöletbeszédnek és az erőszakra való felhívásoknak.Természetesen a közösségi oldalaknak is vannak automatikus moderátor szoftvereik, de ezek nem mindig képesek gyors önkorrekcióra. Egy rájuk vonatkozó törvény esetében azonban a cégek maguk is jelentős erőfeszítést tennének bizonyos ezek ellen a információs folyamatok ellen.
Addig is mit tehet a közösségi médiát használó olvasó? Mindenképpen fontostudatos médiafogyasztói attitűddel különbséget tenni a szerkesztett és a szerkesztetlen (felhasználói) tartalom között. Vészhelyzetben pedig az ember nem tehet mást, mint hogy visszatér a megbízható, nagy hírügynökségek (MTI, Reuters, AFP, AP stb.) és hírszerkesztőségek (hirado.hu, bbc.co.uk, france24.com/en, lefigaro.fr stb.) oldalaihoz, amelyek jól bevett rutinnal rendelkeznek a hírek hitelességének ellenőrzése, és azok szakmailag jól megalapozott átvétele, közlése terén.
Szűts Zoltán
médiakutató
forrás: mediahorizontblog.hu
