A könyörtelen vadász

A jaguár a legnagyobb termetű és a legvérmesebb dél-amerikai macskaféle, ráadásul az a hír járja róla, hogy a kölykeit sem lehet megszelídíteni. A vadászok és a haszonállattartók régóta üldözik, ezért egyedszáma és elterjedési területe a hajdani­nak töredékére zsugorodott.

Nem egészen egymillió évvel ezelőtt a jaguárnemcsak Dél-Amerikában, ha­nem a mai Egyesük Államok deli vi­dékein, Texasban és Floridában is csatangolt. 1940 óta azonban az USA-ban egyetlen példá­nyát sem látták, sőt a XX. század elejére Kö­zép-Amerika déli részéről is eltűnt az ottani populációk legnagyobb része. A jaguár kitartó vándor, nagy távolságokat képes megtenni, így amikor még elterjedtebb volt, néhány pél­dány saját mexikói területéről az Egyesült Álla­mokba is utat talált. A szarvasmarha-tenyésztők dúvadnak tekintették őket, és a messzire kó­borolt ragadozókat többnyire lelőtték.

Manapság a jaguár Dél-Amerika erdeiben és füves pusztáin honos, bár természetes körül­mények között – rezervátumokon és nemzeti parkokon kívül – csak elvétve lehet találkozni vele. Elterjedési területe még ma is Dél-Amerikaészaki peremétől Közép-Patagóniáig húzódik, de sok korábbi kedvelt tartózkodási helyén az erdőket kiirtották, és ezekről a vidékekről eltűnt. Olykor bozótosokban vagy akár félsivatagi terepen is előfordul.

A jaguár – akárcsak a többi nagymacska -lenyűgöző megjelenésű ragadozó. Gyönyörű bundája többféle alapszínű lehet, a halványsár­gától a vörösesbarnáig, de leggyakrabban a hátoldal igen élénk, telt sárga színe a hasoldal felé haladva finom drappá világosodik. Egész testét sötét foltok tarkázzák, ezek a törzsén egy-két még sötétebb pont koré rendeződő nagy gyűrűket, úgynevezett rozettákat alkot­nak. A jaguár fején, nyakán és lábán kisebb, ki­töltött pettyek vannak, a farka vége táján pedig a rozetták szabálytalan foltokká, majd meg­szakadó keresztsávokká egyszerűsödnek. Nemritkák a melanisztikus egyedek, vagyis az olyan állatok, amelyeknek szőrében sok a sö­tét színanyag, így csaknem feketéknek látsza­nak. Bizonyos megvilágításban azonban rajtuk is jól kivehető a jellegzetes rozettamintázat.

A feketepárduc újvilági megfelelőjének tar­tott jaguár valamivel nagyobb és robusztusabb rokonánál, csak a farka rövidebb. Ez a törzs­fejlődés során talán azért is alakulhatott így, mert ideje nagy részét a talajon tölti, s ott ke­vésbé van szüksége a farkára az egyensúlyo­záshoz. Mégis ügyesen mászik fára, otthono­san mozog a lombok között és jól úszik.

Könyörtelen vadász

A jaguár sikeresen bánik el más emlősökkel, leginkább a földön zsákmányol. Becserkészi, majd lesből támadja meg prédáját. A tetemetrendszerint rejtekhelyére vonszolja, ott lak­mározik belőle, s miután teletömte a bendőjét, a maradékot elássa tartaléknak. Fő zsákmány­állata a kicsiny, párosujjú patás pekari meg a kapibara nevű rágcsáló, de felhajt, leterít és befal sok egyebet is, például szarvast, majmot, tapírt, krokodilt, teknőst és kisebb rágcsálókat. A világ más részcin élő nagymacskák gyakran támadják meg a nagy testű patások csordáit, Dél-Amerikában azonban nem legelésznek va­don efféle nyájak, helyettük a jaguár szarvas­marhákat vagy birkákat ragad cl, ha rájuk akad.

A jaguár otthonosabban érzi magát a vízben, mint sok rokona – a folyók és más vizek köze­lében fordul elő a leggyakrabban. Szívesen veti magát a habokba halak, békák és egyéb vízi pré­da után. Az amazonasi indiánok szerint szán­dékosan magához csalogatja a halakat: farkával csapkod a vízben, majd a közelébe csábuló ál­dozatokat mellső mancsával kipofozza a partra.

Forrás: hu.wikipedia.org

Képek: willkawayra.wordpress.com, wikipedia.org